Velkám tu juhéj! – hangzik el dubaji leszállásunk után már sokadjára a helyiek szájából. Hamar rájövök, hogy ez nem annyira a megérkezésem feletti örömük megnyilvánulása, hanem az Egyesült Arab Emírségek angol rövidítése: UAE (ejtsd: jú-ej-í), amit „szabad magyarul” akár „juhéj!”-nek is gondolhatunk. Az örömujjongás mégis helyénvaló, hiszen nem a dubajozás vonzott a túlzó luxusáról elhíresült Perzsa-öböl menti országba, hanem a legészakibb emírség, Rász el-Haima hegyvidéke, természeti szépsége, kalandjai
Éjszakai érkezésünk után még 120 km vár ránk – többnyire autópályán. Miközben sofőrünk szemhéját nézem – vajon lecsukódik-e? –, döbbenten szemlélem a szemközti sávban tíz kilométereken át araszoló teherautókat. „Dubaj itt épül!” – állhatna az óriásplakátokon, hiszen a járműoszlop a Dubaj környéki építkezésekhez szállítja az anyagot – elkerülendő a nappali zsúfoltságot.
Az Egyesült Arab Emírségek a brit fennhatóság után jött létre Dubaj és Abu-Dzabi uniójával, majd még másik öt emírség (Sardzsa, el-Fudzsejira, Umm el-Kaivein, Adzsmán, Rász el-Haima) is csatlakozott az államalakulathoz.
Az unió létrejöttében nagy szerepet játszott az 1960-as években Abu-Dzabiban talált olajkincs, mely a térség uralkodóit határozottan együttműködésre sarkallta. Az államszövetség – a térség legstabilabb vidékeként – abszolút monarchiaként működik, az uralkodócsalád portréi lépten-nyomon felbukkannak az óriásplakátokon vagy az irodákban is.
Luxustúlélés
A Bear Grylls Túlélőtáborba érkezünk. A mester sajnos nem személyesen fogad bennünket – a hely amolyan franchise bázis. Az Emírségek mindegyike igyekszik megtalálni saját arcát.
Míg például a „tékozló fiú” Dubaj gigantikus ingatlanberuházásaival, addig Rász el-Haima az outdoor turizmussal kíván kiemelkedni a szövetségesek közül. E legészakibbi emírség – a többivel ellentétben – hegyekben gazdag, szinte kínálja magát az adrenalinfüggőknek. De a sejk szívügyének tekinti a természeti értékek megóvását és bemutatását is.
A kényelmes, légkondicionált konténerlak-éjszakázás után a „túlélés” csak másnap kezdődik. A programkínálat: alap- és haladó túlélőtúra, egy kisebb kalandpark és sziklamászás. Tűzgyújtás-lecke, menedéképítés, víztisztító-eszkábálás és az elmaradhatatlan Bear Grylls pondróebéd. Kiváló lehetőség, ha úgy akarunk kiszakadni a komfortzónánkból, hogy bármikor visszatérhessünk oda!
Mindenből a legnagyobbat!
Nem is az Egyesült Arab Emírségekben lennénk, ha nem itt lenne a világ leghosszabb zipline-ja! A kalandpark fő látványossága a Jabel Jais Flight, egy közel 1000 m mély völgy fölött kifeszített, 2830 m hosszú drótkötélpálya, amelyen majdnem 150 km/h sebességgel csúszhat le bárki, aki 3 percig szuperhősnek akarja érezni magát. A bátortalanabbaknak be kell érniük az Emírségek leghosszabb ródlipályájával, amely ugyan nem világrekorder, de a kitett sziklaoldalra épített, kanyargós útvonal és a látvány azért kárpótol.
Határsértés – az emírségek Grand Canyonja
Kérdezd Fadit! – hangzik a válasz sokadik kérdésünkre... A következő estét végre a hegyen, Fadi nomádtáborában, a Camp 1770-ben töltjük. Talán jöhetnek végre a válaszok is az időközben felmerült számtalan kérdésre? A „csináltkaland” után (Hevesen csináltútnak hívják az aszfaltozott utat) végre irány az Emírségek legmagassabb pontja, a Jabel Jais 1934 m-es csúcsa, ahol már nem a stressztől termelődött adrenalin, hanem az endorfin csorog ki a fülünkön a boldogságtól. Persze Fadit nem kell kérdezni, szerencsénkre imádja hallatni a hangját. Arra is válaszol, amire még a kérdést sem fogalmaztuk meg.
