Törökország után eredeti tervemben a csodálatosnak ígérkező Irán szerepelt, azonban az útvonalam képlékeny. Egyik nap a reggeli rutinom közben, amikor Törökország déli részén jártam, felbukkant mellettem egy sziget. Gondoltam, hogy nem aznap rakták oda Ciprus szigetét, de valahogy addig elkerülte a figyelmemet. Kompoztam egyet, és Cipruson kristályosodott ki bennem a gondolat, hogy a jelenlegi bizonytalan helyzetet figyelembe véve inkább Indiába kellene repülnöm az iráni tekerés helyett.

Nekem 20: két évtizede jártam először Indiában. „Amikor befutunk Delhibe, kiviszlek egy piacra” – mondja kollégám. Hárman vagyunk: két operatőr és én, a készülő dokumentumfilm szerkesztője. Munkatársaim már többször jártak itt, de nekem rengeteg olvasmány, film, álom valóra válása, amikor végre kilépek a repülőtérről. A párás, fojtó meleg, a zaj, a tömeg, a tülekedés ráébreszt: Indiában vagyok!

McLeod Ganj, India egyik északi állama, Himachal Pradesh közepén, a Kangra-körzetben helyezkedik el az a város, amely otthont ad Tibet száműzetésben élő vallási és egykori politikai vezetőjének, valamint a tibeti kormánynak – és az őket követő, egyre bővülő létszámú menekültek egy részének

A vörös téglából emelt, pár emeletes házak előtt asszonyok beszélgetnek. A közkútnál egy félmeztelen férfi a fejét szappanozza, miközben egy cserépáruval megrakott teherhordó érkezik a szomszédos térről a képbe. Vöröses por és füstölőillat. Leszámítva a hirtelen jött változás nyomait, melyeket az elmúlt pár évtized aggatott a városra, a Bhaktapúrba érkező idegent évszázadok óta ugyanez a látvány fogadja

Van, aki szöges ágyon fekszik, más évek óta magasba tartja a karját, akad, aki napokra elásatja magát. Guruk, szentek, szádhuk, fanatikus rajongók, zarándokok, vallási vezetők vagy csak mindennapi hívők tömegesen jönnek ide. Van, aki napokig utazik, más hetekig gyalogol, és akad, aki hónapokig itt marad. Mi a világhírű indiai zarándokünnep, a Kumbh Mela titka?

Van, aki szöges ágyon fekszik, más évek óta magasba tartja a karját, akad, aki napokra elásatja magát. Guruk, szentek, szádhuk, fanatikus rajongók, zarándokok, vallási vezetők vagy csak mindennapi hívők tömegesen jönnek ide. Van, aki napokig utazik, más hetekig gyalogol, és akad, aki hónapokig itt marad. A legtöbbjük legalább egyszer alámerül a Gangesz vizébe, hogy megtisztítsa magát karmájától. Énekelnek, táncolnak, imádkoznak, hallgatják a tanítást – és meditálnak. A 2013-as Kumbh Melára több mint 100 millió látogatót vártak…

Emberemlékezet óta gyűlnek a zarándokok Pushkarban, hogy a kartik hó teliholdján, október végén vagy november elején, szent fürdőt vegyenek Brahma tavában, melyet körbeölel a kisváros. A tevevásárt e két jeles esemény fémjelzi. Míg a nyugati turisták számára állatvásár, a hívőknek zarándoklat. Természetesen ez utóbbiak is ellátogatnak a tevevásárba…

A teve az egyik legmókásabb jószág. Olyan öntudatosan és akkora önbizalommal vonul előttünk, mint „aki” már a Világszépe-verseny meg nyerésén is túl van. Mégis egy kocsit kell húznia, málhás szamárként dolgoznia. Akár kellemetlenül is érezhetné magát igazságtalan helyzete miatt, mert „őt” akár el is adhatják, bármit megtehetnek vele — mégis hagyja magát, mivel a tények megnyugtatják, hiszen mégiscsak ő a leg-leg-leg…

Hmm, milyen finom is ez! Valahogy ezzel az alaphanggal szemlélődik az ember Indiában. Ez a belső hang szólal meg, amikor beleharap a kemencében sült lepénybe, a rotiba, vagy elkezdi kanalazgatni a friss tejből készült, házilag oltott joghurtot, mit sem szólva az indiai konyha egyéb finomságairól. És ugyanez a belső hang viszi újra és újra Indiába az utazót. Ó, milyen finom is az a sok édes élmény, tanítás, amit az örökkön-örökké kíváncsiak hazahozhatnak onnan! India végtelen hosszúságú és határtalan békét adó üzenete az elbeszélő tollára kívánkozik…

A Földgömb májusi lapszáma részletesen foglalkozik egy erősen szennyezett folyóval, de nem a környezetvédelem szemszögből. Az ott élők és a folyóhoz látogató zarándokok, azonban még azt is vitatják, hogy egyáltalán szennyezett-e, hiszen vallásuk szent víznek tartja, mely a megtisztulás helyszíne.

„A turisták által vásárolt palackozott víz, az a szennyezett, nem a mi szent folyónk! Ebben mindennap többször is megfürdünk, hogy lelkünk-testünk megtisztuljon” — mondja felháborodva Nadir, vendégházunk szakácsa. Mellette váránaszi szállásadónk családostul-alkalmazottastul naponta megmártózik a Gangeszban — hindu hívők millióihoz hasonlóan (hiszen a folyó teljes hosszában szent a víz). Bár az imádkozással egybekötött folyami mosakodás mindennapi foglalatosság, a novemberi teliholdkor évente megrendezett Kartik Purnimára, a legnagyobb fürdőzéses ünnepre már jó előre, napokkal korábban is megszállottan készülnek…

Mai vendégünk Kravalik Zsuzsa, sétáló szociológus, aki önkéntesként vett részt a világ talán legnagyobb ingyenkonyhájában Amritsarban.

A műsor vendége Dr. Nagy Balázs A Földgömb magazin főszerkesztője, aki Körösi Csoma Sándor nyomában szelte át a Himalája vonulatait, felfedve az egykori karavánút titkait. Az extrémgyaloglás nehézségeiről, az elhagyatott magashegyi terep viszontagságairól és élményeiről beszél a hallgatóknak. Telefonon vendégünk Kundermann Balázs aki a Bangkok-i árvízhelyzetről számol be.

A műsor vendége Kirschner Péter zenész, kézműves, fotográfus, újságíró akivel Paharganj piacaira látogatunk Indiába. Megtudhatjuk, hogy lehet-e alkudni az indiai nagybani piacokon, és hogy az ingatlanárak ehelyütt igazán az egekbe szökhetnek. Telefonon Dr. Nagy Balázst a klímaváltozással kapcsolatosan kérdezzük.

Amikor a reptérről taxival a városba hajtva a sofőr meglátja tanácstalanságomat és elkéri tőlem a kiürült kóláspalackot, egyszer csak megértek valamit Indiából. India ezer arcából egyet...

Brahma – minden hindu istennek közül a legősibb – lótuszvirágot ejtett le az égből. A virág három, különálló sziromként ért földet, melyek közül az egyik szent forrást fakasztott a sivatagban. Az erecske később tóvá duzzadt, és köréje épült a hinduk egyik legszentebb városa, Pushkar. A szanszkritül lótuszvirág jelentésű település az indiai zarándokhelyek királynője.