Konspiráció felsőfokon

Bár Paul Watsonnak el kellett tűnnie a fürkésző tekintetek elől, közben az USA egyik ismert médiaszemélyisége, Sam Simon adományából a Sea Shepherd megvásárolhatta Antarktiszi Bálnavédelmi Flottájának negyedik tagját (mely a keresztségben a Sam Simon nevet kapta). Az új jármű „identitását” egészen november közepéig titokként kezelték, az ugyanis eredetileg egy – a japán kormány megrendelésére készült és egykor a bálnavadászflotta szolgálatában álló – időjárás-elemző és bálnafelkutató hajó volt. A japán tulajdonosok legvadabb képzeletét is felülmúlta, amikor a brókerek közreműködésével zajlott tranzakció végén rájöttek, hogy legnagyobb ellenségükkel, a Sea Shepherddel üzleteltek!

SARKVIDÉKI HULLÁMOK KÖZÖTT A BOB BARKER, ám ez még nem vihar!

A Sea Shepherd honlapján ráadásul stratégiai bejelentés jelent meg: a Steve Irwin nevű hajó no - vember elején elindul Ausztráliából, hogy a japán felségvizeken rajtaüssön a bálnaorvvadász-flottán. A japán illetékesek naprakészen követik e híreket, így azonnal hadihajókkal erősítették meg a bálnavadászhajók felkészítését végző kikötő környékét. Költséget nem kímélve őriztették Shimonoshekit, de a Sea Shepherdnek valójában nem állt szándékában japán felségvizekre hajózni. Nyugalom az antarktiszi Bálnavédelmi Területen

A Zéró Tolerancia Hadművelet során a Sea Shepherd három hajóján és egy trimaránján összesen 120 nemzetközi önkéntes indult útnak, hogy megakadályozza a japán bálnaorvvadász-flottát a saját maga számára megállapított 1035 fős vadászati kvóta (935 db védett csukabálna, és 50–50
„veszélyeztetett státuszú”, közönséges barázdás bálna és hosszúszárnyú bálna) teljesítésében. A helyszín pedig ezúttal is az Ausztrália felügyelte, 1986-ban nemzetközi egyezményben kijelölt Bálnavédelmi Terület volt. A szezon jól kezdődött, mert a japán vadászflotta későn, már jócskán az antarktiszi nyáron, csak december 27-én indult el. A korábbi években ilyenkor már folytak a harcok, most pedig nyilvánvaló volt, hogy az Antarktisz térségét január 20. előtt nem érhetik el. A Bálnavédelmi Terület rég nem volt ilyen békés az antarktiszi nyár derekán!

A SUN LAUREL, a japán bálnaorvvadász-flotta üzemanyag-szállítója

Egy amerikai döntés boríthatja a terveket?

Paul Watson hosszú utat tett meg Frankfurtból, hogy a Steve Irwin fedélzetére érkezzen és a szervezet kilencedik antarktiszi akcióját irányítsa. Ám még decemberben le kellett mondania aktuális vezetői tisztéről. Az Egyesült Államok Kilencedik Kerületi Bírósága ugyanis ideiglenes rendelkezésben a Sea Shepherdet feljelentő japán bálnalobbinak kedvezett: 500 yardos távoltartási végzést adott ki, melynek értelmében a Sea Shepherd USA hajói nem közelíthetik meg 500 yardon belül a japán hajókat! Mindez – a hatékony akciókhoz nélkülözhetetlen közvetlen megközelítés ellehetetlenítésével – akár a bálnavédelmi műveletek meg hiúsulását is jelenthette volna, ám a megoldás kézenfekvő volt. Paul Watson átadta a kapitányi pozíciót az indiai Siddharth Chakravartynak, és a kampány irányítása a Sea Shepherd Ausztrália kezébe került. Az ausztrál államnak pedig eszébe sem jutott megakadályozni az akciókat…

A Sun Laurel, mellette a Bob Barker, szorosan rajta a Nisshin Maru, mellettük a japánok biztonsági hajója

Veszélyes törvénysértések

A japán bálnavadászokra úgy találtunk rá 2013. január 29-én, hogy a hajók szigonyai még be voltak csomagolva. Kezdetét vette a szokásos üldözés-követés. Közben új stratégiával a flotta leggyengébb pontjára, az üzemanyag-szükségletre koncentráltunk. Sam Simon hajónk kiválóan debütált: rátalált a panamai zászló alatt hajózó, dél-koreai tulajdonú Sun Laurel tankerre, mely a japán vadászok számára szállította a térségbe az üzemanyagot. E megrendeléssel a Sun Laurelt dupla törvénysértésre kényszerítették. Megszegték a MARPOL (nemzetközi egyezmény a hajóforgalom általi környezetszennyezés megaka dályozásáról) törvényi előírását, mely megtiltja a nehéz tüzelőolaj szállítását e sarkvidéki térségben. Ráadásul a déli szélesség 60. fokától délebbre, vagyis az Antarktiszi Egyezmény égisze alatti térségben – az ökoszisztéma védelmében – nem hajtható végre semmiféle üzemanyag-átadás. A Sun Laurel azonban megtankolta a három szigonyágyús hajót (Yushin Maru 1, 2, 3) és a japánok felfegyverzett biztonsági hajóját (Shonan Maru 2) is, és már csak a bálnatest-feldolgozó hajó maradt „szomjasan”. Létfontosságú volt, hogy az utántöltő-manővert megakadályozzuk.

A teljes cikket A Földgömb 2013. augusztusi lapszámában olvashatja!