Libanoni születésű, az egyetemet is ott végezte. Sokáig dolgozott a médiában, majd a gazdasági válság idején a sors ide, a Hajar-hegységbe száműzte (a hajar jelentése: szikla). Igazi hegyfüggő, aki rögvest neki is látott „megváltani” a gyerekcipőben járó helyi outdoor világot. Elnyerte a sejk bizalmát és támogatását, turistautak építésébe kezdett, miközben túrákat szervez, csoportokat vezet. A Camp 1770 pedig egyenesen az uralkodó hétvégi birtokával szomszédos.
Az igazi helyi ízeket a környékbeli gazdálkodók szállítják, a tábor ösvényeit pedig az italosládák faanyagából készítették. A hangulat az arab nomádok életét idézi meg, a látvány 1770 m magasan páratlan. Rálátunk szinte az egész Emírségre.
„Ezt ne posztoljátok ki a facebookra!” – meséli Fadi egy korábbi csoporthoz intézett kérését. Az egyik első turistacsoportja vacsoráját nem szállították le időben. Kétségbeesetten hívta a sejket.
A segítség fehér kesztyűben érkezett – az uralkodó pazar lakomát küldetett a szomszédból: inasok szolgálták fel a raklapokból készített tábori asztalokon a többfogásos bárányvacsorát. A páratlan fieszta azonban nem része a fenntartható üzleti modellnek, így a közösségi médiába sem való.
Hajnalban csúcstámadás! No nem azért a korai ébresztő, mintha a 164 m szintkülönbség olyannyira megerőltető lenne, de a látvány a csúcson napfelkeltekor az igazi! Az ösvény a sejk birtoka mellett vezet, olykor átlépve az ománi határt. Itt azonban ez egyáltalán nem probléma, mivel már az ide vezető úton is katonai ellenőrzőponton haladtunk át. (Meg aztán Fadit itt mindenki ismeri...)
Pirkadatkor az alattunk húzódó, hatalmas szurdokvölgy a narancssárga ezer árnyalatába öltözött, a fejlámpánk fénye pedig lassan elhalványult. Visszafelé a még épülő ösvények mellett a sivatagi növényzet csodáit szemléljük – azon morfondírozom, hogy a maradék néhány napunkat is itt kellene tölteni: a hegyekben.
Az utolsó gyöngyhalász
A következő cél azonban a tengerpart. Rász el-Haima 7000 évre visszatekintő gyöngyhalász-hagyományaival és magával a mesterséggel a Suwaidi Gyöngyfarmon ismerkedünk. Félórás hajózás a lagunák között – a hajó kapitánya mesél a gyöngyhalászat rejtelmeiről és a gyöngytermesztésről.
A középkorban – az igazgyöngynek köszönhetően – ez a vidék a régió legforgalmasabb kikötőjének adott otthont. Az első, innen származó igazgyöngyöt 7500 évesre becsülik, és persze világszerte számos királyi ékszert díszítenek a Perzsa-öbölből származó ékességek. Ám a kelet-ázsiai, pl. a japáni igazgyöngy ipari méreteket öltő termelését követően a hagyományos gyöngyhalászat itt is szinte teljesen megszűnt.
A farmalapító családja viszont még ápolja a hagyományokat. A helyszínre is egy felújított gyöngyhalászhajón érkeztünk, ahol számos régi használati tárgy és poszter eleveníti fel a néhai gyöngyhalászok hétköznapjait. A történetek hallatán a Záray–Vámosi-páros által megénekelt, szomorú gyöngyhalászsóhaj visszhangzik a fülemben. A halászok tucatnyian, hónapokat töltöttek e kis hajókon. Élelmük a szárazföldről magukkal hozott datolya és a kifogott hal volt. És valóban... sok gyöngyhalász merült el örökre.
Szafari a paradicsomban
Ebéd a Ritzben! Bár nagyon jól cseng, de az Emírség természeti kincsei vonzóbb programnak ígérkeznek. Ez azonban nem egy szokványos szálloda: a Ritz-Carlton Ras al Khaimah Wadi Desert egy 50 hektáron elterülő, sivatagi vadrezervátum kellős közepén épült – ahol a luxus mellett legalább olyan fontosak a kihalástól megmentett oryxok. A védelmi program szerint kezelt nyájak quadokkal érhetők el, és bár az Emirátusokban a vadászat egyébként is igen szigorú feltételekhez kötött, e csodálatos antilopfaj fennmaradására még ezenfelül is kifejezetten vigyáznak.
Ahogy a solymászhagyományokat is őrzik, itt, a rezervátum-szálloda csendes, sivatagi oázisában sem maradhat el a bemutatója. Maradnánk még pár napot...
Az Egyesült Arab Emírségek sokkal több, mint a világrekorder Burj Khalifa és az arab világ hangulata is ezerszer sokszínűbb, mint amit abból a média láttat. Érdemes hát felkerekedni és elhagyni a járt utat! Juhéj!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
