Miközben küzdöttem a hullámzó úttal, folyton azon gondolkodtam, hogy látni fogom a Márvány-tengert. Nekem már a neve is misztikus! Abban a pillanatban, ahogy felértem a hegy tetejére és megcsillant a napfény a vízen..... Az eddigi utam során másodjára kicsordult a könnyem!
Az első Thessaloniki volt, mert ott láttam életemben először a tengert. De ez egészen elképesztő élmény! Én a hegytetőn, a Márvány-tenger előttem, és gurulok Rodostóba....
Magyar szó a múzeumban
Abba a Rodostóba, ahol az egyik legnagyobb magyar, Rákóczi Ferenc kapott méltó lakhatást a szultántól. Izgatottan tekertem a kiépített gyönyörű kerékpárúton. Gondoltam is rá, hogy érdemes lenne segítségül hívni a navigációt a Rákóczi múzeum helyszíne miatt. Nos 240 méterre volt… Egy pompásan felújított, örökpanorámás múzeum. Pont egy órám volt nyitásig, addig csodáltam a tájat. Megjelent egy úr, kinyitotta az ajtót. Én odatopogtam, kérdeztem tőle angolul, hogy mennyi a belépő. Majd válaszolt magyarul, 5 líra (kb. 100 Ft). Azzal az 5 lírával fizettem, amit még a kutyával bringázó albán hölgy adott nekem Jó céllal, jó célra!
A magyar szó hallatán teljesen odáig voltam! Ali-val több, mint egy órát beszélgettünk. 1981-től van a múzeumnál, az épület felújításán dolgozott. Majd mikor végeztek a munkálatokkal megbízták Őt, hogy legyen a múzeum gondnoka. Több, mint 40 éve múzeumigazgató. Csodálatosan, szinte akcentus nélkül, tökéletesen, választékosan beszél magyarul! Az összes fellelhető könyvet elolvasta Rákócziról! A múzeum gyönyörű, aprólékos és érdekes. Az épület nem a lakóház, hanem közösségi étkezőként szolgált az itt élő magyaroknak, akiket a szultán látott vendégül.
Rákóczi háza a feljebb lévő utcában volt, de lebontásra került. Ez az épület is romos állapotban volt, de az állam újraépíttette, a benn lévő tárgyak másolatok, viszont a kút, a kútgyűrű és az illemhely eredeti! Rákóczi még tekerte azt a kereket a kúton, amit én megérinthettem! Ali jobban ügyel a múzeumra, mint a saját házára! Ez látszik is, mert minden makulátlan! A belőle áradó jóság, szeretet és tisztelet elképesztő. Aki teheti, mindenképpen látogasson el Rodostóba és hozzá!
Kerekek a követségről
Szóval az úti cél igazából a magyar főkonzulátus volt Isztambulban. Új külsőket kellett szerezni (kb. Európa szinten nem kapni a bringámra defektvédelemmel ellátott külsőt), mert Görögországban annyi defektet kaptam, hogy sziszegésre aludtam el. A bringa össztömege hozzávetőlegesen 65 kg, teljesen jól lehet vele menni, semmi probléma nincs lefelé és felfelé se. NODE, ugyebár hozzászoktam, hogy tömeggel a bringa lomhább, viszont most csak egy táska volt fenn. Konkrétan nem tudtam menni a könnyű bringával. Össze-vissza dőlöngéltem????, remegett a kormány a kezemben. Vicces volt, ez kb. pár száz méterig tartott, utána az idegrendszerem átkódolta a dolgokat.
Szakadó esőben és viharos erejű szélben próbáltam megközelíteni a "kis Magyarországot". A brutális emelkedőkön úgy tekertem fel, mintha motorral mentem volna. Állati erő van egy hónap után a combomban! Mintha "Superman" lennék, csoda érzés!!!!! Na, abbahagyom az önfényezést... A magyar segítségnyújtás is világhírű, ennek részese lehettem újra, több órát tölthettem a honfitársaim között.
Csaknem sötétedett és vissza kellett volna érnem egy előre megbeszélt helyre ahonnan kocsival mentünk volna "haza". Csúúúúnyán lekéstem a dolgot. Szóval maradt a 'B' terv, hogy vissza kell bringáznom 25 km-t. Viszont este a város még szebb... Beiktattam a kis kitérőket.
Útközben újabb vihar kapott el, de én énekeltem, mint egy elmeháborodott.... Kinek adatik meg, hogy bringázhat szabadon egy ekkora (15,6 milliós - szerk.) városban?!
Kötelezők - örömmel
Isztambul első napján nyilvánvalóan a legismertebb látványosságokat bringáztam körbe. Sikerült megtalálni a Kék mecsetet, ami éppen felújítás alatt van. Hihetetlen kedves biztonsági őrök mondták, hogy tegyem le a bringámat nyugodtan a kerítéshez. Miután kiderült, hogy az egyikük történelemtanár, azaz kollégák vagyunk, még nagyobb lett a szimpátia. Végig is kísért.....
Elmondta, hogy a mecset melletti fa 600 éves volt. Nagyon jól jött az egyetemi növénytan, ugyanis latinul sikerült dűlőre jutni, hogy valamilyen tölgyről (Quercus sp.) volt szó. Miután megnéztük a mecsetet bekísértek egy elszeparált részre, ahol teával kínáltak és ebédet is kaptam...., közben pedig meséltek a muszlim vallásról. Nagyon kedves emberek!
Továbbhaladva a Hagia Sophia mellett egy német bringás lány jött köszönni. Sok ezer km-t tekert már le. Egy kaland az útja! Mivel nem volt kedvem kivárni a mecset előtt kígyózó 600 méteres sort, ezért azt gondolom vissza kell jönnöm egyszer újra Isztambulba... Mik vannak..... Ugye, mekkora bosszúság?!?…. :)
A vendég etetése itt nemzeti sport - elfogyni nem fogok
Gurultam lefelé és egy motoros csapat ért mellém. Integettünk egymásnak és mivel mi is elég sokat motorozunk otthon, meg is dicsértem a gépeket. Ők pedig engem. Néhány száz méterre arra lettem figyelmes, hogy az egyikük megvárt a kereszteződésben. Ő volt Aycan! Kérdezte, hogy éhes vagyok-e, mert szeretnék, ha velük vacsoráznék. Követtem Őt, és pár száz méterre az egész csapat várt az étterem előtt.
A bringát betolhattam a plázába, az ott dolgozók figyeltek rá. Őszintén szólva izgultam, hogy lába kél..(visszagondolva így pár nappal később... abszolút elképzelhetetlen, hogy hozzányúlt volna bárki is) a tradicionális török ételek elfogyasztása után Aycan kérdezte, hogy hol fogok aludni. Mondtam neki a "romantikusnak kinéző erdőt", mire Ő azonnal felelt, hogy szeretnék feleségével Latife-vel, ha hozzájuk mennék vendégségbe.
Kövessétek Tomit az instán is: @tomiteker
Tomi Teker
