Van egy emlékezetes, sok évvel ezelőtti bevásárlós élményem a zöldségesnél: egy bohókás külsejű anyuka válogat előttem vegyesen a zöldségek és gyümölcsök közt. Semmit nem tesz zacskóba! Kosarában vegyesen gurul a kelbimbó, az alma, a krumpli. Megrökönyödve figyeltem, és kifejezett izgalommal vártam, amikor a meglehetősen karakán pénztáros asszonyok elé viszi majd a lemérni való árukáoszt. A feszültség tapintható, de anyukánk a műanyagmentesség szüfrazsettjeként, rezzenéstelen arccal viszi végig a zacskómentes vásárlást. Később kiderült, Németországból költözött haza, ahol ez a gyakorlat már akkor sem volt szokatlan. Hogy ez nálunk is egyre inkább így történjen, a dm Kezdd kicsiben! kezdeményezéséhez a Zöldunió felkérésére zöld portál-főszerkesztőként csatlakozva vállaltam, hogy idén nyáron csökkentem a műanyag-felhasználásom.
A cikk a Zöldunió - dm Partnersége keretén belül készült
Elhatározás (is) születik
Első gyermekem tíz évvel ezelőtti születése - terveimmel ellentétben - mindent felforgatott. Még engem is, a világhoz való viszonyomat is. És most nem arra gondolok, amikor eleinte azt sem tudtam, hogy éjjel van-e vagy nappal, hanem inkább arra, amikor más szemmel kezdtem szétnézni egy boltban, több időm volt megfigyelni azt, mennyi szemét kerül a kukába, mennyi felesleges dolog ömlik az emberek elé egy vásárlás alkalmával. Lelki szemeim előtt már megindult a szemétlerakók felől érkező, hömpölygő hulladékáradat. Arra gondoltam, nem ezt akarom átadni a gyerekeimnek.
Megdöbbentett a tény, hogy a valaha létezett összes műanyag felét az utóbbi 13 évben állították elő. Ráadásul a világ összes műanyagának csupán 7%-át dolgozzák fel újra, és a megmaradt műanyag nem hogy nem bomlik le, de apró darabokra esik szét, és úgy kerül be az ökoszisztémába! Szóval, ha szelektíven gyűjtök, a műanyagokhulladékot tekintve nem teljes megoldás!... Áhá. A fogyasztásomat kellene csökkenteni, de drasztikusan.
Öntsünk tiszta vizet, de hová?
Szétnéztem, mi az, ami a legtöbb műanyagot termeli a háztartásban.
Miután Európa teljes műanyagfelhasználásának több mint 40%-a csomagolás, kézenfekvő ennek csökkentése.
A legtöbb műanyagot nálunk a víz csomagolása jelentette, a PET palack. Tulajdonképpen, miért is iszunk palackozott vizet, amikor lakhelyünk vize kifejezetten jó minőségű ivóvíz? Ezzel máris léptem egyet előre. Egy ideig saját műanyagpalackot használtam, ám ezek is évszakonként tönkrementek, szétrepedtek, ereszteni kezdtek, a kukában végezték - műanyaghulladékként. Ráadásul a Plastic Planet (Földünk, a műanyag bolygó) című film tanulsága szerint a műanyagokhoz adott adalékanyagok, lágyítók többek közt BpA (a biszfenol A) több egészségügyi problémáért felelnek.
Ezen a ponton a táskámba is üvegpalackot kezdtem el pakolni, erre a célra remekül beváltak a csavaros, literes paradicsomszószos üvegek.
Kirándulásra fémkulacsokat pakoltam, hogy csökkentsük a hátizsákok súlyát és a törésveszélyt. Az üvegpalackok hőtárolásának hatékonyságát és törésállóságát - ügyesebb kezű elszántaknak - lehet növelni horgolt palackvédőkkel. E nyári tapasztalatom az volt, hogy az üveg egyébként is jobban tartja a hideget, és a védőburokkal egész termoszos lett a hatás.
Kérdés maradt még a férjem kedvenc itala, a szénsavas ásványvíz. Egyrészt a PET palackokban hosszan tárolt víz biztos, hogy mikroműanyagokat tartalmaz, másrészt a savtartalom is oldhatja a műanyag egyes alkotórészeit. Harmadrészt, még mindig halmozódik a palackhulladék. Elhatároztam, hogy meglepem egy szódagéppel, miután a régimódi szódás üvegekhez szükséges patronok gyártását igény hiányában megszüntették. Örömmel jelentem, bevált, nincs PET-hulladékunk, a szóda erősségét pedig tudjuk szabályozni. Nem elhanyagolható szempont a nyári hőségszezonban. Na, de akkor visszatért a 80-as évek gyakori konyhai dilemmája is: ki csinál szódát???...
"Csoki olvadós, csoki műanyagooos..."
Maradjunk a folyékony dolgoknál. A műanyagokat valójában nem kellene használnunk élelmiszerek tárolására, mivel a gyakori használattal járó kontaktidő, a dörzsölődés, karcolódás, a már említett savas vagy forró közeg hatására különböző káros vegyületek oldódhatnak bele az abban tárolt élelmiszerbe vagy italba. Mi legyen a gyerekek úszásedzés utáni jutalom-forrócsokijával, miután az uszoda előterének automatája - biztosan nem BpA-mentes - műanyagpoharakat dobál. Eleve, 5 perc e poharak használati ideje, mert mellette ott a kuka, hogy kidobjuk. Hát, rájöttünk, hogy van rajtuk "pohár nélkül" gomb! Meg vagyunk mentve, otthonról kell hozni egy jó méretű fémbögrét. Ja, nem kettőt, mert a kiskamasz már hozzá sem hajlandó érni a pohárhoz, amire a kistesó már ránézett. Mindegy, forrócsoki-küldetés pipa.
