Gyakran felmerül a kérdés: vajon miért olyan izgalmas és szép dolog a csillagos égbolt kedvtelésből történő megfigyelése? A sok közül az egyik magyarázat a felfedezés lehetősége. E szó hallatán talán sokunk előtt megelevenedik a szlogen: „Fedezd fel magad!”, de itt nem erről van szó. A csillagos égbolt megfigyelése a mai napig megadhatja nekünk a valódi tudományos felfedezés lehetőségét. Igen, nekünk – bárkinek, és nemcsak a tudósoknak!
A tudományágak közül talán a csillagászat köszönheti a legtöbbet az amatőröknek, és ennek egyszerű oka van: az égbolt hatalmas. A csillagászati fotográfia elmúlt 140 évében a szakcsillagászok gyakorlatilag mindent százszor végigfényképeztek már, ám mivel az égbolt nem teljesen állandó, minden pillanatnyi változás megfigyelésének nagy jelentősége lehet. A szakcsillagászok pedig a kezdetek óta kapacitáshiányban szenvednek a kozmosz méretei és az objektumok hatalmas száma miatt. Éppen ezért ma is vannak szakterületek, ahol – a „több szem többet lát” alapon – az amatőrcsillagászok segítsége elkél. Vegyük sorra:
Mit is tudunk mi, hétköznapi emberek hozzátenni az égbolt megismeréséhez?
Majdnem teljesen kizárólagosan amatőr megfigyeléseken alapul a meteor-, azaz hullócsillag-észlelés, új rajok felismerése, katalogizálása. Sőt, még arra is van lehetőség, hogy egyes lehullott kőzetdarabokat amatőrcsillagász-megfigyelések alapján találjanak meg, ami igazán szenzációs teljesítmény.
Az amatőrcsillagászok kisbolygó-, üstökös-, nóva- és szupernóva-felfedezéseket is tehetnek. Az utóbbi nagy dicsőséget jelent, az üstökösé meg még nagyobbat, ugyanis eme égitesttípus estében a felfedező nevét örökli az új jövevény!
Az állócsillagok szférájában, a hatalmas mennyiségű és nagy mélységű teljeségbolt-felmérések ellenére is labdába lehet rúgni a profik mellett. Ennek nem az az oka, hogy a szakcsillagászok nem elég profik, hogy egyszerűen nincsen elég idejük arra, hogy minden adatot, mérést a legaprólékosabban átvizsgáljanak.
Hihetetlen, de még 100 éves fotólemezek áttekintésének is lehet tudományos jelentősége!
De nemcsak korábbi mérések, hanem saját távcsöves megfigyelések is vezethetnek tudományos eredményekhez. Amatőrcsillagászok a digitális technika és az egyre fejlettebb szoftverek segítségével könnyedén találnak új változócsillagokat, vagy akár katalogizálatlan kettőscsillagokat saját felvételeiken. Ritkább esetben pedig új, eddig teljesen ismeretlen ködösségeket is figyeltek már meg fotografikusan, ami hatalmas szenzáció az űrtávcsövek korában.
A legkorszerűbb, polgári használatra fejlesztett érzékelők, precíz optikák új minőségi dimenzióba repítik az asztrofotósok felvételeit. Kialakulóban van egy olyan irány, melynél az amatőrök már ismert mélyégobjektumokat, jellemzően csillagködöket fotóznak újra és újra – a korábbi felvételeket jócskán meghaladó minőségben és mélyégben, így nem várt részletek bukkanhatnak elő. Így volt ez a WR 134 jelű különleges csillag körüli ismert, de halvány, jellegtelen ködösség megörökítése esetében is.
A WR, másként Wolf–Rayetcsillagok nagyon ritka, életük utolsó szakaszában lévő óriáscsillagok, melyek rövid életű, alig 10 ezer évig látható Wolf–Rayet-ködöt hoznak létre maguk körül.
Ez az ionizált gázokból álló struktúra néha koncentrikus, néha szimmetrikus, de legtöbbször szabálytalan, ahogy a WR 134 esetében is gondoltuk ez idáig. A közelben lévő kékes színű ködfoszlány korábbi felvételeken is előtűnt már. Az viszont csak nemrégiben derült ki, hogy a szferikus, ionizált oxigéngázból álló cseppszerű alakzatok egészen egyedi struktúrát, egy íriszre emlékeztető buborékot alkotnak a csillag körül. Ennek megjelenését egyes felvételeken már lehetett sejteni, de teljes pompájában, eddigi legjobb minőségben Csordás Péter idei remekművén láthatjuk. És erre igazán büszkék lehetünk!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
