Ám gyökeresen megváltozik a helyzet, ha távcsövet ragadunk, és kihasználjuk e tavaszi, a galaxisunkra merőlegesen nyíló, tiszta kozmikus ablakot, és az univerzum nagy mélységeibe tekintünk ki.

A tavasz a messzi-messzi galaxisok évszaka!

A Tejúton túli csillagvárosok százait kaphatjuk ekkor távcsővégre, s bár ezek látszólag nagyon hasonló felépítésűek, nincsen két egyforma közöttük. Az egyikük, amelyik a Tejúttól 16 millió fényévre található, megannyi megoldatlan titkot rejt.

Az északi féltekén a Nagy Göncöl szomszédságában lévő Vadász-ebek csillagképben 1781-ben Pierre Méchain fedezte fel az akkori távcsövekkel még csak kis kiterjedésű ködös foltnak tűnő objektumot, melyet két nappal később Charles Messier, a korszak híres észlelőcsillagásza 94-es sorszámmal katalogizált.

A Messier 94 gyűrűs galaxisként lett közismert. A róla készült korai felvételeken már hamar feltűnt a csillagászoknak a galaxis sárga centruma körüli apró fényes csillagokból álló, kéken világító, kissé ovális gyűrű. Ennek látszó átmérője a Földről nézve csekély, 70˝ (ívmásodperc), valódi mérete viszont óriási, 5400 fényév.

Egy galaxis gyűrűs szerkezetét sok minden létrehozhatja, leggyakrabban más galaxisokkal való kölcsönhatás, vagy kísérőgalaxissal való ütközés. Ha az esemény középpontosan érinti a csillagvárost, koncentrikus lökéshullám alakulhat ki, mint egy vízbe dobott kavics körüli hullám. Ez a csillagok keletkezésének intenzív folyamatát indíthatja be, melyek felfényléskor kirajzolják a gyűrűt. Az M94 esetében azonban ez a jól ismert folyamat nem jelentheti a megoldást, hiszen közel s távol egyedül áll a többi galaxis között! Sokkal valószínűbb, hogy a galaxis centrumának belső szerkezetében rejlik az eddig tisztázatlan magyarázat.

Tovább fokozza a rejtélyt, hogy újabb, mélyebb felvételeken egy úszógumiszerű külső gyűrű is feltűnt, melynek átmérője 10-szerese a belsőnek.

Bár ez a gyűrű nagyon halvány, az M94 fiatal csillagainak tizede itt keletkezik – az égitest aktív, fontos részeként. Újra kérdések sokasága merül fel, amire csak részleges választ kapunk, ha tüzetesebben szemügyre vesszük a jelenséget. A külső gyűrű valójában érinti a belső ovális részt, és az érintőpontokban halvány spirálkarok futnak ki a külső gyűrűbe, így a két struktúra eggyé válik. Ebben az esetben is kiderült, hogy a gyűrű nem lehet egy korábbi, kisebb galaxis maradványa, a többi lehetséges magyarázat pedig még nem kellően körvonalazódott...

Ha nem értük volna be e megválaszolatlan kérdésekkel, továbbra sem kell eltávolodnunk az M94-től. Kiderült, hogy a csillagainak és csillagfelhőinek össztömege és galaxismag körüli keringési sebességük kapcsolata nem egyezik a „hagyományos” galaxisoknál tapasztalttal.

És ezzel még nincs vége! A galaxisok általában rengeteg, a csillagászok számára láthatatlan „sötét anyagot” tartalmaznak, ami összetartja őket, sőt segíthetett a kialakulásukban, kijelölte a galaxisok leendő keletkezési helyét a korai univerzumban. Az M94-ben nincs számottevő sötét anyagra utaló jel, ami nélkül kevésbé érthető, hogy miként keletkezett és miképpen marad egyben ez a rendkívül szokatlan égitest…