Felolvadtunk

A klímamelegedés egyik alapvető jele a telek enyhülése. Korábban a tél beköszöntével egy szinte teljesen másik világ, egy másik üzemmód kezdődött a tájhasználó és -formáló, no és a szórakozni vágyó ember életében. Ez főleg a vízpartokon, és kiváltképp a Balatonon sajátos tevékenységeket meg persze bukásokat is szárba szökkentett. Mai szemmel szinte hihetetlen, ahogy eleink a hasznukra tudták formálni a zord és kemény téli világot. A kiváltságosoknak persze jutott idő a szórakozásra is: a Balatonnál már a reformkortól kezdődően megjelentek a téli világ szabadidős tevékenységei is, ami szinte kizárólag a vízfelületek befagyásából adódó csúszkálási lehetőség minél szélesebb körű kihasználását jelentette.

A klasszikus fakutya – E szabadidős eszköz a „freestyle” kategória csúcsa. Így már azok is siklottak, akik nem tudtak korcsolyázni. Hazai megjelenése (1860-as évek) a Festetics családnak köszönhetően a Balatonhoz kapcsolódik. Nevét a kutyák vinnyogására emlékeztető csikorgó hangja miatt kapta, melyet az egyenetlen jégfelszín okozott

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Jégvitorlások – Az első hazai példányt John Harris és Gyapai Nándor még a 19. században építette Balatonfüreden, és a Stefánia Yacht Egylet kikötőjében rakták jégre. Az egylet főúri tagjainak megtetszett a dolog, különösen a sebesség: Gróf Andrássy Géza a Balatonfüred–Siófok távot 11 perc alatt tette meg!

Fotó: Fortepan / Berkó Pál

Erős jégen – A korcsolyaegyletek az 1910-es években jöttek létre a tavon. A legvastagabb jeget 1928-ban mérték, 75 cm-t! De 1931–1932 telén érte meg igazán jégkorongozni, akkor 110 napig lehetett itt korcsolyázni

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Jégszomj

A téli világ életre hívott olyan mesterségeket, amelyek ma már – első hallásra – szinte nevetségesnek tűnhetnek. Az egyik ilyen a jégvágás, ami lényegében „jégbányászatot” jelentett, s még az 1970-es években is űztek. Mikor kellő vastagságúra hízott a jég, arra alkalmas helyen és eszközökkel nekiálltak azt megfelelő méretűre darabolni, a terméket azután jégvermekben halmozták fel. Erre nagy szükség volt, sokan várták epekedve a megfelelő jégtermést. Az uradalmak és a korabeli vendéglátóipar például ezzel hűtötte mindenét, így nem volt mindegy, hogy rendesen befagyott-e a tó, vastag-e a jég. Különösen fontos volt ez a balatoni turizmus számára, ami komoly „jégszomjat” okozott a térségben. A korabeli kocsmák is fejtett jéggel működtek: a pultba, avagy söntésbe süllyesztett hengerekben (aminek a peremén hitelesített fémmerítő lógott) állt a bor, amit jég vett körül. A sör külön fahordókban ugyanígy hűlt (messze még az üveges sör), a jeget pedig a kocsma pincéjében szalmával letakarva tárolták. Az üzemszerű jégtermelés és tárolás is nagy hagyományú, de a háztartási felhasználás sem elhanyagolható furfang.