Bár a levegő párás, a kilátás páratlan – Az ember által évszázadok alatt átformált kultúrtáj tökéletes síkjából éles kontraszttal emelkednek ki a még érintetlen karsztkúpok

Fotó: Mari László

Vonatom szinte mesebeli tájon suhan át: a Vörös-folyó deltavidékéhez délről közeledve a trópusi monszunerdők által borított vietnámi hegyeket először csak a szűk völgyekben szakítják meg rizsföldek, amelyek lassan asztalsimaságú sárga lapállyá összeállva egyre ritkábban engedik át helyüket a tájból éles kontraszttal kiemelkedő kúpkarsztok számára. Alig várom, hogy megérkezzek a hegyek határán fekvő Ninh Binhbe; ennek szomszédságában fekszik a Ha Long-öböl szárazföldi párjaként emlegetett Tráng An természetvédelmi terület, amely 2014 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján is.

Tráng An a vizes élőhelyek és a kúpkarsztok növény- és állatvilágának páratlan találkozópontja. Vietnám védett élővilágának jelentős részét épp a meredek oldalú dombok karsztbarlangjai rejtik.

Rengeteg külföldi látogat ide évente, hogy a vízfelszínben tükröződő varázslatos tájban gyönyörködhessen, barlangásszon, de Hanoiból is sokan járnak ide pihenni, amit az üdülők gombamód szaporodó száma jelez. A karsztos magaslatokat nemcsak függőleges barlangok lyuggatják, de a kisebb vízfolyások is sokszor barlangokon át folynak a hegyek alatt…

Rossz előjel

A vonatról Ninh Binhben leszállva a Nap porba burkolódzó korongja fogad, a torkomat kaparni kezdi a levegő. Optimizmusom azonban töretlen, bérlek egy motort, és nekivágok, hogy a fényképeken annyiszor megcsodált kúpkarsztos tájat végre közelről is szemügyre vehessem. A környék valóban varázslatos: először egy karsztkúp aljából nyíló barlangot célzok meg. Belépve és a felfelé vezető több száz lépcsőt leküzdve, majd a szinte függőleges barlang legfelső részéből kitekintve gyönyörű vidék tárul a szemem elé.

A földeket kisebb tavak és vízfolyások szakítják meg, a távolban tanyák sorakoznak. A learatott rizsföldekre a trágyázás és a kártevők elpusztítása érdekében évszázados hagyományként kacsákat terelnek, ezek hápogása adja a zenei aláfestést a vízjárta tájhoz.

Csapdahelyzet – A tömegturizmus is formálja a tájat. Bár a szállodaépítkezésekhez szükség van cementre, a karsztkúpok – egyelőre – a helyükön maradnak, mert nélkülük turisták sincsenek

Fotó: Karácsonyi Dávid

Tráng An a nyüzsgő, dinamikus Vietnám éles kontrasztja: a lassúnak tűnő élet errefelé hagyományosan a vízhez, a vízi fuvarozáshoz kötődik, bár a helyiek az áruk helyett már inkább turistákat fuvaroznak – én is ladikra szállok, hiszen a barlangi csónakázás kitüntetett helyen szerepelt a bakancslistámon.

Jó erőnlét – Kúpkarsztok között jól halad az ormótlan ladik. Ha egy életen át csinálod, jobban evezel bárkinél is. Előtte én is megpróbáltam, innen a mosoly a vízi kalauz arcán

Fotó: Karácsonyi Dávid

Kacsák a rizsföldön – A helyi hagyományok szerint a kacsák elfogyasztják a rovarkártevőket, és eközben még trágyázzák is a rizsföldeket

Fotó: Karácsonyi Dávid

Drámai változások

Hamarosan sokkoló látvány fogad: a védett terület határát két port okádó, irdatlan cementgyár jelöli ki.

A trópusi meleg környezetben sokkal intenzívebb oldódási, karsztosodási folyamatok eredményeként több százezer, sőt millió év alatt létrejött, igen tetszetős mészkőkúpokat és -tornyokat ezek a cementgyárak pár év leforgása alatt felfalják.