Az őslakos, nomád, vadászó-gyűjtögető törzsek világszerte problémás helyzete jól ismert. A 20. század kormányzati politikája szinte mindenhol megfosztotta őket a jogaiktól, ugyanakkor rájuk kényszerítette az állampolgárság felvételét és gyakran a letelepedést is. A Thaiföld déli hegyvidékein élő mani törzs napjainkban küzd e folyamattal. Sikeres túlélésükre kevés az esély – de most még tanulhatunk tőlük...
A modern ember évtízezredes délkelet-ázsiai jelenléte – a rendkívül tagolt és sokszínű terep miatt – számos ősi vonást örökített át napjainkra is
. A Fülöp-szigeteken, a Maláj-félszigeten és az Andamán-szigeteken ma is élnek őslakos csoportok, amelyeket együttesen negritónak neveznek, és anatómiailag a Homo sapiens egyik legkorábbi, e térséget elérő ágát képviselik.
Jellemzőjük a sötét bőrszín, a rövid, göndör haj és az alacsony termet. Hasonlítanak az afrikai pigmeusokra, de semmilyen módon nem kapcsolódnak hozzájuk. A külső egyezések az azonos jellegű környezeti feltételekhez való alkalmazkodás eredményeként jöttek létre.

A negritók egyetlen thaiföldi túlélője a kicsiny mani (más elnevezéssel sakai) népcsoport, amely egyike a még ma is nomád, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzseknek.
Létszámuk 200–500 fő közé tehető, és szétszórt, kis közösségekben élnek a Maláj-fésziget Trang, Narathiwat, Phattalung, Satun és Yala tartományaiban.

Menekülés a motoros fűrész elől
„Nagyon megváltozott itt az élet – mondja Tao So, a Khao Ting-csoport vezetője. – Félünk, hogy egy nap elzavarnak minket innen, mert ez a terület is kell valami másra.”
Az 1960-as években kezdödő drámai erdőirtások és útépítések, ma pedig a gumifa- és olajpálma-ültetvények, valamint a turisztikai ipar a hegyvidékek magasabb, az esős évszakban szinte járhatatlan régióiba szorították vissza a törzset... Jelenleg a Tao So vezette csoport tagjai egy 15 házból álló, átmeneti faluban laknak, gyakorlatilag egy gumifaültetvénynek a kellős közepén.
– Egyik reggel ideértek a favágók. Felmenekültünk a hegyekbe, de odáig is elhallatszott a motoros fűrész hangja – meséli Tao So.
Sok választási lehetőségük nem maradt: vagy beköltöznek egy közeli faluba, vagy maradnak és megpróbálnak életben maradni. Az utóbbit választották...
Hogyan vándorolnak a manik erődről erdőre, békésen, de kiszolgáltatottan? Lapozza fel a nyomtatott magazint!

Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek