Az elhagyatott Belgium
Utazás a világ első tőzsdeépületétől a vasbeton hűtőtornyokig
Brüsszel, Európa fővárosa, Atomium, Manneken Pis, belga csoki, belga sörök, meg persze Brugge (ejtsd: Brűzs). A többségnek általában ezek a szavak ugranak be, ha azt mondod, Belgiumba utazol. Én kiegészíteném még egy jellemző szóval, ez pedig az URBEX, azaz a felhagyott épületek felfedezése. Belgiumot méltán nevezhetjük az európai, de meg merem kockáztatni, hogy világviszonylatban is az URBEX mekkájának. Kis túlzással: amiből Belgiumban nincs felhagyott, az nagy valószínűséggel a világban sincs.
Nem véletlen hát, hogy utunk Belgiumba vezetett: tulajdonképpen Belgium választott minket, nem mi őt. Ismerkedés gyanánt három célpontot néztünk ki magunknak. Földünk első tőzsdeépületét, egy erőmű hűtőtornyát, valamint egy autótemetőt egy apró falu mellett… Mondhatom, hogy sikerült mindent megtalálni, de nem úgy, ahogy eredetileg terveztük...
A szunnyadó tőzsdeépület
Az antwerpeni tőzsdeépület 1997-ben indult el az enyészet útján, ekkor a Brüsszeli Tőzsde vette át a szerepét, és az épületet magára hagyták. Azóta kihalt és elhanyagolt. 2012-ben ugyan felröppentek hírek, hogy rendezvények megtartására alkalmas épületté alakítják át, de már 2013 januárjában világossá vált, hogy pénzügyi okokból a beruházás nem fog megvalósulni. Aztán a Marriott-szállodalánc tulajdonába került, és 2014-ben a város vezetése engedélyt adott az átalakítására, melyet a környéken lakók fellebbezése miatt módosítani kellett. Ha minden a tervek szerint halad, 2018-ban szállodaként nyitja majd meg kapuit a több száz éves múltú épület. Ám mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy majd’ 20 évnyi „álom” után hogyan fest egy ilyen patinás építmény a város szívében.
A hajnali Antwerpen régi utcácskáin szedjük lábunkat a tőzsdeépület felé. Voltak elképzeléseink arról, hogy hogyan fogunk bejutni, de azt nem gondoltuk, hogy az ajtón sétálunk majd be. Mégis így teszünk… Még mi is meglepődünk, hogy egyik pillanatról a másikra az egykor fedetlen nagyteremben találjuk magunkat. A Nap még nem kelt fel, így a körbejárás, a felfedezés mellett döntünk. Az épület apró részleteiben gyönyörködve azon gondolkodunk, milyen régi helyen hagyjuk lábnyomainkat...
Nagyszerű kezdet, hányatott sors
Bár a mai antwerpeni tőzsdeépület, a „Chambre de commerce” az 1800-as évek végén épült, története sokkal régebbre, egészen 1531-ig nyúlik vissza. A 16. században Antwerpen 100 000-es lélekszámú metropolisszá nőtte ki magát. Ekkor a város lakosságának mintegy 10%-át külföldi kereskedők tették ki, így szükségessé vált egy kereskedelmi, vagy inkább vásárépület létrehozása. A Domien de Waghemakere által tervezett kecses, késő gótikus stílusú építmény téglalap alakú volt, középen nyitott, s négy utca kereszteződésébe került, oldalain fedett galériákkal. Annyira jól sikerült az épület, hogy a hasonló ambíciókkal bíró városoknak fél évszázadon keresztül ez szolgált inspirációként. Így például Londonban – az antwerpeni mintából táplálkozva – 1565-ben nyílt meg a börze, melynek I. Erzsébet királynő az 1571. januári látogatását követően a Királyi Tőzsde nevet (és egyebek mellett az alkoholforgalmazás jogát) adományozta.
Az 1531-es antwerpeni árutőzsde-komplexum egyik érdekessége, hogy minden nemzetnek volt egy többé-kevésbé fix árusítóhelye, ám mindez eredeti formájában mindössze 12 évig állt, ekkor ugyanis tűzvész martalékává vált. Az újjáépítés az eredeti tervek alapján azonnal megtörtént, de Antwerpen ostroma (1584–1585) és a „spanyol” flandriai hadseregnek történt megadás nem tett jót a kereskedelemnek, így 1661 és 1810 között nem az eredeti funkcióját szolgálta. Ideiglenesen a Szent Lukács Művészeti Akadémia is használta, emellett a 18. században például még városi könyvtárként is működött.
