Siena rejtélyes zöld arca
Akár járt már ott valaki, akár nem, Siena csodálatos belvárosa mindenki számára a középkori itáliai városkép megtestesítője. De ez a belváros annyira kompakt, hogy a szűk utcák labirintusában kószálva nehéz elképzelni, hogy itt bármilyen zöldfelület volna, pláne, hogy egy egész völgyrendszer a főtértől kőhajításnyira. Pedig az egykori városállam identitása nagyon is kapcsolódott a kertészethez és az ökológiához…
Alternatív városnézésünket is a világhírű, kagyló formájú főtéren kezdjük, persze. Végül is turisták vagyunk, csak igyekszünk a teljes képet látni. „A Piazza del Campo köré épült belváros egészét úgy tervezték, mint egy műalkotást, amely szépen beleolvad a környező tájba” – olvasható az UNESCO honlapján, hiszen Siena roppant egységesen megmaradt belvárosa 1995 óta világörökségi helyszín is. Tehát már itt előkerül a híres toszkán táj, ami viszont nem annyira látszik a már a tömegturizmus kihívásaival küzdő belvárosban. A hömpölygő turistahad közül biztos nagyon kevesen ismerik azt az öt zöld völgyet, amely sugárirányban veszi körbe a platón épült történelmi központot, közvetlenül a főtér mellé behozva a híres vidéki toszkán tájat. Pedig csak a főtéren álló, mindenki által megcsodált Palazzo Pubblicót (a ma részben múzeumként működő városházát) kell megkerülnünk, a túloldalán álló piactól már rögtön az egyik történelmi kertbe léphetünk.
\
De ne siessünk, egyelőre maradjunk a főtéren! Siena máig tovább élő középkori identitása miatt is világhírű. Ennek szimbóluma a főtéren zajló kosztümös lovas verseny, a Palio: ekkor mérik össze erejüket a különböző sienai Contradák, azaz a történelmi belváros kerületei. Az eredetileg ötvenkilenc kerületből mára tizenhét maradt fenn, s ezek közül minden évben tíz vesz részt a Palio történelmi versenyén. Bár máshol is szerveznek hasonló lovas futamokat, a Palio a helyiek számára sokkal több, mint egy egyszerű esemény, a valóban egyedülálló Contradák pedig sokkal többet jelentenek, mintha csupán kulturális egyesületek volnának. A Contrada város a városban: rendszeres szomszédsági találkozókat és közösségi akciókat szerveznek a lakossági kapcsolatok erősítése érdekében, kiterjedt szociális szolgáltatást nyújtanak, sőt, a kerületek vezetői aktívan részt vesznek a városi döntéshozatalban is. Igaz, mindez nem kifejezetten formálisan, hanem egyfajta történelmi hagyományként működik. „Ha az önkormányzat fejlesztést tervez valahol, azt egyezteti az érintett Contrada vezetőjével” – sejteti a dolog komplexitását Elena, a természettörténeti múzeum egyik munkatársa.
\
Minden contrada templomok és kutak körül alakult ki eredetileg, fontos volt benne tehát mind a szociális érzékenység (ma is együtt van benne szegény és gazdag), mind a természeti erőforrások használata is, hiszen a gazdag városállamot sokat támadták riválisai, elsősorban Firenze. Mindenki egy kerülethez tartozik (bár a tagság nem kötelező), aktívan részt vesz annak életében, éves tagdíjat is fizet (az egyén anyagi helyzetének megfelelően). És ami a legfontosabb: nem függetlenül ettől a korábban sok toszkán városra jellemző, de Sienában fennmaradt közösségi hagyománytól és erőtől, sok család még mindig a történelmi városközpontban él, amely – legyünk őszinték – nem éppen a legideálisabb hely egy fiatal, modern család számára.
