A kurd peshmerga szó jelentése: „aki szembenéz a halállal”. Irakban a peshmerga-erők felelősek a kurd területek és lakóik biztonságáért
Peshmergáikkal az élen a kurdok évtizedek óta küzdenek elnyomóikkal a független Kurdisztán létrehozásáért. Az Iszlám Állam megjelenésével és térnyerésével a kurdok ismét fegyvert fogtak, hogy megvédjék földjüket. Mára bebizonyosodott: mind Irakban, mind Szíriában ők alkotják a legütőképesebb haderőt az ISIS elleni küzdelemben. Az általuk elért sikerek dacára – elsősorban a függetlenségi törekvéseiktől való félelem miatt – a jelentős nemzetközi támogatás azonban továbbra is elmarad. A peshmergák ennek ellenére, politikai és gazdasági nehézségeik közepette kitartóan harcolnak az Iszlám Állam terrorja ellen a majdnem 1000 kilométeres frontvonalon. És korántsem csak Kurdisztánért – nap mint nap szembenézve a halállal.
Két évvel ezelőtt az iraki kurdok a Bagdadtól való teljes függetlenségük közeli eljöveteléről beszéltek, miközben a régió érezhetően nagy gazdasági fellendülés előtt állt. A történelem vihara azonban ismét lecsapott rájuk – ezúttal az Iszlám Állam (arab elnevezéssel: Daesh) képében. A terrorszervezet gyors térnyerése és a kurd területek fenyegetettsége felülírták a politikai terveket. A rendkívül költséges háború mellett a kurdoknak szembe kell nézniük a napról napra súlyosbodó konfliktus társadalmi következményeivel, valamint az egyre mélyülő gazdasági válsággal. Ráadásul az Iraktól való elszakadásuk gondolata – a komoly katonai sikerek ellenére is – igencsak megosztja a térség államait és a régióban érdekelt hatalmakat.
Hátországi idill
Iraki Kurdisztánba érkezésem első estéjén Erbil főtere mellett, a zsúfolásig megtelt bazárban teázgatok kurd barátaimmal. Nyugodtan beszélgetünk, miközben körülöttünk a tömeg bevásárol vagy egy tea mellett üldögélnek, az aktuális eseményeket tárgyalva. Szürreális élmény. Tőlünk 60 kilométerre a 21. század legkegyetlenebb terrorszervezete elleni háború zajlik, de Erbilben és máshol a hátországban ebből semmit sem lehet érezni. Minden megy tovább a megszokott kerékvágásban.
„Hozzászoktunk már a háborúkhoz, s attól, hogy nem messze tőlünk harcolnak, nem állhat meg az élet” – mondja a legtermészetesebb nyugalommal Shwan, a Zagros News Agency egyik műsorszerkesztője. Ugyanakkor a kurdok már kezdenek belefáradni az eredmények nélküli, véget nem érő küzdelmekbe. –„Mi sohasem indítottunk háborút senki ellen, mégis évtizedek óta harcolunk” – teszi hozzá Lafaw, aki többször élte át kisgyerekként, hogy szüleit Szaddám katonái bántalmazták. „Vérünket ontjuk, de nemcsak magunkért, hanem másokért, például értetek, európaiakért is. De ennyi idő után sincsen saját hazánk, egy független Kurdisztán” – mondja keserűen, könnybe lábadt szemmel.
Másnap kora délután szélsebesen száguldunk egy hatalmas terepjáróval Kirkuk felé, miközben pörgős kurd zene üvölt a hangszórókból. Szántóföldek és gyárépületek mellett suhanunk el, a távolban égő tüzek a kirkuki olajmezők közelségét jelzik. Odakint birkanyájaikat békésen legeltető pásztorokat, piknikező családokat és kergetőző kisgyerekeket látok. Lábamnál kísérőim gépfegyverei hevernek: Keyvan és Farhad rokonok, és mindketten az Asayish (kurd hírszerzés és titkosszolgálat) biztonsági tisztjei. Keyvan láthatóan vidám, míg Farhad sokkal komorabb: az ISIS elleni harcokban vesztette el édesapját és bátyját.
