Alighanem a nap- és a holdfogyatkozások, bolygóegyüttállások és -fedések a legszebb csillagászati jelenségek, melyek emléke mélyen beivódik a megfigyelőbe, sőt előfordul, hogy a történelem részese lesz. Az okkultációknak (amikor fedik egymást az égitestek) és együttállásoknak (amikor csak látszólag közelítik meg egymást) az a kiváltó oka, hogy a Föld, a Hold és a bolygók egyetlen – az űrben elhelyezkedő – sík mentén, az úgynevezett ekliptikán járják körkörös útjukat a Nap körül. Közel azonos pályahajlásuk miatt ezek az égitestek törvényszerűen előbb-utóbb egymás látszólagos közelségébe vagy akár fedésbe is kerülnek egymással a Földről nézve

„Ahogy a Nap kezd aláhanyatlani, a jég egyszer csak megszólal. Először idegenszerű nyögést hallunk, mintha nagy távolságban valaki fejszével belevágott volna a jégbe… Csakhamar több hasonló nyekkenés, néha buffanás hallatszik, a melyek mind erősebbek és erősebbek lesznek. De aztán a sok nyekegésbe, mintha ágyúból lőttek volna, egyszerre hatalmas csattanás szól bele… Zeng, pattog, ropog, sikolt és mennydörög körülöttünk minden… Erős legyen a szíve annak, a ki ilyenkor félelem nélkül tekint szét a homályba borult, határa beláthatatlan jégsivatag felett…”

Van klasszikus zene és klasszikus tánc. Ugyanígy van Klasszikus Karszt is. Így, nagybetűvel, legalábbis a szakirodalomban. A térképeken viszont egyszerűen csak Karsztnak, szlovénül Krasnak, olaszul Carsónak nevezik, mivel ez a két ország osztozik rajta. Ez az osztozkodás egyébként történelmileg korántsem volt „sima ügy”...

Felpattanok a biciklim nyergébe, hogy végigsuhanjak a kora nyári Torosz-hegység medencéin, zordnak tűnő, sziklás vidékein, Antalya és Fethiye között félúton. A hegyek cakkos vonulatai bőségesen termő medencéket ölelnek körbe és széles fennsíkokat hordoznak – otthont adva egy különleges népcsoportnak, a yörüköknek