A piszkéstetői obszervatórium nincs ennyire magasan, klímája is hűvösebb, olyannyira, hogy nemrégiben ott még láthatóak voltak azok a vastag, hőszigetelő nemezcsizmák, amelyeket akkor hordtak a csillagászok, amikor hosszú téli éjszakákon át gyűjtötték fotólemezre távoli szupernóvák fotonjait a fagyos hidegben. Természetesen ez ma már máshogy zajlik. A távcsöveket automatizálták, távolról, hálózaton keresztül elérhetővé tették, így a kutatók a meleg szobából, például a Svábhegyi Csillagvizsgáló irodáiból is használhatják a mátrai műszereket. A helyszínen csupán csak egy kisebb kiszolgáló személyzet van – egy esetleges üzemzavar kezelésére.

Ha romantikusabb, hagyományos távcsöves kukkolás élménye után kutatunk, forduljunk az amatőr csillagászokhoz – gondolná a laikus érdeklődő. A valóság azonban itt is felülírta a nosztalgikus múltbéli képet: a távvezérlés és digitalizáció szó szerint fénysebességgel érte el a magyar asztrofotósokat, akik 2025 nyarától kezdve a Magyar Asztrofotósok Egyesülete tagjainak összefogásával egy Namíbiában elhelyezett, távvezérelhető obszervatóriumból érik el budapesti karosszékükből a déli félteke égboltját.

A konstrukció egyszerű: a jellemzően magyar asztrofotósokat fogadó, 1700 m magasan fekvő Isabis-farm tulajdonosa vállalta egy csillagdaépület felépítését, a villamosenergia- és internethálózat elérhetőségének biztosítását, miközben a magyar csapat: Tóth Gábor, Tóth Bence és Tarczi Patrik kiépítette a teljes elektronikát, kommunikációt és automatizációt, így az épület hat automata asztrofotós távcsövet képes fogadni.

Az asztrofotós csillagda kívül és belül, a déli félteke ege alatt

Éljen! De miért is jó ez? Nyilvánvalóan mindenkori cél a szép és értékes asztrofotó. Azonban a mai nemzetközi színvonal – mely akár új felfedezéseket is jelenthet – olyan műszerezettség és expozíciósidő-igény mellett érhető csak el, amely magyar ég alatt nem kivitelezhető. Itt jön képbe a jóval stabilabb asztroklímájú Namíbia, mely egyrészt az égbolt igen izgalmas területét látja, másrészt a derült órák száma és minősége sokkal magasabb, mint idehaza. Ezek az ideális körülmények számtalan expedíciót vonzottak már oda, melyek során két hét állt rendelkezésre, hogy a vállalkozó szellemű asztrofotósok fotonokat gyűjtsenek. Mostantól viszont ez nem két hét, hanem az egész év!

Az automatizált távcsöveknek nem kell emberi jelenlét, akkor fotóznak, amikor derült az ég. Ez olyan távlatokat nyithat meg, amelyekről korábban csak álmodni lehetett. Olyan égboltterületek lesznek elérhetők, amelyek eddig nem. De ami ennél is mellbevágóbb, hogy az eddig közel százórányi expozíciós időt integráló felvételek akár több ezer óra hosszúak is lehetnek, így olyan kozmikus mélységekbe kalauzolhatnak bennünket, amire korában nem volt lehetőség.

A lehetőségeknek azonban ára van. Az asztrofotósok saját, hatalmas ráfordítással összegyűjtött felszereléseiket hagyják magukra az afrikai szavannán. Sok ezer kilométerre az otthonuktól úgy, hogy hiba esetén a szervizexpedíció drága és költséges. Ez önmagában is félelmetes élmény. Másrészt az asztrofotózás az adatgenerálás bajnoka. Egyetlen jó égboltfotóhoz több száz gigabájt nyersállomány is tartozhat, és azt hazahozni még a 21. században is nehézkes. A megoldás az, hogy nem is kell hazahozni. A képfeldolgozás a távoli távcsövek melletti szervereken zajlik – távoli eléréssel. A nyersadatok feldolgozása után már az egyetlen képpé egyesített, jóval kisebb állományt kell hálózaton keresztül hazaküldeni. Namíbia azonban a Föld egyik legritkábban lakott országa, rendkívül gyér településszövettel. A farmok megyényi méretűek, a nagyobb települések több száz kilométerre vannak egymástól. Windhoek, a főváros közvetlen kábeles összeköttetésben áll az Atlanti-óceánba fektetett WACS-sal (West African Cable System), a nagy sávszéleségű optikai kábellel, de a szárazföldön belül a nagy távolságok miatt már nincs vezetékes adattovábbítás. A megoldás a mikrohullámú kapcsolatokban rejlik. Az Isabis-farm térségét pedig éppen a Gamsberg-platóra helyezett mikrohullámú adó fedi le. Tekintettel az asztrofotózás miatt megnövekedett adatforgalomra, a jövőben várhatóan az Isabis és a Gamsberg között két párhuzamos, közvetlen mikrohullámú kapcsolat is kiépül. A különleges égboltképek és mérések így a hatalmas táblahegyen keresztül érik el a namíb gerinchálózatot és onnan Európát.