Ám a Carina csillagkép e fotótémja, az NGC 3576 és NGC 3603 jelű köd és környezete mégsem tartozik a látványos nebulák sorába. Halvány, látszó kiterjedése nem számottevő, ráadásul jelentős része a Tejút porfelhőinek takarásában van. Bezzeg e fotó mintha erről tudomást sem venne! Rendkívül gazdag és látványos kozmikus környezetet mutat, melyben szinte életre kel egy burjánzó égi világ. Mielőtt e látszólagos ellentmondást feloldanánk, érdemes elmerülnünk a kozmikus vidék rejtett kincsei között.

Jobbra egy dinamikus, buborékszerű alakzatot pillanthatunk meg, benne sötétebb csomókkal, fénylő szálakkal. Ez az NGC 3576, melynek a forró fiatal csillagok szeleitől lufiszerűen felfújódott hólyagjában egy, a New-York-i Szabadság-szoborra emlékeztető alakzat áll. A csillagászok 33 nagy tömegű csillagot írtak le itt, illetve közvetett mérésekkel bonyolult vegyületeket, úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogéneket fedeztek fel a ködösségben. Bármilyen hihetetlen, e kémiai elegyek ebben a könyörtelen kozmikus környezetben is képesek megszületni: akkor, amikor egy csillag sugárnyomása hatására hidegebb régiókba sodródnak át. A lehűlő közegben az atomok idővel rekombinálódnak, esetleg molekulákká állnak össze.

Nem ritka, hogy ekkor olyan bonyolult, szénalapú vegyületek is létrejönnek, melyek később bolygókezdemények felszínéhez tapadva az élet táptalaját is képezhetik!

A ködkomplexumnak a bal fele – melynek a jobboldalihoz képest zöldes az árnyalata – valójában az előbbinél egy sokkal távolabb elhelyezkedő gigantikus csillaghalmaz és szülőködösségének távolról beszüremlő fénye. Az NGC 3603 jelű objektum az egyik legnagyobb kiterjedésű ilyen jelenség a galaxisunkban. Halványsága nagy távolságának és az előtte elhelyezkedő kozmikus fényelnyelő porfelhőknek tudható be. A belsejében megbújó fiatal halmazban minden képzeletet felülmúló tömegű csillagok helyezkednek el. Némelyikük tömege több mint 130-szorosa Napunkénak, fényessége pedig közel 3 000 000-szor felülmúlja!

A gazdag kozmikus tájban gyönyörködve mintha elsiklottunk volna a kezdeti fotóellentmondás felett… Az NGC 3576 és 3603 jelű ködösségek – a gyönyörű foto-látványtól függetlenül – halványak és nehezen megfigyelhetőek. Ám a rendkívül fejlett asztrofotós technikáknak, egy pontosan megválasztott képrögzítési és -feldolgozási módszernek és az asztrofotós precíz látásmódjának, több éves kísérletezésének köszönhetően a kozmikus vidék felfedte titkait, és így már teljes pompájában mutatkozik meg a földi szemlélők számára is.