„Madárcsicsergéstől hangos…” Körülbelül minden második zöldövezeti ingatlan hirdetése így kezdődik. Márpedig akkor sokmilliárd forintra tehető a madarak értéke a városban. De a madarakat nem elég csak csodálni: védelmükért sokat tehetünk a településeken is, ahol persze konfliktus is akad
A COVID–19 aggodalommal teli első napjaiban két zöld küllő táncolta körbe rendszeresen a lakásunk körül álló fákat, végül mégis seregélyek költöztek a korábban egy nagy fakopáncs által vájt odúba. A belvárosi övezettől mindössze két utcára található lakásunkból azóta több mint 40 madárfajt azonosítottunk. Ez azért nem rossz eredmény…
Bár az igen változatos élőhelyeket magába olvasztó Budapesten már több mint 270 madárfajt figyeltek meg a madarászok, hazánkban pedig mintegy 420-at.
A belvárosban járva ma már egyből felkapom a fejem, ha a forgalom zajában vörös vércse kiáltását hallom, nyaranta ámulattal nézem a világ leggyorsabb madarai között számontartott sarlósfecskéket a belvárosban, és életem egyik legszebb természeti élménye volt, amikor az otthoni munkavégzés jóvoltából egy héten át közelről csodálhattam egy örvös légykapó bámulatosan gyors légyvadászatát.
Lelkesedésemben sokan osztoznak, hiszen az állatvilág tagjai közül kifejezetten nagy figyelem irányul a madarakra, így a természetvédelemben is kitüntetett szerepet kapnak. De ez messze nem csak csodálatos énekhangjuk, vagy légies, az ember által mindig is vágyakozva nézett röptük miatt van így.
A madarak ugyanis a biológiai sokféleség indikátorai, populációik és viselkedésük változása jelzi az adott élőhely természeti állapotát.
A település madárszemmel
A települések rengeteg előnyt nyújtanak a madarak számára, és ez egyes fajokat tartós megtelepedésre ösztönöz. A „galambról” (a parlagi galamb a szirti galamb háziasításából jött létre, s kivadulva népesítette be a földet) már nem is gondoljuk, hogy máshol is élhetne, mint a városban, de más, sokkal kevesebb gondot okozó fajok (pl. füsti fecske, sarlósfecske vagy fehér gólya) szinte teljes hazai állománya is épületeken és építményeken fészkel.
Vannak az egész világon elterjedt, a városi környezethez kiválóan alkalmazkodó, de a természetben ugyanúgy megtalálható, ún. kozmopolita fajok (pl. vándorsólyom, seregély, fekete rigó), a nagyobb városi zöldfelületeken és a külterületeken pedig már az embert kerülő fajok is feltűnnek. A külvárosok éppenséggel ugródeszkát jelentenek a természet és a település között, részben ennek köszönhető az állatok urbanizációja is. A városi környezet által nyújtott előnyök pedig telente további, északról érkező vendégmadarakat csábítanak a településekre (mint például a süvöltőt, fenyőrigót, vetési varjút).
A városi környezet hatására a madarak viselkedése is megváltozhat: egyes fajok hangosabban énekelnek, mások elveszítik vonulási ösztönüket.
Talán legismertebb énekesmadarunkról, a fekete rigóról amúgy kevesen tudják, hogy az csak a 20. század közepén honosodott meg településeinken.
Annak pedig az elmúlt pár évtizedben lehetünk a szemtanúi, hogy milyen gyorsan urbanizálódik a szürke gém, amely ma már a kertvárosokban is feltűnik (ehhez a kerti tavak élővilágának is van némi köze).
Ugyanakkor a város veszélyes is a madarak számára: a túlságosan „steril” és rendezett városi környezetben nincs elég táplálék, se költőhely, a városokban fokozottan jelen lévő szúnyogirtás pedig komoly kárt okozhat. Nagy veszélyforrás az átlátszó, nem tükröződő vagy éppen a természetes környezetet visszatükröző üvegfelület is, amely a madarak számára szabad teret jelent – sok-sok madár pusztul így el. Az áramütés elsősorban a nagyobb testű madarakat érinti, amelyeknek elég nagy a szárnyfesztávjuk ahhoz, hogy egyidejűleg hozzáérjenek a veszélyes vezetékekhez és az oszlopelemekhez.
A becslések szerint országosan évente mintegy 30 ezer madár esik áldozatul az áramütésnek. Ennél jóval nagyobb problémát jelentenek a macskák.
Természetesen a falusi környezetben az egerészés miatt hasznos macskák mindig is fogdostak madarakat, de a hagyományos gazdálkodás eltűnésével, valamint a macskák számának drasztikus emelkedésével a probléma több nagyságrenddel megnőtt: becslések szerint évente mintegy 20-30 millió (!) madár esik ennek áldozatul Magyarországon.
Nem minden fekete-fehér
A legnagyobb problémát ebben a történetben (is) a természettől való elszakadásunk jelenti. Az egy dolog, hogy kellő ismeretek nélkül nem csodálkozunk rá a tartósan 170 km/óra körül repülő, a fészkelési időszakon kívül lényegében soha le nem szálló sarlósfecskékre.
Káros, de nem végzetes, hogy a kertekben, parkokban tavasszal látható, a földön lapuló, ún. tollasodó madárfiókákat sok ember felveszi, azt gondolva, hogy árvák.
