2020. január 10-én 0.01 perckor aztán ideálisak lettek a körülmények! Annyira, hogy a kisunyomi telkünk udvarából figyelhettem meg az átvonulást. Előrejelzésre a CalSky weboldalt használtam, s előző este már feltöltöttem az akkumulátorokat, bíztam a sikerben, bár az előrejelzések nem voltak túl biztatóak, ködös-felhős időt jósoltak.

Napnyugta környékén már látszódott, hogy van esélyem, alig volt egy-két felhő az égen.

Este 10 órakor összeállítottam a felszerelést (EQ3 mechanika alumínium háromlábon, RA motoros óragép, Skywatcher 150/750-es Newton-távcső, Canon 1200D fényképezőgép) és lőttem pár tesztképet. A Hold 99%-os fázisú volt, ISO400 és 1/1250 záridő tűnt ideális beállításnak. Megfordult a fejemben a videós módszer is, de nem voltam benne biztos, hogy a DSLR videóját fel tudom-e majd dolgozni, inkább biztosra akartam menni a fotókkal. Volt még az átvonulásig másfél órám, ezért gyönyörködtem a szép holdhaló jelenségben, ami aznap este különösen erőteljes volt. Aztán elérkezett a várva várt másodperc.

A CalSky 0.01 perc 2,85 másodpercre jelezte az átvonulást, ezért 2-3 másodperccel korábban elindítottam a sorozatfelvételeket. Az átvonulás 0,57 másodpercig tartott. Nem bíztam a véletlenre, készült legalább 30 db fotó.

Izgalommal pörgettem végig az elkészült képeket, és a fényképezőgép kicsi kijelzőjén megpillantottam a még apróbb űrállomást! A gyors átvonulás miatt persze a sorozatképek közül összesen csak két fotóra került rá az ISS, ami 465 km-re volt tőlem – a Hold pedig 370 ezer km-re.