Az őszi vonuláshoz hasonlóan a visszaút is rengeteg veszélyt rejt. A külföldön még jelenleg is zajló madárbefogások, lelövések évről évre tetemes károkat okoznak.
Nagytestű vonuló fajokra ezen felül a szélturbinák és a légvezetékek is komoly veszélyt jelentenek, és a járművel ütközés is tetemes, emberi forrásból származó veszteségeket jelent.

Fotó: Morvai Szilárd
Piroslábú cankó - A kistestű gázlómadarak az alacsony vízen lévő halastavainkon könnyen megfigyelhetők. Az újra éledő tavi környezet bőséges táplálékkal szolgál a vonuló cankó fajoknak is.
Fotó: Morvai Szilárd
Fehér gólya - Az április a fehér gólyák számára is a fészeképítés és fészektatarozás időszaka.

A kora tavaszi szeszélyes időjárás is szed áldozatokat. A hirtelen visszatérő hideg és hó jellemzően az énekesmadár-állományt ritkítja. A szélesedő Szahara megkerülése vagy átrepülése szintén komoly kihívások elé állítják a hosszútávú vonuló fajokat, hasonlóan a Földközi-tenger kiszámíthatatlan tavaszi időjárásához.

Fotó: Morvai Szilárd
Sárga billegető - A vizes, mocsaras, zsombékos területeken megfigyelhető költő madarunk a sárga billegető áprilistól októberig tartózkodik hazai területen
Fotó: Morvai Szilárd
Gólyatöcs - Belvizfoltokon is gyakran megfigyelhető, talajon fészkelő, mókás kinézető, hosszú lábú madarunk a gólyatöcs szintén áprilisban érkezik vissza hazánkba
Fotó: Morvai Szilárd
Fekete gólya - Fokozottan védett hazai költőfajunk a fekete gólya jellemzően csapatokba verődve vonul. Hazai állománya szerencsére évről évre fokozatosan növekvő tendenciát mutat.
Fotó: Morvai Szilárd
Gulipán - Egzotikus külsejű költő madarunk a fekete-fehér gulipán. Felfelé hajló hosszú csőrével hatékonyan táplálkozik az alacsony szikes vízekben. Márciusban érkezik vissza hazánkba.
Fotó: Morvai Szilárd
Üstökösgém - Az üstökösgém nyugat-afrikai telelőterületéről áprilisban érkezik vissza, majd költés után augusztus és október között vonul el tőlünk. Hazai állományának nagy része a Tisza mentére és a Hortobágyra koncentrálódik., de gyakran szem elé kerülhet halastavi és belvizes alföldi környezetben is.
Fotó: Morvai Szilárd
Gyurgyalag - Április végén, május elején afrikai vándorútjáról visszaérkező színpompás madarunk a gyurgyalag. A költőidőszakot követően augusztusban indul telelőhelyére. Rovarokkal táplálkozik. Partfalba fúrt költőüregeinek épségét vizes környezetben legfőképp az áradások veszélyeztetik.
Fotó: Morvai Szilárd
Daru - A múlt század elején még hazánkban is jelentős egyedszámban költő faj szórványos hazai költését friss bizonyítékok igazolják. Addig azonban míg a hazai állomány megerősödik csak tavaszi és őszi vendégként szemlélhetjük ezeket az impozáns, nagy testű társas utazókat. Mindenevő, hajtásokat, magokat, gumókat, rovarokat és lárváikat, kisebb gerincteleneket fogyaszt. Őszi vonulása során az Alföldön jellemzően kukoricatarlókat látokat, majd éjszakai, biztonságos menedékét tömegesen az itt elhelyezkedő leeresztett halastavakban találja meg. Tavaszi vonulása gyorsabb, ilyenkor nem időzik hazánkban, ütemesebben húzva sokkal hamarabb eléri észak európai, ázsiai költőterületeit.
Fotó: Morvai Szilárd
Északi színváltozatú egerészölyv - Az északi színváltozatú egerészölyvek a legtöbb esetben észak-európai országokból húzódnak a Kárpát-medence viszonylag enyhébb időjárású telelő területeire.