Nemzeti boldogságindex és kis magyar depresszió

A Kelet-Magyarországon élők a Duna túloldalának lakóit irigylik: nekik bezzeg sokkal jobb! Tele vannak látnivalókkal, turistákkal, öreg házaik árát holland és osztrák betelepülők verik magasra. A dunántúli nép Ausztria vonalzóval metszett vidéki gazdaságaira sandít sóvárogva: a sógoroknak bezzeg könnyű, kiszámítható az élet, virágzik a turizmus. Nem tudni, hogy az osztrákok ugyanilyen szívfájdalommal sajnálják-e le saját adottságaikat Svájchoz képest, illetve arról sincsenek pontos adataink, hogy Szatmár-Bereget az Igéret Földjének látják-e a Kárpátok ukrajnai bérceiről letekintő huculok: egy azonban biztos a meridiánok Magyarországra eső szakaszán az itt élőket örökös nyugati sóvárgással verte meg a sors. Ha lenne jellemző, összmagyar vallásunk, akkor születésünk pillanatában – iszlám mintára – nem az Allah szót, hanem a „máshol jobb” kifejezést súgnák először fülünkbe, elmúlásunkkor pedig Nyugat felé fordulva borulna ránk az örök sötétség.
Némiképp ellentmond ennek a külföldi látogatók lelkes és kitartó rajongása Magyarország iránt, akik rámutatnak saját értékeinkre, és visszatanítják nekünk azokat, melyek hétköznapi módon körülvesznek bennünket, de a távoli horizontokat kémlelve magunk nem vagyunk képesek észlelni.

VALAHA ERRE HÚZÓDOTT a Balkánt a Baltikummal összekötő kereskedelmi útvonal. Gönci hordóból pont négy fért a borkereskedők szekerére

Fotó: Egyed Péter

„Tele van az ország rendkívüli dolgokkal, de nem tudtok neki örülni, folyton panaszkodtok, és ahelyett, hogy élveznétek ezek előnyeit, sajnáltatjátok magatokat” – emlegetik angol barátaim. „Könnyű nektek, fogalmatok sincs: esztek-isztok, élvezitek a magyar vendégszeretetet, és azt hiszitek, ilyenek a hétköznapjaink” – jön rögtön a közhelyes megállapításra a közhelyes válasz. Különösen kihívásos a pozitív hangolódás az egykor jobb napokat megélt, mára öregedő, munkanélküliséggel, elvándorlással, természeti csapásokkal kapcsolatban emlegetett tájegységeken, mint Borsod, Abaúj vagy akár Szatmár és Bereg kisebb települései. Annak ellenére, hogy az egykori Abaúj vármegye történelme és adottságai minden alapot megadnak ahhoz, hogy a helyiek keble dagadjon a büszkeségtől és lokálpatriotizmustól, nemzeti boldogságindexünk skálájának negatív értékeihez e térség egyelőre még masszívan hozzájárul.
A mára csendessé szelídült települések forgalma egykor nagy volt: a Hernád és a Bódva termékeny síkságain, a számtalan kisebb patak mentén már az Árpád-kortól kezdve települések alakultak ki. A közelben lelt obszidiánból és egyéb kövekből készült eszközök egész Európában elterjedtek voltak. Az Aba nemzetség egyik legfontosabb birtokán, a boldogkői vár és az egykor megyei jogú város, Gönc között a Balkánt Lengyelországgal összekötő kereskedelmi útvonalon pedig évszázadok alatt megszámlálhatatlanul sok kocsi zötyögött végig, derekukban boroshordókkal, aszalt gyümölccsel. Azt gondolhatnánk, hogy a legzamatosabb fajtaként számon tartott gönci barack ősidők óta terem e tájon, pedig a valóságban csak az 1950-es években vált ismert márkanévvé. Mit lehet kezdeni a pavlovi reflexeket indító gyümölccsel, melyet majd' mindenki ismer és szeret? Melynek pálinkája az Európai Unió földrajzi oltalma alatt áll? Lehet-e kitörési pont és perspektíva a helyiek számára?

A LEGENDA SZERINT IV. Béla aszalómestere és hét tündér építtette a várat. Annyi bizonyos, hogy a 13. században oklevél említi létezését

Fotó: Egyed Péter

Gönc, barack, Biblia

A gönci magyar kajszi tudatos nemesítés eredménye, melyre a régió fekvése miatt volt szükség: Gönc a legészakabbra található városunk. Az erdetileg Örményországból – vagy talán a Selyemúton Kínából – hozzánk érkező barack a 19. századi filoxérajárvány által kipusztított szőlők helyén kezdett teremni. (A szőlővész után eleinte cseresznyés telepítésével próbálkoztak, melyet a későbbiekben szorított ki a barack.)
A gönci barack nem csak Göncön található: itteni, közel 500 hektáros termőterületén 45 település osztozik. Röghöz kötött növény: csak ezen a tájon, ilyen földrajziklimatikus adottságok között bontakoztatja ki valódi zamatát. A talaj meszes, tápanyagban gazdag, a hűvösebb, helyi klíma pedig egyenletességet biztosít télen is. A nyár derekán esedékes barackszüret alapos odafigyelést kívánó művelet, csak kézzel végezhető. A sérülékeny, könnyen nyomódó barackot kesztyűs, vagy rövidre vágott körmű, szorgos kezek óvatosan, egyenként helyezik ládákba.

EGYENKÉNT, ÓVATOSAN, HOGY NE NYOMÓDJON... — A barackszüret júliusban kezdődik, a gyümölcs szedése és szállítása nagy odafigyelést kíván. Lekvárnak és pálinkának is kiváló. Ez a barack már üvegekben várja a reggeli fonott kalácsot

Fotó: Egyed Péter

A piacozó háziasszonyok július első felében képesek transzba esni egy vájdlingnyi igazi gönci barack láttán – ősi, női befőző-dunsztoló-gondoskodó ösztönök ébrednek bennük. A pálinkaszakértők pedig a kisebb gyümölcsök 4 centiméteres átmérőjét tartják ideálisnak, a nagy fajlagos héjfelület okán (a jó barackpálinkához elengedhetetlen zamatanyagok közvetlenül a héj alatt rejtőznek). Azt képzelhetnénk, hogy a barackosjogokkal rendelkező 45 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település kertjeiben rengeteg Gönci magyar kajszit találunk, a házaknál lekvárt, pálinkát végtelen mennyiségben kóstolhatunk, és az itteni éttermek menüjében előkelő helyen szerepel mint alapanyag. Törökország keleti tartományai közül Malatya jut eszembe, ahol a kerítés ugyan nem, de a lapos tetők sárgabarackból vannak: ott aszalják a környék megkerülhetetlen termékét, mely előbukkan a piacon, az étteremben, a buszmegállóban és minden valószínűsíthető értékesítési ponton. Ha Malatya, akkor barack, végeláthatatlan területeken. Megvalósulhat-e ez Gönc környékén is? Mikor lesz a gönci magyar barack a helyi identitás kézzelfogható része? Érdemes lesz-e ezt a karakteres gyümölcsöt telepíteni és feldolgozni?

A teljes cikket A Földgömb 2012/5 lapszámában olvashatja!