A nemzetközi segélyszervezeteket tevékenységük alapján két csoportba sorolhatjuk: a rendkívüli helyzetekre szakosodott csapatok többnyire akut helyzetekben, pl. természeti katasztrófánál segédkeznek, ilyenkor azonnali, gyors, gyakran spontán fellépés szükséges. A jellemzően rövid ideig a terepen dolgozó segítők leggyakrabban helyi mentőcsoportokkal együttműködve végzik a feladatot. (Jó példa erre a miskolci Spider Mentőcsoport és egykori híres kutyájuk, Mancs.)

A segítségnyújtás másik nagy csoportját olyan segélyek jelentik, amelyek pl. egy ország hosszú távú fejlődését szolgálják. Ezek jól átgondolt stratégia mentén zajló programok, irányításuk többnyire kényelmes környezetből, megvalósításuk jellemzően helyiek bevonásával történik. Tavaly egy ilyen, skandináv alapítású szervezet kötelékében töltöttem fél évet Malawiban, fejlesztési instruktorként. E programban 750 helyire mindössze 7 európai jutott, akik többsége vagy saját országából, vagy a malawi főhadiszálláson dolgozott, terepen pedig – külföldiként – leginkább én.

Tanuljatok!

A kezdő lépés az elképesztő nyomorban működő vidéki általános iskolák végiglátogatása. A lemorzsolódás óriási, a 80-100 fős(!) osztályokból jellemzően 25-35 gyerek végzi el a nyolc osztályt, pedig 1993 óta tandíj sincs.

Interjú a tanárokkal – Egy komplex társadalmi probléma megértéséhez alaposan tájékozódni kell. Itt éppen az óriási arányú (70%-os) általános iskolai lemorzsolódás okait próbáljuk feltárni

Fotó: Koncz Ákos

Sokan a könyvek, írószerek magas árát tartják a kimaradás fő okának, még úgy is, hogy gyakorta hárman-négyen tanultak egyszerre egy könyvből. Tapasztalataim szerint azonban a másik fő ok a motiváció hiánya: sem a gyerek, sem a szülő nem látja értelmét annak, hogy az írás, olvasás, számolás alapjain túl többet is elsajátítson.

Így biztosnak tűnt, hogy valahogyan motiválni kell a szülőket és a gyerekeket is. Ráadásul mindezt büdzsé nélkül, a fejlesztőszervezet ugyanis – talán a kreativitásom próbájaként – nem biztosított mást, mint egy rozsdás biciklit.

A malawi ember hagyománytiszteletét már tanulmányaimból is ismertem, így viszonylag gyorsan összeáll az első „haditerv”: beszélni kell a helyi törzsfőnökkel. Személyét itt akkora tisztelet övezi, hogy az asszonyok leguggolnak, amikor találkoznak vele, a férfiaknak le kell szállniuk a kerékpárjukról, és csak tolhatják azt a háza előtti útszakaszon. Üzenetben kérek hozzá bebocsátást. Egy héten belül jön válasz, mehetek a meghallgatásra. Az ajándékok mellett egyetlen kéréssel érkezem: intézzen beszédet népének a telefonom kameráján keresztül, amiben arra buzdítja a szülőket, hogy ne vegyék félvállról a tanulást, küldjék a gyerekeket iskolába. A bölcs vezető meghallgatta kérésemet. Ünnepi ruhába bújik, és néhány percben tolmácsolja övéinek az üzenetet.

Kuntaja nagyfőnök – Rendkívül segítőkész volt, amikor megkértük, hogy tekintélyét latba vetve győzze meg a szülőket az iskolalátogatás fontosságáról

Fotó: Koncz Ákos

A felvétellel a birtokomban a közeli tanítóképző főiskola igazgatóját célzom meg. Sikerül rávenni, hogy szétküldje a törzsfőnök üzenetét a főiskolán diplomát szerzett tanítóknak. Kuntaja nagyfőnök szavai így végül több mint 10 ezer szülőhöz jutottak el az új tanév első osztályfőnöki óráján.

