Törökország után eredeti tervemben a csodálatosnak ígérkező Irán szerepelt, azonban az útvonalam képlékeny. Egyik nap a reggeli rutinom közben, amikor Törökország déli részén jártam, felbukkant mellettem egy sziget. Gondoltam, hogy nem aznap rakták oda Ciprus szigetét, de valahogy addig elkerülte a figyelmemet. Kompoztam egyet, és Cipruson kristályosodott ki bennem a gondolat, hogy a jelenlegi bizonytalan helyzetet figyelembe véve inkább Indiába kellene repülnöm az iráni tekerés helyett.
Hogyan teszünk fel biciklit az indiai repülőre - törökül
Sokat olvasgattam, hogy hogyan lehet bringát utaztatni repcsin. Amennyire tartottam az intézésétől, annyira egyszerű volt! A sportfelszerelések menüpont alatt, minden légitársaság leírja a feltételeket. Egy nagyon fontos dolog van, hogy az "x, y, z" paramétereket, azaz magasságot, hosszt, szélességet ne lépjük túl! Előzőleg egy isztambuli bringaboltban vettem egy bringás dobozt, illetve kartondobozokat is gyűjtöttem. Az első kereket kiszedtem, a kormányt elforgattam és rögzítettem, a pedálokat leszedtem. Az érzékeny részeket, mint a váltók, pluszban körbevettem kartonnal. A kerekeket kissé leeresztettem, de nem teljesen! Szép kis doboz lett! Rá is rajzoltam egy bringát, hátha kedvesebben bánnak vele. Körbecelofánoztam, és még kötéllel is körbekötöttem.
Teleport a forró Mumbayba
Csodálatos volt az út is, és a megérkezés is Mumbayba! Nagyon jól esett a forró levegő! Érdeklődéssel és izgalommal vártam Indiát... Miután kiléptem a fotocellás ajtón megcsapott India illata. Semmiképpen sem szag, hanem az országra jellemző illat! Olyan érzésem volt, mintha az Avatar film szereplőjeként először lépnék Pandora földjére. Természetesen óriási szmog, por, tömeg és szinte káosz... de India! Én, mint falusi srác sosem gondoltam volna, hogy eljutok ebbe a csodás országba. Álom, ami még mindig tart!
Az első feladatom az volt, hogy valamelyik turistától elkérjem a vízumos cetlijét, mert tartózkodási címet kellett leadni. Úgy gondoltam, hogy beírom másét, hiszen azt mégsem írhatom, hogy spúr vagyok és sátorban alszom. Ezt gyorsan abszolváltam, méghozzá úgy, hogy egy német lánynak "ékes német" szövegemmel elmagyaráztam, hogy szükségem van egy címre.
Közlekedni az áramlatban
Az biztos, hogy meg kell szokni egy-két dolgot! Már ez a legnépesebb ország az egész bolygón, ami azt is jelenti, hogy az úton is sokan vannak! Magabiztosan kell tekerni, ha kell, integetni, hogy jobbra vagy balra megyek, esetleg "márpedig most én jövök". Itt a közlekedési lámpák csak tájékoztató jellegűek. Szinte csak dísznek vannak. Szemben is jönnek tuk-tukkal, motorral, sőt még busszal is. A legdurvábbak a buszosok, ők nem lacafacáznak. Nyomják a dudát, és elsüvítenek mellettem, sokszor pár centire a kormánytól.
Etapolás és ellátás
Nagyon változó, hogy mekkora távokat teszek meg. Több tényező is befolyásolja. Ezek közül a legfontosabb a látnivaló! Ha csodás az út, sok a növény, az állat, a geológiai különlegesség, akkor lehet, hogy csak 30 km-t megyek. A másik fontos tényező a domborzat! A hegyek, ekkora biciklis pakkokkal meg tudnak fogni erősen! Azt gondolom, hogy napi 60 km az átlagom. Viszont amióta elhagytam India legdélebbi csücskét, azóta 100 km-t tekerek naponta. Valahogy a tüskés, bozótos táj nem hoz lázba... Bár nem semmi a madárvilág! A vad pávákat naponta terelem az úton, na meg a kecskéket!
Tapasztalatom szerint India hihetetlenül jól ellátott hozzáférhető élelemmel. Mindenhol vannak kisboltok és szinte minden kapható bennük: palackozott víz az alap, és kizárólag azt szabad fogyasztani! Mindemellett, ami csomagolt, vagy meg van sütve, az szuper! Az utcán kapható frissen bontott kókusz, ami szintúgy csodaszer!
Tomi Teker
