A nőszirom nemzetség tudományos neve (Iris) az ókori görög mitológiából ered. Az Írisz név a szivárvány istennőjére utal, aki az istenek hírnöke volt, összekötő szerepe volt a menny és a föld között. A neve szó szerint is szivárványt jelent görögül. Bár Carl von Linné vezette be hivatalosan a növénynemzetség elnevezéseként a 18. században, az Iris szó már jóval korábban is használatos volt a nőszirmokra a különféle európai nyelvekben. A névadás a nőszirmok virágának színpompás, változatos megjelenésére utal.

A fátyolos nőszirom nemcsak látványos növény, de ökológiai szempontból is különleges. Gyakran szikes talajokon él, ellentétben a legtöbb hazai fajjal. Az Alföld szikes rétjein és erdei tisztásain ma is jelentős állományai élnek, de megtaláljuk mocsárakban és lápréteken is. Gyakran társul a sziki korcsoddal és a sziki őszirózsával, amelyekkel színpompás társulást alkot. Magyarországon védett növény, leginkább élőhelyének eltűnése veszélyezteti, de az erős legeltetés és a kaszálás sem kedvez számára. Virágait néha csokorba szedik, ami tovább csökkenti szaporodásának sikerét.

Széles elterjedésű faj, Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig sokfelé előfordul. Nálunk leggyakoribb a Duna–Tisza közén, míg más tájakon, például a Kisalföldön vagy a középhegységek peremén ritkább.

A növényt a régebbi növénytani munkákban korcs nőszirom néven találjuk meg. A névváltás oka az lehetett, hogy ma a korcs szóhoz a köznyelvben negatív tartalom társul. A régi botanikusoknak azonban ez nem negatív jelző volt, hanem arra utalt, hogy a növényfaj megjelenésében átmeneti jelleget mutat valamely ismertebb faj felé. A gyakorlatlan botanikus valóban összetévesztheti a fátyolos nőszirmot más fajokkal, különösen a szibériai nőszirommal.

Fátyolos nőszirom védett állománya a Békés vármegyei Biharugra

Fotó: Jakab Gusztáv