A rákövetkező időszakban szegény sorból származó, de sikeressé vált emberek következnek – mint beszervezett szószólók. Rendőrök, pilóták, banki menedzserek néhány perces gyorsinterjúkban vallanak arról, milyen sorsfordító volt a tanulás az életükben. A kitörés egyetlen lehetőségéről szóló buzdító szavak ismét tanítók bevonásával jutnak el a diákokhoz.

Nem csak a szakralitás helye – A templomban itt éppen egy farmerklub tanfolyama zajlik, a földművesek a makadámdió gazdasági hasznáról hallgatnak előadást. A tanfolyam elvégzése után minden gazda 100-100 facsemetét kap

Fotó: Koncz Ákos

Egy nap csoda

A vidék legtöbb házában áram sincs, nemhogy televízió, a szegényes falvak földútján időnként elhúzó autók a legtöbb gyerek számára pedig egy távoli, ismeretlen és elérhetetlen világ hírnökei csupán. Itt az újabb cél: mutassunk nekik valamit ebből az univerzumból – persze azért, hogy a tanulás iránti vágyat felkorbácsoljuk. Az előző program vitathatatlan sikerén felbuzdulva a szervezet vezetői ezúttal anyagi támogatást is biztosítanak az „Alice Csodaországban” akcióhoz.

Hosszas egyeztetés után – mintaprojekt gyanánt – öt gyermekkel és tanítójukkal indulunk útnak. Elsőként egy mintagazdaságba, ahol bemutatják a körforgásos gazdálkodást: hogyan lehet a halastavak elhasznált vizével öntözni a banánt, annak levágott törzsével etetni a kecskéket, sertéseket, majd a trágyával talajt javítani, és megtermelni a haltápot.

Később egy közeli szakmunkásképzőben a kőműves-, hegesztő-, szabó-varró, asztalos-, cipész- és fodrászszakmákkal ismerkednek. Délben – életükben először – étlapról rendelnek, bemegyünk a konyhára, látják a szakács, a felszolgáló, a pénztáros munkáját, délután pedig a kórházban egy szegény sorból jött orvos beszél a tanulás fontosságáról. Egy üzletközpontban látnak mozgólépcsőt, berendezett boltokat és vízöblítéses WC-t. Másnap az iskolában azután vég nélkül mesélik társaiknak az élményeket. A program beindul, filmjeink kikerülnek a lehetséges szponzorokhoz, a gyerekek rutinszerűen járnak a különböző iskolákból a városba, én pedig ismét új feladatot kapok.

Célravezető tanulás – A cipőfelsőrész-készítés komoly szakma! Aki jártasságot szerez benne, tisztes megélhetést talál

Fotó: Koncz Ákos

Fodrászként is szépen meg lehet élni – Az afrofrizura az afrikai nők anyagi státuszának kifejezője, ezért áldozni is hajlandóak rá

Fotó: Koncz Ákos

Nagy lépés kismamáknak

Az USA-ban kidolgozott, a szegénység felszámolását célzó Project Dream programnak rengeteg országspecifikus része van. A malawi kormánnyal egyeztetve itt az egyik különleges elem az oktatásból kiesett lányok anyagi stabilitásának megteremtése.

Afrika-szerte ismert jelenség a lányok korai teherbe esése, ami szinte garantálja az iskolából való kimaradást – és ez itt is hatalmas gond. A lányanyák gyakran minden bevétel nélkül maradnak, jó esetben a szüleik segítik őket, de gyakran az is csak élelemre elég. Az emiatt sokszor kapcsolatról kapcsolatra bukdácsoló fiatalok ráadásul az AIDS-fertőzésnek leginkább kitett társadalmi csoport is.

A program három hónapos szakmunkás gyorstalpalót kínál, ami persze hivatalos általános iskolai végzettség nélkül inkább csak szakirányú tanfolyam, de a szabás-varrás, a körmös-fodrász-kozmetikus, a hegesztő- vagy az autószerelő-ismeretek így is megélhetést jelenthetnek. Jobb esetben egy karrier kezdetét. Szokatlan látni 17 éves lányokat, amint a hegesztést gyakorolják, de a dolog népszerű – főleg a meglehetősen jó fizetés miatt.