Hajónk a kora reggeli órákban érkezik a Disko-öbölben fekvő Ilulissatba. Fémes hangra ébredünk – a hajótestnek ütődő jégtáblák zajára –, s miután néhány pillanat múltán megfejtem a hanghatást, eszembe jut, hogy talán a Titanic mit sem sejtő utasai is hasonlót hallhattak 1912. április 14-én, a jégheggyel való ütközésük pillanatában. Igaz, az a jéghegy jóval nagyobb volt, és tőlünk sokkal délebbre történt a végzetes találkozás, ám sokak szerint innen, a Disko-öbölből sodródott ki a nyílt óceánra.

A 4700 fős Ilulissat Grönland harmadik legnépesebb települése, és a hajón vagy repülővel érkezők fő célja az itt található jégfjord. Ezen a helyen érzi csak igazán azt az utazó, hogy Grönlandon jár, hiszen jégmentes tundravidékekkel sok helyen, így például Észak-Norvégiában, Kanadában vagy Izlandon is találkozhat. A jéghegyek, vagyis a tengerbe borjadzó gleccserek látványát azonban itt élvezhetjük igazán.

Óriások a tengeren

Ilulissat jellegzetes grönlandi település, főként inuitok lakják, az északi országokra jellemző színes házak uralják az utcaképet, de az elrendezés szokatlanul szabálytalan. A mindig fagyott permafrosztba rögzített cölöpökre építkeznek, a felengedő aktív réteg bizonytalan felszínén és a sziklás terep egyenetlenségein pedig különböző faemelvények, lépcsők és teraszok sorozatával igyekeznek úrrá lenni.

Az aszfaltozott utak a település peremén gyorsan véget érnek, jégcsiszolta sziklavilág jön, ahol a mélyedésekben apró tavacskák bújnak meg, közben kicsiny zsombékosokat keresztezünk. Nem könnyű a haladás, de nincs értelme sietni. A látványtól úgyis földbe gyökeredzik a lábunk...

Tapintható a bennünket körülvevő csend, talán csak az óceán hullámzását érzékeljük, se hajó, se repülőgép zaja nem töri meg az idillt. Egyszer csak szokatlan, „sistergő” hang üti meg a fülünket – nem látjuk a forrását, és csak órákkal később tudatosul, hogy bálnák voltak, a légvételüket hallottuk. Elértünk oda, ahol a türkizkék vízben előttünk-alattunk jéghegyek ringatóznak. A nyugodt tengeren – néha – az irtózatos jégtömeg „lüktetése” hallatszik – halk neszek, hangfoszlányok formájában.

Miután érzékszerveink megszokják a sajátos atmoszférát, a táj életre kel. Már észleljük a jégtömbök diszkrét himbálózását, és rááll a fülünk a jégtáblák, jéghegyek ütközésének, összetorlódásának nyikorgására, a jégomlások kőlavinára emlékeztető pattogására. De halljuk azt is, ahogy az olvadó, ténylegesen karnyújtásnyira lévő jégtömbökről csöpög az olvadékvíz, vagy azt a halk csobogást, amit a lefolyó cseppecskékből összeálló erecskék adnak, miközben lefutnak e képződményekről.

Ilulissat városának részlete – Háttérben a Disko-öbölben sodródó jégtáblákkal, jéghegyekkel

Fotó: Lieber Tamás

Elképesztő léptékű borjadzás

A 2004-ben UNESCO Világörökségként bejegyzett Ilulissat-jégfjordot (grönlandi nyelven: Ilulissat Kangerlua – lásd nyitókép) az északi sarkkörtől 250 km-re északra találjuk. Ide érkezik meg az északi félteke valószínűleg leggyorsabban mozgó jégárja, a Jacobshavn-gleccser (Sermeq Kujalleq), amely mintegy 40 km-re nyúlik ki a grönlandi jégtakaróból. A jég mozgásának sebessége kb. 25 m/nap, ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy tengerbe nyúló, a gyors mozgás miatt amúgy is töredezett jégár végén – a víz felhajtóereje, a hullámzás és a vízáramlatok hatása miatt – szinte folyamatos a jéghegyek termelődése. Az óriás gleccser évente hozzávetőleg 20 milliárd (!) tonna jeget borjadzik.

A jéghegyek mérete eltérő, és a leszakadás helyétől távolodva egyre csökken, születésük pillanatában lehetnek akár kilométeres magasságúak is, hiszen a tengerre ereszkedő jégár is nagy vastagságú jégmezőből táplálkozik, annak a túlcsordulása. A leszakadt jégmonstrumok ekkora méretben nem tudnak kijutni a fjordból, akár hosszú évekre is fennakadhatnak az öböl talapzatán, miközben a mögötte érkezők folyamatosan taszigálják őket. A jéghegyekre pillantva persze ne felejtsük, hogy amit látunk belőlük, az ténylegesen csak a jéghegy csúcsa: teljes méretük sokkal nagyobb a felszínre bukkanó részüknél! A torlódó jég az ütközések, olvadások során folyamatosan veszít súlyából és méretéből, míg egyszer csak komótosan elindul kifelé. A Disko-öbölbe jutó tömböket a tengeri áramlatok először északra sodorják, majd a nyílt óceánon a jeges óceán felől érkező hideg áramlattal elindulnak délre, hogy akár New Yorkig leússzanak. Ilyen hosszú utat megtévő jéghegy okozta a Titanic katasztrófáját is 1912-ben.

Fotó: Lieber Tamás