\
Reneszánsz ökológia
\
A Piazza del Campo ikonikus épületében, a Palazzo Pubblicóban található Lorenzetti 1338-ban festett világhírű freskója, „A jó kormányzás allegóriája”. A Madonnának ajánlott mű (aki csak akkor védi meg a várost, ha a kormányzó jól végzi a dolgát) elsősorban nem művészi értéke, hanem különleges társadalomrajza miatt kiemelkedő. Az etruszkok által alapított település a Róma és Canterbury közötti fontos középkori útvonal kiépülésével vált jelentőssé. Aranykorát városállamként élte 1287-1335 között, amikor is kilenc választott kormányzó vezette a várost - számukra készült ez a kép, alatta hozták meg döntéseiket (a város későbbi korokban is jól prosperált).
\
Ez a világhírű freskó azt mutatja meg, milyen a város és a vidék jó és rossz kormányzás esetén. A városállamot ne úgy képzeljük el, hogy a mai belváros alkotott egy államot, hanem mint egy városközponttal rendelkező kisebb országot. Siena környezete gazdag, így a város egyaránt rendelkezett bányákkal, erdőkkel, tengeri kikötővel és volt önálló mezőgazdasága is. Annyira gazdag volt Siena, hogy a történelem első és máig működő bankja is itt jött létre 1472-ben (Banca Monte dei Paschi di Siena).
\
A freskón egyértelmű, hogy a jó kormányzás alapja, hogy a gazdag arisztokraták ki vannak zárva a döntéshozatalból. Az idős kormányzókat körbeveszik a megszemélyesített erények. Mind a városban, mind vidéken zajlik az élet és rend van. Szerintem mindent elmond, hogy a kép még olyan apró részletet is felmutat, miszerint aratás előtt ellenőrzik a búzatáblában rejtőző fészkeket, vagy hogy az ékszerek természetes alapanyagokból készültek. Apró érdekesség: a toszkán tájnak ekkoriban még nem volt szerves része az azóta szinte védjegyévé vált ciprus (majd csak a 18. századtól terjedt az el), egészen egyszerűen azért, mert nincs gyümölcse, rossza a fája, s árnyékot sem ad. A rossz kormányzás képén ezzel szemben a város koszos, nincs egy virág sem benne, a táj meg üres, nincs gazdája, a kormányzó körül az ördög incselkedik.
\
Sok elemzés mutatja be, hogy a kép hogyan hívja fel a figyelmet az éghajlat, a biológiai sokféleség, a földhasználat, valamint a társadalmi-gazdasági élet közötti kölcsönhatásokra, szemléltetve azt, amikor a városi és vidéki területek harmóniában élnek együtt. Julien Dossier francia szakértő még a freskó kortárs változatát is elkészítette és egy csoportos tréning keretében 24 projekten keresztül mutatja be a freskóban rejtőző tudást, modern szóval élve: az ökolokalizmust.
\
De hogyan is jön mindez a városfalon belül található zöld völgyekhez? A városállam számára elengedhetetlen volt az önellátás. A várost ugyan gazdag mezőgazdasági területek vették körül, sőt, kereskedtek is, de az élelmiszer-termelést védelmi okok miatt a falakon belül is biztosítani kellett. Olyannyira erős volt a belvárost övező 5 völgy szerepe, hogy aztán valahogy sosem építették be azokat. Még a második világháborút követően is kertészkedtek bennük a helyiek, és csodával határos módon még az 1970-es évek ingatlan boomja is érintetlenül hagyta azokat. Pedig volt rá igény, ráadásul a modernizmus megjelenésével, az 1970-es évektől kezdve a helyiek fokozatosan felhagytak a kiskerti termesztéssel, illetve ezzel egy időben a belvárosból is sokan elköltöztek az akkoriban kiépülő külvárosokba. Siena történelmi falain belül így a mai napig zöldell az öt völgy, igaz, közülük több is meglehetősen elhagyatva áll. Az elmúlt években viszont lelkes civil szervezetek és ökológusok térképezték fel ezeket a völgyeket, s megnyitásukra egyre nagyobb az igény…
\
Völgyről völgyre
\
Ami a Palazzo Pubblico mögött kezdődő, említett völgyet, a Pecci-kertet illeti, az évtizedeken át egy pszichiátriai intézmény zárt kertje volt, majd 1983-tól egy szociális szövetkezet kezdte meg itt működését, természetterápiát is nyújtva. Ma ez a szervezet gondozza a kert egy részét, beleértve például egy kevésbé látványos, de nagyon érdekes középkori kertet is, valamint üzemelteti a völgy központjában található éttermet, amely munkahelyeket biztosít hátrányos helyzetű személyek számára. A kert egy jelentős részében azonban ma is részben, vagy teljesen elhagyatott kiskertek állnak.