Egy Kirkuk előtti peshmerga ellenőrző pontnál csak lassítunk: a terepjáró rendszámát felismerve azonnal tovább is intenek minket. Lehajtunk egy alacsonyabb rendű útra, de biztonsági okokból továbbra is tartjuk a 100 km/h feletti sebességet, hogy könnyebben ki lehessen szúrni, ha valaki követ minket. Keyvan, miközben rágyújt egy szál cigarettára, hátranyúl az egyik gépfegyverért, ellenőrzi, majd ölébe fekteti, felkészülve bármilyen helyzetre: közeledünk a frontvonalhoz…
Tűzvonalban
Újabb, kurd zászlókkal ellátott ellenőrző pontokon haladunk át, majd megérkezünk a harcok miatt teljesen elnéptelenedett, csupán néhány házból álló Qaradara faluba. Itt van Dr. Kemal Kirkukinak, a Kirkuk környéki 5-ös peshmergaszektor főparancsnokának betonfallal és tornyokkal körülzárt főhadiszállása. A hatvanas éveiben járó, legendás peshmergaparancsnok több mint 20 ezer harcosért felel a most 44 kilométeres frontszakaszon. Barátságos mosollyal fogad, majd bevezet puritán berendezésű tárgyalójába, és erős kurd teával kínál.
Nagy kivetítőn térképekkel és fotókkal mutatja az elmúlt hónapok hadműveleteinek eredményeit. „Miközben az iraki hadsereg fegyvereit maguk mögött hagyva menekült el a Daesh emberei elől, mi szinte minden komolyabb külső segítség nélkül harcoltunk, hogy megvédjük Kurdisztánt és az itt lakókat, tekintet nélkül azok etnikai vagy vallási hovatartozására!” – összegzi az elmúlt két év történéseit. „Őszintén szólva nem bízunk az iraki hadseregben, mert ők már megmutatták, hogy mire képesek a harctéren. Ám, ahol lehet, igyekszünk velük együttműködni, még ha ez sokszor nehéz is.” A moszuli és makhmouri fronton elindított koalíciós hadműveletek elsősorban az iraki hadsereg vezetésével és az amerikai légierő támogatásával zajlanak. „A peshmergaalakulatok főként támogató funkciót látnak el az iraki hadsereg mögött, elkerülendő az esetleges ellenséges beszivárgásokat” – számol be Kirkuki a lassan három hónapja tartó hadművelet stratégiájáról. Majd hozzáteszi: „Az önálló peshmerga haderő ennyi idő alatt azért komolyabb előrelépéseket tudna felmutatni...”
Noha mára bebizonyosodott, hogy a jelentős sikereket elérő peshmergák jelentik a leghatékonyabb erőt a dzsihadisták ellen, az ISIS kezdeti, meglepetésszerű előretörésekor az első fél évben majdnem 1000 peshmerga esett el. Az Iszlám Állam harcosaival történt első összecsapásról pár nappal később mesél hegyvidéki rezidenciáján a hetvenhez közel álló Sardar Karim vezérőrnagy. „Volt némi hírszerzési információnk a Daesh hadműveleteiről, de Moszul gyors eleste minket is meglepett” – idézi fel a 2014. június 10-én történteket a veterán peshmergatábornok. „Az egyik határ menti ellenőrző pontnál arra lettünk figyelmesek, hogy egy népes, fekete ruhás fegyveres csoport közeledik felénk. Mikor tüzet nyitottak, válaszoltunk rá, de kevesebben voltunk. Egy katonámat elveszítettem, egy másik megsérült, de kitartottunk, amíg az erősítés megérkezett, és komoly veszteségeket okozva visszavertük őket.”
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
