Színe legtöbbször barna-sárga vagy kék-zöldes, de előfordul más árnyalatokban is. Különösen népszerű és értékes rózsaszínű változata, melyet Pakisztánban és Brazíliában bányásznak. Ugyancsak keresett aranyszínű, „imperial” topázváltozata is.

Kristályai sokszor több kilogrammos méretet is elérhetnek, az Urálból ismertek olyan drágakőpegmatitok, melyek üregében hatalmas füstkvarckristályok között ültek több deciméteres kék topázkristályok.

Manapság Pakisztán és Brazília adja a világ topáztermelésének zömét, de szép, drágakő-minőségű kristályai kerülnek elő Oroszországból, Ukrajnából, Vietnamból, Mianmarból, az USA-ból és Mexikóból. Ez utóbbi két előfordulás riolit üregeiből ismert. Európában is több lelőhelyéről tudunk, történelmi jelentőségűek csehországi és németországi előfordulásai. Hazánkban mikroszkopikus méretben jelent meg a Velencei-hegység keleti felén, Pázmánd térségében. Az utóbbi években kőzetzárványok üregeiben a Badacsony bazaltjában is megtalálták.

Fotó: Kupi László
Topázkristály márványban – Katlang, Mardan, Pakisztán, 31x23 mm. Kupi László gyűjteményéből

A szigetszilikátok közé tartozó ásvány, rombos rendszerben kristályosodik, általában nyúlt, prizmás, oszlopos kristályok formájában. Kémiai összetétele: Al2(SiO4)(OH,F)2. Üvegfényű, törési felülete egyenetlen, kagylós. Kémiailag igen ellenálló, a tömény, forró kénsav oldja. Sűrűsége 3,4–3,6 g/cm3, torlatokban is gyakran megtalálható.

Bár törékeny ásvány, ráadásul tökéletes hasadású – a Mohs-skálán 8-as keménysége, viszonylagos ritkasága és ragyogó színei miatt keresett drágakő. Hevítés hatására bizonyos kristályai égszínkék színt kapnak.

Nevét a Vörös-tengerben található Topasos szigetéről kapta, ahol feltehetően az ott található zöld olivinkristályokkal tévesztették össze.