Lassan kígyózik az M1-es autóút az Örmény-felföld szétáradó lankáin, hogy végül elérje a szomszédos Grúziát. A hómentes időszakokban nemcsak az úthoz közel pihenő békászó sasokban, vagy a tavaszi virágszőnyeggel fedett táj szépségében gyönyörködhetünk. A forgalmas úton, ahol a kamionok is gyakori vendégek, előfordul, hogy fiatal sírollerezőkbe botlunk, akik elszántan róják a kilométereket a mellettük elhaladó, alig lassító járművek között. Ők mind a közeli Ashotskban élő Mikayelyan házaspár növendékei, akik nem csupán az örmény sífutó-válogatott edzői, hanem évtizedek óta tanítják a környék fiataljait a síelésre, a sport iránti szeretetre
Shirak: az egyik legzordabb vidék
Az Örményország legészakibb peremén, Shirak megyében található falu a legutóbbi, 2011-es adatok szerint 2132 lakost számlál. A Szovjetunió felbomlása előtt virágzó hely volt, amely az ipar és mezőgazdaság egyik központjának számított. Gazdasága elsősorban a gabonafélék termesztésére, élelmiszeriparra, gépgyártásra és textiliparra épült. Ashotsk ebben az időszakban – mint térségi centrum – több mint 25 környező falu számára biztosított közszolgáltatásokat, kereskedelmi és kulturális lehetőségeket.
1988. december 7-én 6,8-as erősségű földrengés rázta meg a vidéket: az óriási pusztítás több mint 25 000 ember halálát és a települési infrastruktúra csaknem teljes megsemmisülését okozta.
Ashotskban, amely a földrengés epicentrumától mindössze 50 km-re helyezkedik el, az ott élők jelentős része, 210 család veszítette el otthonát.
Szovjet önkéntesek átmeneti szállásként négylakásos, szigeteletlen faházakat építettek a faluban a rászoruló családoknak, a kormány pedig biztonságos épületeket ígért rövid időn belül. Ezek a mai napig nem készültek el.
A Szovjetunió 1991-es összeomlása gazdasági és politikai instabilitással járt, ami tovább súlyosbította a katasztrófa sújtotta területek helyzetét. Ashotsk gazdasága is leépült, ráadásul a Hegyi-Karabahért folytatott későbbi örmény–azerbajdzsáni háború is megnehezítette az újjáépítést a földrengés által érintett területeken. A háború és a gazdasági válság közepette, erőforrások hiányában a helyreállítási folyamatok elhúzódtak, és lassanként a megye az ország egyik legszegényebb régiója lett.
Ma Ashotskban csupán néhány térségi intézmény működik, például az olasz kormány és az olasz Vöröskereszt által épített kórház, valamint a kultúrház. A megélhetés nehéz, a munkalehetőség hiánya miatt nagy az elvándorlás. Az itt maradó családok főként a mezőgazdaságból, vagy az ország más részein, illetve Oroszországban dolgozó rokonoktól kapott segítségből tartják fenn magukat.
Ha a helyi tizenkét osztályos iskola elvégzése után a gyerekek tovább szeretnének tanulni, az egyórányi távolságra fekvő Gyumriba vagy a fővárosba, Jerevánba kell utazniuk – ez azonban nagy anyagi teher a családoknak. Helyben a szabadidőben táncot, festészetet, hímzést tanulhatnak, matekszakkörre, zeneiskolába, karateedzésre járhatnak, vagy a falu határában fekvő, FIFA-program keretében épült focipályát célozhatják meg. A síelés mindezeken túl is kiemelkedő lehetőségként jelenik meg, mivel Ashotsk magas fekvése, különleges éghajlata és az akár nyolc hónapig is megmaradó hó tökéletes környezetet biztosít ehhez.
A Mikayelyan házaspár: a sífutás lelke az Örmény-felföldön
Az örmény Szibériaként is ismert településen élő Mikayelyan család révén egyre többen figyelnek Ashotskra. Artur Mikayelyan gyermekkora óta lelkes sífutó, edzőként végzett az Örmény Állami Testkultúra és Sport Intézetben, 22 éves kora óta tanítja a sportot minden korosztálynak, ő az örmény ifjúsági és felnőtt sífutó-válogatott edzője. Meggyőződése, hogy a sízés mélyen gyökerezik a Shirak megyei életben, és talán ennek is köszönhető, hogy számos tehetséges fiatal válhatott tanítványaik közül profi sportolóvá. Felesége, Alla Szibériából származik, szintén síző, részt vett a naganói, 1998-as téli olimpián, de ő volt az örmény csapat zászlóvivője is. Idősebb fiuk, Sergei sikerei után döntött úgy, hogy aktívan részt vállal az edzésekben, segítve fia és a hozzá hasonlóan tehetséges fiatal versenyzők fejlődését. Artur viccelődve meg is jegyzi, hogy azért vette feleségül, hogy megoszthassa vele szenvedélyét, és az asszony ne panaszkodjon majd férje hobbijára.
A házaspár munkamegosztása szerint Artur az edző, aki összeállítja a sífutók edzésprogramját, ügyel a fizikai állapotukra, és az ő dolga a felszerelés karbantartása, a sílécek versenyekre történő előkészítése. Alla a segédedző, aki szigorúan követel az edzések során, a dietetikus és a masszőr.
Fiaik közül mára már csak a kisebbik, Mikayel sportol versenyszinten, Sergei – aki részt vett a 2010-es vancouveri és a 2014-ben Szocsiban megrendezett téli olimpián – már visszavonult. Mika többször is nyert nemzeti bajnokságot, most is tagja az örmény válogatottnak, 2022-ben ott volt a pekingi téli olimpián.
A Mikaelyan család régi álma valósult meg 2019-ben, amikor EU-forrásból megépíthették síközpontjukat. A családi barát, Piotr Svitalski lengyel diplomata, az unió akkori örményországi nagykövete segített a síiskola létrehozásában, ami az oktatás mellett a téli turizmust is népszerűsíti. Most 24 gyerek felkészítése zajlik: Alla és Artur néhány évente új csapatot állít össze 11-13 évesekből, akik az idősebbek helyére lépnek, amikor azok leérettségiztek, és máshol tanulnak tovább. A környék iskoláit járva toborozzák a gyerekeket, akik szívesen is jönnek, a szülőket már sokkal nehezebb meggyőzni a sport fontosságáról.
Ha kíváncsi vagy a Mikayelyan házaspár és az örmény bajnokok titkaira, olvasd el a teljes cikket a Földgömb 2025/május–júniusi lapszámában!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
