Ha Berlinbe utazunk, akkor is meg fogunk ismerkedni a technóval és az elektronikus zenével, ha addig semmit sem hallottunk róla. A város mai identitását a fal leomlása utáni viharos évtized rakta le, ahol az elhagyatott és bizonytalan sorsú helyszíneket elárasztották a házfoglalók és a különböző szubkultúrák mozgalmai. A német fővárost bő három évtizeddel később is az alternatív kultúra fellegváraként tartják számon
Berlin újjászületése
A város rendkívül szétterjedt és mozaikos, szinte minden negyedében más hangulat uralkodik. Kreuzberg multikulturális utcái szinte összehasonlíthatatlanok Wilmersdorf csendes tereivel, Marzahnban megesik, hogy percekig nem látunk járókelőket, Mittében viszont igen sűrűn kell navigálni a turistacsoportok között. A friedrichshaini technoklubok lüktetésétől nem messze, Prenzlauer Bergben pedig legfeljebb a gyereksírás és a kutyaugatás zavarhatja meg az éjszaka nyugalmát. A különbségek nem véletlenek: a német fővároson a fal leomlása utáni évtizedekben a dzsentrifikáció több hulláma söpört végig.
Dzsentrifikáció
Az a folyamat, amikor a városfejlesztés során megújuló környék divatossá válik, státusza emelkedik, a tehetősebb lakók pedig kiszorítják az eredeti, alacsonyabb jövedelmű lakosságot. Ez a jelenség a fejlődés magától értetődő velejárója, de a tudatos városfejlesztési programoknak foglalkozniuk kell azokkal is, akik már nem engedhetik meg maguknak a környék megemelkedett lakbéreit és árait. Éppen ezért a fejlesztések során elengedhetetlen a szociális szempontok figyelembevétele is, hogy minél kisebb mértékű legyen a kényszerű lakosságcsere, és hogy a fejlesztések ne vezessenek társadalmi és kulturális feszültségekhez.
folyamat nemcsak a helyi politikai vitákban, de a közbeszédben is mindennapossá vált, ahogyan az alternatív kultúra tereinek folyamatos szűkülése is.
Berlint az újraegyesítés után gyorsan felfedezte magának a globális ingatlanpiac, miközben – paradox módon – a fiatalok tömegeit pont az a kreatív miliő vonzotta ide, amely az elhagyatott és üresen álló tereket hatotta át.
Ez a szabadság azonban nem volt hosszú életű, hiszen a piac fokozatosan elkezdte eltüntetni azt a hangulatot, amely a várost a világ egyik legizgalmasabb helyévé tette. Ez a feszültség, a mainstream-underground ellentét, a globális-lokális kultúra szembenállása ma is szerves része Berlin identitásának.
A rendszerváltást követő években gyakorlatilag senki sem tudta, mi zajlik a városban: a hatóságok javarészt tehetetlenek vagy tétlenek voltak. Ez lehetőséget adott arra, hogy Berlint az alternatív mozgalmak uralják: a házfalak a graffitiknek, az üres épületek a házfoglalóknak „estek áldozatul”; megszaporodtak az underground csapatok által üzemeltetett, szabályozás nélküli szórakozóhelyek és az illegális rave-partik.
Százával álltak a megüresedett és tisztázatlan helyzetű ipari létesítmények, amelyekbe a viharos években könnyen meg tudtak telepedni az új funkciók. Az újonnan kialakult szektor megmaradását segítette, hogy a rövid idő alatt óriásira nőtt közösséget a város nem próbálta meg visszaszorítani, hanem utólagos megegyezéssel legitimálta a helyek működését, és tette „hivatalossá” azokat. Ennek eredményeképpen ma több mint 4500 klubot, bárt és kocsmát tartanak számon Berlinben, azonban ez a szám sokkal nagyobb is volt, míg a dzsentrifikció hullámai, illetve a Covid-járvány utáni válságos időszak meg nem tizedelte.
A techno fővárosa
A techno mint műfaj az egyesült államokbeli Detroitban született a 80-as évek végén, de viszonylag hamar, már a 90-es évek elején eljutott Európába. A német főváros vibráló közege és adottságai tökéletesek voltak a sötét, indusztriális hangzású négynegyedes ütemek számára.
Berlin a techno globális fővárosává emelkedett, fiatal kreatív szakemberek újabb és újabb hullámait vonzva. A klubok földrajzi eloszlását megnézve nem véletlen, hogy nagyjából kétharmaduk az egykori Kelet-Berlin területén található.
Berlin legnagyobb klubjai ma már egyfajta zarándokhelyként működnek az elektronikus zenei kultúra kedvelői számára, azonban keveseknek adatik meg, hogy valójában be is lépjenek a legendás klubok falai közé. A berlini partikultúra szerves részét alkotják a biztonsági őrök, és az ő kezükben van a döntés, hogy bejutsz-e, vagy sem. Ha úgy érzik, illeszkedsz a hely miliőjébe, akkor siker, de ha nemleges választ kapsz, nem érdemes tovább próbálkozni. Az én mérlegem háromból három győzelem (Berghain, Tresor, Watergate), és csak megerősíteni tudom e helyek misztikus atmoszféráját: az első kettőben odabent teljes sötétség, néhány sor stroboszkóp, mindent eltakaró, egybefüggő füstfelhő és 140-150 BPM körüli színtiszta berlini techno fogad. A Watergate némiképp különbözik: jóval „fogyaszthatóbb” beltérrel és zenei kínálattal rendelkezik. És egy további, szomorúbb különbséget is említhetünk: a klub 22 év működés után tavaly december 31-én nyitott ki utoljára.
A klubkultúra válsága
A korábbi friedrichshaini hőerőmű épületében található Berghain és a detroiti DJ-ket elsőként „importáló” Tresor még nem szembesült azzal, amivel a Watergate már igen: a Spree partján működő klub nem tudott felállni a Covid-járvány okozta válságból.
Ha érdekel, hogyan gyűrűzött tovább a klubkultúrát is sújtó válság, lapozd fel a Földgömb 2025/március-áprilisi lapszámát!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
