Az idei év új fordulatot hoz a közeli űr használatában, s talán a távközlés egyik legfontosabb történelmi lépésének lehetünk tanúi.

Az érdeklődők egy részét ámulatba ejtette, másokat pedig sokkolt a SpaceX Starlink nevű űrprogramja, melyben drámaian meg fog ugrani a földközeli műholdak száma – 12 ezerrel! Ám a vezérmotívum, az olcsó internet mindenki számára elérhetővé tétele még nem magyarázza, miért van szükség erre a hatalmas befektetésre!

Még mielőtt erre megkeressük a választ, érdemes megvizsgálnunk, milyen hatással van környezetünkre ennyi űreszköz. Első pillantásra – leszámítva a rengeteg fellövés hatalmas környezetterhelését – nem sok zavart okoz egy-egy ilyen kis méretű műhold. Persze majd látjuk őket az égen, de szolgáltatásukon kívül nincsenek hatással az életünkre. A Starlink műholdjai közepesen fényesek lesznek, de nem ez velük a baj, hanem a számuk.

A teljes műholdhálózat üzembe helyezése után, a sarkvidékeket leszámítva, a Föld bármely pontjáról egyszerre több száz műhold fog látszódni, több, mint amennyi ugyanolyan fényes csillag van az égen! Jogos a félelem, hogy a csillagos égbolt megszokott képe végleg eltűnik szemünk elől.

Ez hatalmas kulturális veszteség lenne, de talán még nagyobb lehet a kár, ha a csillagászati kutatásokra gondolunk. Földi teleszkópok ezreinek zavartalan égboltja kerülhet veszélybe, megnehezítve, vagy teljesen meghiúsítva a kutatás lehetőségét. A csillagászok főképp a rádiótávcsöves méréseket és a rövid idejű teljeségbolt-felmérési programokat féltik – utóbbiak többek között a Földre veszélyes aszteroidák után kutatnak.

Az alacsony magasságban keringő műholdak ugyanis idegen fényt juttatnak a teleszkópokba, emellett rádiózajt keltenek, ami zavarja a mikrohullámú rádiótávcső-méréseket, mellyel például legutóbb megpillanthattuk egy feketelyuk eseményhorizontját.

A hagyományos obszervatóriumok ugyanakkor kevésbé veszélyeztetettek, ugyanis a műholdak a Föld árnyékába kerülve elhalványodnak és láthatatlanná válnak, így az éjszaka nagyobbik részében nem zavarják az optikai csillagászatot.

Ezek után még jogosabb a kérdés: vajon mi szükség ennyi műholdra (dollármilliárdokért)? Csupán az olcsó internet miatt, ami már amúgy is elég gyors?... A válasz egy apró fizikai tényezőn múlik, ami azonban megdöbbentő hatással rendelkezik.

Az űrben – pontosabban a vákuumban – a fény gyorsabban terjed, mint az üvegben. Ma az információ tenger alatti üvegszálas kábelekben fényimpulzusok formájában utazik, törvényszerűen lassabban, mint a Starlink leendő űrhálózatán keresztül. Ez azt jelenti, hogy míg Londonból New Yorkba az információ 76 milliszekundum alatt ér el üvegszálon, az új űrtechnológiával ez viszont csak 43 milliszekundum. A bankok és a tőzsde világában azonban ez a jelentéktelennek tűnő különbség döntő tényező!

Hatalmas pénzösszegek mozognak ilyen röpke idő alatt, és a gyorsabb hálózat jelenti a legnagyobb előnyt e világban. Ahogy a távolság nő, úgy nő a különbség a hagyományos és a műholdas internet sebessége között. A Starlink-hálózat pénzpiaci szolgáltatásával évi 30–50 milliárd USA-dollár bevételre számít a tulajdonos... Annyira, amennyiből a NASA-nak sincs lehetősége gazdálkodni, amennyiből naprendszeri űrexpedíciókat, vagy az önvezető autózást (amihez szintén a Starlink szükséges) és a közlekedés forradalmát lehetne finanszírozni. A fejlesztés mellékterméke a Föld szinte teljes internetlefedettsége lenne, ami a fejlődés újfajta lehetőségét, vagy épp a szociális problémák új fokát nyitná meg.

Mindeközben elfedjük az égen a csillagokat, és ezzel beláthatatlan módon korlátozzuk pont azt a tudományt, amelyik idáig eljuttatta az emberiséget. A kihívás összetett, a megoldási lehetőségek keresése a csillagászok és a Starlink részéről is zajlik.