\
A szomszédos völgyben található a gyönyörű Orto Botanico (Botanikus Kert). A kertet a Sienai Egyetem üzemelteti, amely a természettörténeti múzeummal (Museo di Storia Naturale) együtt az egyik élharcosa a völgyekben rejtőző biológiai sokféleség feltárásának. Ennek egyik legismertebb módszere az ún. bioblitz, amelynek során a kutatók a közösség tagjaival közösen tárják fel Siena biodiverzitását: eddig több mint 5000 megfigyelést gyűjtöttek össze, és több mint 1300 különböző faj jelenlétét dokumentálták, köztük ritka és védett fajokat is. Melyik turista gondolná, hogy a főtértől pár száz méterre a kihelyezett kameracsapdák megfigyeltek már tarajos sült, őzet, borzot, rókát, de egy alkalommal még szürke farkast is (pontosabban annak helyi alfaját, az appennini farkast)? Mind a Pecci-kertet, mind a botanikus kertet és a múzeumi gyűjteményt érdemes megtekinteni egyébként!
\
Más völgyekben kis léptékű mezőgazdaság folyik ma is, elsősorban olíva fákat látni a város körül. Ezeket főként a Contradák kezelik, amelyek néhol még lovakat is tartanak. De vannak újabb kezdeményezések is: a Le Mura egyesület például túrákat szervez a városfalakat körülvevő zöld völgyekbe, rendszeresen tart takarítási akciókat, és a falak előterében még komlót is termeszt, amelyből kiváló helyi kézműves sör készül (a „falak söre”). De ez sem teljesen a sörről szól: az őshonos nappali pávaszem egyik tápnövénye például éppen a komló. Az egyetem mellett található Follonica-völgyben az egyetemisták kezdtek tevékenykedni, kissé odébb, a San Mininato melletti völgyben pedig hatalmas közösségi kert van, tanösvénnyel és felülvetéssel kialakított vadvirágos réttel.
\
„Az ökológiai válsággal párhuzamosan jelenleg nagy figyelem irányul ezekre a városi zöldterületekre Sienában is. Született egy terv ezeknek a zöldterületeknek a regenerálására, és az önkormányzat igyekszik elősegíteni ezt a folyamatot a magántulajdonosokkal és az érdekelt felekkel együttműködve. Siena völgyei fantasztikus lehetőséget rejtenek ahhoz, hogy a középkori identitáson alapulva újra gondolhassuk a természethez fűződő kapcsolatunkat” – mondja Pietro Romano, az önkormányzat tisztviselője.
\
A Ravacciano-völgy, a város kísérleti terepe
\
Ez a ma még részben zárt völgy Siena kísérleti terepe arra, hogyan nézzen ki egy zöld folyosó a városrészek közé ékelődő zöld völgyekben. Legfontosabb természeti értéke a Busseto-erdő, amely spontán alakult ki a mezőgazdaság felhagyását követően. Néhány évvel ezelőtt a helyi önkéntesek, a WWF Siena és a Legambiente Siena koordinálásával megtisztították az erdőt és tervet készítettek arra, hogy az egyfajta szabadtéri tanteremmé válhasson.
