Pontosabban 32-szer 5 másodpercre, ugyanis a kép sorozatfelvétel-technikával készült. Miközben az égi jármű a kozmoszban rótta a Föld körüli köröket – a kép készültekor aktuálisan 414,5 km-re tartózkodott bolygónk felszíne felett –, addig a fényképezőgép folyamatosan exponált. (A hosszú ív szakadásai a kamera mentési időszakainak periodikus ismétlődését mutatják.)

A felvétel tervezésének csillagászati vonatkozása, hogy az űrállomás épp a Sarkcsillag alatt haladt el, így keresztezte az égi pólus környéki konstellációkat (Kassziopeia, Kis Göncöl, Sárkány). A képen szemléletesen megfigyelhető, hogy – míg az északi irányt jelző égitest pontszerű maradt, addig, tőle távolodva – a csillagok egyre hosszabb, koncentrikus íveket írtak le: a Föld forgása már viszonylag rövid expozíciós idő alkalmazásával is megjelenik.

A napközben előre kiválasztott helyen, a bakonyi Szamár-hegyen készült felvétel földi díszletét egy cseresznyeszilvafa (Prunus cerasifera) adja.