Kézenfekvő, hogy próbálunk valamit sportolni. Ha nem is rendszeresen, de futunk, biciklizünk, úszunk, hegyet mászunk, sokakat pedig perverz vonzalom fűz bizonyos labdajátékokhoz. Vagy ha különösen elszántak vagyunk, még hobbi is lehet a tervszerű testmozgás, és akár egy-egy szubkultúra részévé is válhatunk. A teremben űzött sportok közül a fitneszt, spinninget, jógát általában a nőkhöz kötik, a mai sztereotípiák szerint pedig a férfiak konditerembe járnak, súlyzóznak, vagy valamilyen küzdősportot-harcművészetet űznek.
Egyértelmű, hogy mindez egészségmegőrzésünket szolgálja, így jól felfogott érdekünk, ha valamilyen formában eddzük testünket. Ám jobbára még a rendszerességet is nehéz betartani, nemhogy az ember annyira megszállottja legyen sportjának, hogy életformává emelje: nagyon kevesen jutnak el az eseti vagy hobbiszintről a versenyvilágba, ami már korántsem a fittségről szól elsősorban.
Rejtőzködő élsport
A foci, az úszás vagy épp a futás esetében nyilvánvaló, hogy nagyon komoly nemzetközi versenyekben csúcsosodnak ki, amit világhír kísér, és erre egész iparágak épülnek. Ám van sok-sok alig ismert sport, melyek sokkal kisebb népszerűségnek örvendenek. Sőt, bizonyos nézőpontból nem is népszerűek. E sportágak hobbistái néha nem is tudják, hogy versenyeket is rendeznek rendszeres testedzésükből… A kondicionáló teremsportok, mint versenyfajták itthon alig ismertek, messze távol állnak a közfigyelemtől és közgondolkodástól. A fekvenyomás is ide tartozik. Szinte bárkit megkérdezhetünk erről, a reakció általában a tanácstalanság. A fekvenyomás mint – egyes helyeken igen népszerű – versenysport? Inkább a súlyemelés: a Balkántól a Távol-Keletig… Pedig a fekvenyomás egyik rekorder világbajnoka egy magyar tűzoltó!
Izmosan és kopaszon
És ha még egy kicsit erőltetjük a kérdést, csak kirajzolódik egy határozott kép: kétajtós szekrénnyi mellizmú, kopasz, felpumpált szakemberek (őrzővédők, „vállalkozók”), kevésbé szimpatikus férfiak izmozása, akik idejük nagy részét – munka helyett – a kondiban töltik. „Valamiből” élnek, „okosba megoldják”, a könnyebb utat választják, és ha bejön: sportkocsi, szép nők, gyorsélet. Nem vagy senki, ha nincs négykarikás vagy propelleres autód! A címkék: behajtás, bevédés, ostobaság. Az alanyok: félelemkeltőek. A gyűjtő kifejezés: gengszterek.
És alapvetően nem is tévedünk sokat, hiszen társadalmunk mai alakulása szerint tudjuk, hogy az erősebb kutya mit csinál. Ezt sugallják politikusaink, ezt látjuk az utcán, ez ömlik a médiából. És ha a most felnövő fiatalok egy jó részének feltesszük a jövőt firtató kérdést, egyértelmű a válasz: lehetőleg hosszas küzdelem nélkül, minél gyorsabban kellene elérni a célokat.
Erősnek lenni jó!
Fekvenyomó-bajnokságokat itthon is rendeznek, de ezek nagy része csak termek közti háziküzdelem. Az igazán rangos megmérettetések külföldön mennek. Az USA-ban és Németországban teljesen más a testépítés kultúrája, mint a hazai szűk és sötét skatulyák. Az erő mindenhol jelentéssel bír. De ahol a BMW vagy az Audi nem státuszszimbólum, hanem sokak számára elérhető és jól használható eszköz, ahol Arnold Schwarzenegger sport- és vezetői példakép és a társadalmi minta nem feltétlenül az erő dominanciája, ott teljesen másként tekintenek egy igen erős, kidolgozott izomzatú emberre, mint Magyarországon.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
