A hetvenes évek előtti intenzív vadászat komolyan megtizedelte a hazai túzokállományt: erről az 1990-ben készült oktatófilm, a „Lesz-e túzok 2000-ben?” már címében is hűen tanúskodik. A puszta ritka és nemes madara végül szerencsésen megélte a millenniumot – mindebben kiemelkedő szerepet játszott a Dévaványai Túzokrezervátum

Az elkövetkezendő évtizedekben az Arktisz bolygónk igen fontos geopolitikai-gazdasági hadszínterévé válhat, ennek lehetőségét pedig a változó éghajlat teremti meg. A felmelegedés következtében csökkenő tengeri jégkiterjedés új haszonszerzési és hatalmi csábítást jelent: a tengereken újabb kereskedelmi utak és halászvizek nyílnak meg, eddig elzárt energiahordozókhoz és más ásványkincsekhez férhetünk hozzá, egyre jövedelmezőbb az északi turizmus – vagyis óriási mértékben felértékelődik az északi jégvilág maradványa

Minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam hitelesen viszonozni Steffen Flämig, az egymás szomszédságában álló négy szélturbina tulajdonosának nyugtató szándékú mosolyát, miközben az apró felvonó segítségével araszoltunk felfelé a 140 m magas acéltorony gyomrában. Szorult helyzetemen cseppet sem segített a biztonsági heveder és a sisak szorítása, a halovány megvilágítás és a szerkezeti elemeket tartó szegecsek ropogásának nyomasztó összjátéka

Mit jelent nekünk a Tisza? Vízitúrát, kikapcsolódást, horgászatot, fürdőzést. Ha egy picit hátrébb lépünk és jobban belegondolunk, ez a folyó a régmúlt óta az alföldi élet és kultúra egyik fő meghatározója: falvak, városok tucatjai viselik nevét, rengeteg szakmát (csíkász, pákász, pöndörös), fortélyt és kifejezést (vejsze, kece) köszönhetünk neki. Élelmünket és ivóvizünket biztosítja, hat a klímára, energiát termel, öntözővízzel látja el földjeinket, és hajózhatóságával ipari és személyi szállítást tesz lehetővé – s még hosszan sorolhatnánk...

A farkasok utóbbi időben megnövekedett európai állományát 10-12 ezer egyedre becsülik. Annak ellenére, hogy e ragadozó a II. világháború előtt kontinensünk legtöbb részén a kihalás szélére sodródott, az elmúlt évtizedekben gyors visszatelepedésük kezdődött szinte mindenütt, ahol korábbi természetes előfordulásuk feledésbe merült. Bár e tájakat az ember mára határozottan átalakította, a környezettudatosság, a csülkösvadfajok – például a szarvas, őz és vaddisznó – létszámnövekedése, valamint a farkasok törvény általi védelme gyors terjeszkedéséhez vezettek. Az alkalmas élőhelyeknek azonban van egy közös jellemzője: a visszatelepülő farkasok továbbra is ellenérzéseket keltenek a helyi közösségben

Aarhus külvárosában keresek egy bűvészdobozra hasonlító, átalakított autószerelő műhelyt. Végre megtalálom a címet, de a ház előtt meghökkenek: egy komornyik fogad, fekete frakkban és cilinderben. Persze a bűvészdoboz belülről is furcsa: a plafonról lógnak le a bútorok, Dalít idéző, furcsa festmények a falakon és a rózsaszín kávét kémcsőben szolgálják fel...

A környezeti (kültéri) levegő összetételét, minőségét ma Magyarország több pontján műszerek vizsgálják, és az elmúlt években számos alkalommal lehettünk tanúi a szennyezett levegő („szmoghelyzet”) miatt kiadott figyelmeztetésnek, riasztásnak. Ma már a dohányzás ártalmasságát sem vitatja senki, mely károsodások szintén a belélegzett levegőben (ebben az esetben inkább füstgázban) jelen lévő, egészségre káros anyagok számlájára írhatók. De hogy lakásunk vagy munkahelyünk levegője milyen, mit lélegzünk be saját terünkben naphosszat, arról alig van lehetőségünk tájékozódni...

A tihanyi Belső-tó partján álló gémeskút kontúrja a nyár egyik legszebb együttállásának keretét adta július 15-én.

Alighogy a dizájnerszakma fogalma átment a köztudatba – vagyis többé-kevésbé mindenki gondol valamire, ha erről van szó –, nyomban megjelentek e mesterség különböző leágazásai. És ez nem véletlen: a formatervezést sohasem lehetett élesen elválasztani a művészettől: a dizájn mindig valahol a jó iparosmesterség és a művészet határmezsgyéjén billegett, hasonlóan, mint egy 13. századi fafaragó, aki szárnyas oltárokat készített: mester volt, vagy művész?