\
A völgyben megtalálhatók vadvirágos rétek és újonnan telepített gyümölcsösök is, hiszen a beporzók védelme a legtöbb városi biodiverzitással foglalkozó projektben alapvető fontosságú. Elsőre nem gondolnánk, de a városi területek nagy fajgazdagságot rejthetnek magukban. A városi táj a nektárforrások változatossága és elérhetősége, valamint a vegyszermentesség miatt például különösen értékes a beporzók számára, és bizony sokszor kifejezetten nagy fajgazdagsággal találkozhatunk, legalábbis a monokultúrák által dominált intenzíven művelt mezőgazdasági tájakhoz képest. A Ravacciano-völgyben még egy apiterápiás házikó is áll: a ház egyik felében kaptárok kerültek elhelyezésre, de a másik oldalról beléphetünk a házban kialakított, biztonságos helyiségbe, ahol közvetlenül belélegezhetjük a kaptárok levegőjét. A völgyben van továbbá közösségi kert is - Toszkána kifejezetten fontosnak tartja ezek támogatását, jelenleg mintegy 80 működik a régióban és 5 Sienában.
\
A Ravacciano-völggyel és a közösségi kertekkel kapcsolatban meg kell említenünk Siena egy másik, részben szintén láthatatlan természeti kincsét is: a „Bottini” vizet is. A Bottini a történelmi város alatt húzódó alagúthálózat, amely a hegyekből vezette és vezeti a városba a vizet. Ugyan ma már más forrásokra támaszkodik a város ivóvízellátása, de a Bottini vize táplálja még ma is a szökőkutakat, illetve felhasználják például a Botanikus Kertben is. A víz kérdése mindenhol kulcsfontosságú volt a történelemben, ahol az önellátás számított. A főtér például azért kagyló alakú, hogy a csapadékot egy ponton össze tudják gyűjteni. A Bottini vize aztán kutakban jön a felszínre a völgyekben. A Follonica-völgy fő látnivalója például a város egyik legnagyobb kútja, ahol a középkori használat is látszik: felül vették az ivóvizet, középen az állatok itatása történt, alul pedig mostak. Bár létezik egy viszonylag új, a Bottininek szentelt múzeum, és a La Diana Egyesület „barlangtúrákat” is szervez, a víz a zöld völgyeken át csendesen és lényegében kihasználatlanul hagyja el a várost. A Bottini hasznosítása pedig nagy lehetőségeket rejt magában, például éppen a közösségi kertek, vagy az utcák tisztítása kapcsán.
\
Városi zöldfolyosó, mint a helyi identitás része
\
A városi zöldfolyosók kialakítását megcélzó fejlesztési terv a biológiai sokféleség növelésére és a városrészek gyalogos és kerékpáros útvonalak kialakításával való összekötésére törekszik. Az egyensúly kényes: nyilván szükség van utcai berendezésekre, kavicsos burkolatra, világításra, jelzőtáblákra, építési munkákra – de ezt a természet nem mindig kedveli. A végső cél ugyanakkor a zöld átállás: a történelmi városközpontot körülvevő zöld völgyek – újszerű, természetalapú megoldásokkal és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat kiemelő tudatosságnövelő tevékenységekkel kombinálva – aktiválhatják a lakosok környezetbarát viselkedését, ösztönözhetik például a vásárlási szokások megváltozását, amint arra számos nemzetközi kutatás is rámutatott a kertészkedés kapcsán.
\
Ehhez pedig a ma is szemmel láthatóan roppant fontos középkori identitás is remek alapot szolgáltathat, különösen, hogy az idő és a szokások változásával a Contradák tagsága is csökkenni kezdett az elmúlt években. Ezek az informális szervezetek az évek során kulcsszerepet játszottak a zöld völgyek megőrzésében és gondozásában, azok megújulása és a városi biodiverzitást elősegítő projektek támogatása a Contradák fejlődésének garanciája is lehet.