Pohárparti
A dunakanyari kis településen, ahol élünk, dícséretesen sok alkalommal rendeznek családi napokat, közösségi eseményeket. Ezeken sok ember vesz részt, akik megéheznek, megszomjaznak a programok közben. És a nap végére óriási halmokban állnak a műanyag poharakkal, tányérokkal megrakott zsákok. Egy civil közösséggel gondoltunk egyet, és az egyik falusi jeles napot a szemléletformálás jegyében a műanyagmentességnek szenteltük. Hetekkel az alkalom előtt az óvodában kezdtünk el megunt, otthoni kiselejtezésre váró evőeszközöket, poharakat, tányérokat gyűjteni. Aki nem olvasta a felhívást, hogy az eseményre saját evőeszközöket hozzon, a begyűjtött köbméteres készletből használhatott. A nap végén leadták, az önkéntesek elmosogatták, a "legkisebb" meg mind elraktározta egy következő alkalomra. Kifejezett jó hangulat fogadta a műanyagmentes ünneplés gondolatát.
Mindig az anyagon jár az eszem
A naponta használt, csomagolt termékek másik nagy csoportjába tartoznak az élelmiszerek. Erről bővebben egy másik cikkben írok még, de a lényeg, hogy az - egyébként is preferált - feldolgozatlan élelmiszerek vásárlásához csatasorba állítottam a meglévő textilszatyraimat. Piacra csak saját kosárral indulok el, fő szabály, hogy nejlonzacskót nem veszek el, igyekszem textilzsákot tartani magamnál, és abban méretem például a zöldségeket.
Ha nem találom a zsákjaimat - a nyári és az iskolakezdős felfordulásban nem egyszer előfordult - konyharuhába is csomagoltam már árut. A netről lefigyeltem a japán furoshiki technikát, a textilek táskává vagy csomagolássá alakításának módszerét. Távolról sem origami, amihez semmi türelmem nincs egyébként. Szép maradékanyagok birtokában különleges ajándékcsomagolásként is megállja a helyét, amit az ajándékozott tovább használhat. Hab a tortán.
A bökkenő: a fürdőszoba
Maradt még egy nagyobb műanyagtermelő helyszín, a fürdőszoba. Itt még sokat kellene fejlődni. Az adalékanyagokkal dúsított vastag műanyagból készült samponos, tusfürdős flakonokra, a fogkrémes tubusokra megoldást kell találnom. A műanyag csomagolást nélkülöző, szilárd sampon kipróbálása hátra van még, nagyon kíváncsi vagyok erre, hogyan válik be a méteres, sűrű hajon. A folyékony szappant száműztem, helyette visszahoztuk a hagyományos, növényi alapú, semmilyen vagy papírcsomagolású, old school szappant.
Ez egyébként a gyerekek finommotorikus kézmozgását is jobban fejleszti, amint a csúszós kis tárgyat forgatják, egyensúlyozzák ujjaik közt. És az ujjakat jól bele is lehet fúrni, a szappant jól szét is lehet trancsírozni. Utóbbiak legfeljebb a szülők türelmét fejleszthetik, de e téren nyilván nem kell ötleteket adni a találékony gyerekeknek... Kicsit többet kell sikálni a mosdót, a lecsöpögő szappanfoltok miatt, de nem használok műanyagot, és lelkifurdalás nélkül megvehettem a helyben alkotó iparművésztől a rég áhított, gyönyörű szappantartót. Win-win.
Időutazás gyakorlatban
Voltak azonban kivédhetetlen helyzeteim is, a nyári nejlonmentes fogadalmamban néhányszor azért megrogytam. Főleg a rohanós, ezerfelé figyelős iskolakezdés időszakában. Az elsősért szaladva délután nem volt nálam semmilyen szatyor, és muszáj volt uzsonnát-vacsorát vásárolnom. Jól festettem kígyóuborkával, tojásokkal egyensúlyozva, de a kiló szőlőt nem vállaltam a fülemre akasztani, hát, becsúszott a nejlonzacsi. Felhasználom még sokszor, eskü.
Gyakran eszembe jutnak a nagyszüleim és dédszüleim, akik még életük nagy részében műanyagok nélkül oldották meg mindennapjaikat. Valójában nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, csak át kell gondolni, előttünk két generációval hogyan éltek az emberek, majd egy kicsivel több energiát fordítani a szokásaink megváltoztatására.
Ahhoz, hogy a szokások megváltozzanak, átlagosan három hétre van szüksége egy embernek.
Eddig tudatosan ki kell tartani, azután már valószínűleg rossz érzést fog kelteni bennünk, ha műanyag után nyúlunk az egyszerű és gyors - mindamellett környezetterhelő és toxikus - megoldások kedvéért.
A dm „Kezdd kicsiben!” felhívással edukációs programot és közösségi kihívást indít, hogy zöldebbek legyenek a hétköznapok. Tedd meg az első lépéseket Te is! Csatlakozz a dm facebook kihívásához, melynek zárt facebook csoportja itt érhető el. A dm a résztvevőket az egyéni elköteleződésen túl is szeretné motiválni: minden csatlakozó személy után 100 forinttal támogatnak egy környezetvédelmi kezdeményezést, a 2020-as Tiszai PET Kupát. Céljuk, hogy 1 millió forinttal segítsék a szemétgyűjtő akció lebonyolítását.
Kép: www.pexels.com, www.pixabay.com