Pedig ezek a korai fészekhagyó fiókák röpképességük előtt maguk ugranak ki a fészekből, majd a bokrok alatt bujkálnak, ahol a szülők etetik őket még pár napig.
A települési madárvédelem egyik szimbóluma minden bizonnyal a fehér gólya, amelyet szerencsére ma már csak a legritkább esetben bántanak, egyes példányok pedig igazi sztárokká váltak a webkameráknak köszönhetően. A fiókák ürüléke és az ételmaradékok ettől függetlenül tudnak kellemetlenséget okozni, de sokkal látványosabb a gólyák kapcsán az összefogás, amely keretében például az áramszolgáltatók fészekmagasítókat helyeznek ki a madarakra veszélyes villanyoszlopokra.
A vetési varjú megítélése már jóval komorabb, miközben védett, és kifejezetten jelentős a természetvédelmi haszna is: elhagyott fészkeiben olyan ritkaságok költenek a pusztán, mint a kék vércse. De azzal sem törődünk, hogy éppen az ember űzte be ezt a fajt a városba.
Évtizedekkel korábban ugyanis a vetési varjak hatalmas kolóniákban fészkeltek a településeken kívül, aztán majdnem kiirtottuk őket, mert mezőgazdasági „kártevőnek” számítottak, a maradék meg beköltözött a jóval védettebb városi fasorokba és temetőkbe.
Most akkor ők a hibásak? A varjú „énekét” sokan nem szeretik, és ürüléke sem tesz jót egy autónak, ugyanakkor nagyobb gondot általában nem okoznak.
A gyurgyalag fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke százezer forint. Szépsége lenyűgöző: az egzotikus Afrikát jeleníti meg a Kárpát-medencében. El sem tudom képzelni, hogy lehet elpusztítani a fészkét, pedig jönnek hírek erről, holott a közhiedelemmel szemben csak akkor okoz kárt, ha a méhész a gyurgyalagtelep közelébe telepíti kaptárjait, akkor sem nagyot, egyébként pedig darazsakat, lepkéket, más repülő rovarokat és főleg hártyásszárnyúakat zsákmányol e gyönyörű madár.
A harkályok ügye viszont igazi modern városi probléma. A házak szigetelése, ha megkopogtatják, kongó hangot ad, hasonlót ahhoz, amilyet az öreg, korhadt fák, s amelyeket a bennük fejlődő rovarlárvák miatt imád a harkály, de területőrző viselkedésük is kapcsolható ahhoz, hogy miért bontják meg a harkályok a házak hőszigetelő homlokzatát. Ami nehezen védhető, mert nincs olyan riasztó, ami távol tartaná a harkályokat, és csak nagyon kevesen tesznek kültéri falburkoló elemeket a szigetelésre. Gyors és hatékony megoldás nincs, de a fal kúszónövényekkel való befuttatása eredményes lehet, mert a harkályok szinte kizárólag lombmentes felületre szállnak le.
Ahol sok a madár, ott jó élni – avagy mit tehet egy település a madarak védelmében?
Jó esetben a települési önkormányzat támogatja és bevonja a helyi közösségeket a döntés-előkészítésbe. A madárbarát önkormányzat ökológiai módon kezeli zöldfelületeit: változatos faállományt, a
A városi biodiverzitásért tenni akaró önkormányzat a saját ingatlanjain madárbarát megoldásokat használ.
A lakótelepi épületek falán vagy az erkélyek alatt például bőven van hely mesterséges fecskefészkek, sarlósfecskeodúk, veréblakótelep-odúk, egyéb költőládák és denevérodúk kihelyezésére, s az konfliktussal sem jár.
Persze a legjobb, ha az önkormányzat előírja a felmérést a felújítások és szigetelési munkálatok megkezdése előtt, hiszen a lakók jellemzően nem is tudják, ha épületükön például sarlósfecskék fészkelnek, vagy denevérek nevelik kölykeiket.
Fontos lehet a megfelelő sátortetők és templomtornyok szakszerű megnyitása, ami lehetőséget ad a gyöngybaglyok és denevérek megtelepedésére, ám a galambok ebben az esetben nem tudják azokat elfoglalni. Az üvegfelületek kapcsán sokan használnak ablakra ragasztható ragadozómadár-sziluetteket, amelyek megoldást jelenthetnek, különösen, ha azok valóban a megfelelő ragadozót mintázzák, és esetleg mozognak is, bár gyakran megszokják a madarak ezeket a trükköket. Ma már kaphatók a pókhálóról mintázott (hiszen abba nem repülnek bele a madarak), az emberi szemnek átlátszó üvegek, amelyek a madarak számára látható, UV-fényt visszaverő mintázatot rejtenek.
És persze ott van a lakossági szemléletformálás örök kérdése, a kertekben kihelyezhető odúktól és az iskolai programoktól kezdve a madáretetésen és természetismereti sétákon át a madárbarát mintakertig. A madárbarát településen a lehető legtöbb kert madárbarát, kissé kócos, zegzugos, de biológiailag sokszínű. Ettől lesz a település madárénektől hangos, ráadásul úgy, hogy annak fontosságát nemcsak érzik, de értik is a lakók.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