Az akkor még nyitott épület 1853-ban Charles Marcellis tervei alapján kapta meg „acélkupoláját”. Mintául a Londoni Kristálypalota üvegkupolája szolgált. Az új, fedett tér azonban nem sokáig díszeleghetett: öt évvel később újra tűzvész pusztította el. A városi tanács tervpályázatot hirdetett a tőzsde újjáépítésére, melyben fontosnak tartották az épület régi koncepciójának megőrzését. A nyertes Joseph Shadde volt, tervei alapján 1872-ben építették újjá a mai, általunk is látható formájában.
Fények, formák, fotelek
A pirkadatban folytatjuk felfedezőutunkat, emeletről emeletre haladunk a nyikorgó lépcsőkön. A galériák mentén minden szobába betekintünk. A legtöbb üres, néhol azonban az utóbbi idők minimális használati igényeinek (pl. divatbemutatók) megfelelően felszerelt, modern világítás rontja az összképet. Aztán az egyik helyiségben végre megmutatkozik a hely valódi szelleme. Egy nagy, kandallós szobába érkezünk. A kemence előtt bőrfotel árválkodik. Nem véletlen, hogy az első tőzsdepalotai képem is itt készül.
Amikor visszatérünk a nagyterembe, látjuk, hogy időközben a Nap is felkelt, mindent elönt a narancssárgás fény, mi pedig ámulunk a látványtól, és csak azt mondogatjuk: „Nem hiszem el, hogy itt vagyunk!”.
Az épület központi, nagy konferenciaterme érdekes kontrasztokat mutat. A világos, narancsos színű kövek alatti galéria igen sötét, de a komornak tűnő rész is tartogat látnivalókat. A boltozatok támívei kőből faragottak, csillag alakot idéznek, a kőívek metszéspontjaiban faragott, csüngő díszekkel. Az ívek közti felületet igen kis méretű téglákkal, katonás rendben rakták ki. Az ámulatba ejtő precizitással megépített boltozat gyönyörű textúrájú.
A kétsoros galéria alatt apró, fából épített szobácskák vannak. Faragásaik jól illeszkednek a gazdagon díszített falak és oszlopok közé. A falakon pedig néhol előtűnnek a régi világtérképek darabjai. Itt találkozunk a tőzsdeépület egyetlen állandó lakójával, egy szoborral, ami nem kis meglepetést okoz szemlélődésünk közben.
A karcsú, díszes tető észrevétlenül lép át a kőből acélszerkezetbe. A szélső falakon felül további négy, díszes vasszerkezet tartja a mennyezet vízszintes, korábban címerekkel ékesített részét. A kovácsoltvas tartószerkezeteket is a gótika díszítettsége teszi felejthetetlenné. Ezeken a szerkezeteken is helyet kaptak címerek csakúgy, mint a kovácsoltvas akantuszlevél-motívum.
Hűtőtorony-gyomor
Következő célpontunk mindössze másfél órányi utazásra fekszik. A Sambre folyó partja első pillantásra kellemes zöldövezetnek tűnhet, pedig Charleroi egyik ipari szegletében járunk. Nagy fák adnak árnyékot a verőfényes napsütésben, a folyóban helyiek horgásznak, és a látványt az IM erőművének épülete és hűtőtornya keretezi.
Belgium egyik legnagyobb erőművét 1921-ben építették, szén elégetésével állítottak elő energiát, majd 1977-ben a teljesítmény növelése érdekében gázturbinával egészítették ki. Hiába volt Charleroi régiójának legfontosabb energiaforrása, az erőmű évei meg voltak számlálva. Kiszámolták, hogy Belgium teljes szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 10%-át ez az erőmű adja. A Greenpeace 2006-ban nagy nyomást gyakorolva annyira negatív színben tüntette fel, hogy végül 2007-ben leállították. Ezt követően a fémtolvajok és a természet lett a vendég az erőműben és hűtőtornyában. Persze idővel az URBEX-fotósok is felfedezték maguknak.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
