Vannak olyanok, amelyek csak szezonálisan vagy egyes napszakokban tűnnek fel, de sok közülük a betonrengetegek állandó lakóivá is válhat. Az emlősök (pl. a nyest vagy a róka) éjszaka vagy szürkületben kezdik portyájukat, ám a nappali madarak városi megfigyelése – a nyitott szemmel élők számára – könnyebb feladatnak tűnhet...

A kifejezetten emberi jelenlétet elviselő és jó alkalmazkodóképességű fajok főképp az énekesek közül kerülnek ki (feketerigók, zöldikék, házi rozsdafarkúak), amelyek már kisebb parkokban vagy külterületi részeken is meg­találják az igényeiknek megfelelő életteret. A galambfélék egyes képviselői azonban kifejezetten nagy számban vannak jelen környezetünkben. A szirtigalamb-felmenőkkel rendelkező, domesztikált házigalambok megszökve kiválóan adaptálódtak a mesterséges környezethez. A templomok, idősebb épületek pár­kánydíszein, hidak, tornyok, romok védett részein költenek. A félmillió párt is elérő hazai parlagi­galamb-állomány viszont jelentős táplálékforrást jelenthet olyan fajok számára, amelyek képesek a városba érkezve, akár egy gyorsétterem fölött is vadászni…

solyom vacsi utan
Öreg hím kerecsensólyom vetésivarjúzsákmányával, természetes, városon kívüli élőhelyén. Csak néhány perccel a fotós érkezése előtt ejtette el a valószínűleg ukrán vagy orosz pusztákról érkezett énekesmadarat! Az éhség nagy úr, a madár – félelmét legyőzve – 8-10 m-re bevárta a madarászt
solyom vacsi utan
A ragadozó madarak leginkább a téli időszak táplálékszegény periódusában látogatják a településeket, de a vörös vércse és a karvaly előszeretettel költ is a városokban. Nem kell messzire kalandoznunk ahhoz sem, hogy teljesen „urbanizált” vándorsólymokat láthassunk, melyek már szervesen hozzátartoznak egyes nyugat-európai városok légteréhez. A vándorsólymok költési időn kívüli városi felbukkanása mára már hazánkban sem számít óriási szenzációnak, bár egy-egy tojó őszi érkezése mindig felpezsdíti a környék madarainak és madarászainak életét. Az eurázsiai elterjedésű kerecsensólyom itthoni, városi felbukkanása már az 1990-es években bizonyítottá vált. E megfigyelések főképp az Északi-középhegységhez közeli nagyvárosokban történtek. Az idáig egyetlen fővárosi kerecsensólymot egy bérház szellőzőrendszeréből szabadították ki, feltehetőleg zsákmányt követve lett a kürtő foglya.

A vadászok beilleszkednek

Az utóbbi 10 év változást, még több városi ragadozót hozott. A keleti országrész városait eddig csak kívülről ostromló sólymok immár a központok fölött is vadászni kezdtek. Nem fogom elfelejteni, mikor egy tornatermi focimeccsre épp csak átöltöző társaságnak sikerült megmutatni — az öltöző börtönablak-nagyságú szellőzőjén keresztül — a belváros egén parlagi galambokat hajtó kerecsensólymot…
Debrecen, 2007. Ekkor tapasztaltuk először, hogy a várost novembertől látogatni kezdő kerecsensólymok már nem csak vadászterületnek tekintik a többszázas galambcsapatoknak élőhelyet kínáló belső részt, de esetenként a táplálékot is itt fogyasztják. Először ugyan a zsákmányukkal azonnal megpróbálták elhagyni a várost, de mára már rendszeres belső fogyasztókká váltak. Az egyik toronyház tűzlétráját alkalmi étkezőnek használta egyikük, s a helyszín viszonylagos nyugalmában bízva gyakran 30-40 percet is eltöltött a zsákmány kopasztásával és elfogyasztásával, majd a mara­dékot hátrahagyva tért vissza megszokott felség­területére.

Fotó: Balázs István „Balu”
Fotó: Balázs István „Balu”
a revírjébe repítette. A maradványok sem mennek veszendőbe dolmányos varjak csemegézhetnek belőle" alt="solyom kajamaradék" />A tépő- és beülőhely talpalatnyi vízszintes felületét a majd’ 60 méteres magasságban nem mindig sikerül a legszerencsésebben megközelíteni a néhány száz gramm pluszteherrel érkező kerecsensólyomnak. Egy hím kerecsen testsúlya nem sokkal nagyobb, mint két parlagi galambé, így a zsákmány megragadása és szállítása is viszonylag nagy erőkifejtést igényel. Volt alkalom, mikor a kis magasságban megfogott prédával már nem tudott megfelelő lendületet venni, így be kellett érnie az egyik erkély párkányával, valahol a 15. emelet kör­nyékén…
kerecsensólyom fiókák
A néhány hetes kerecsentestvérek jól megférnek egymás mellett. Természetes körülmények között ritkán találkoznak a talajjal kirepülésük előtt, itt is csak néhány percet töltenek a számukra egyelőre idegen „mélységben”, amíg jelölésük befejeződik
kerecsensólyom fiókák
Alig 2 km-re e helyszíntől egy másik kerecsensólyom is felbukkant, ezúttal azonban egy víztorony volt az ideális beülőhely. A néhány hónapos madár aztán több mint négy hónapot töltött el a betonépületek között úgy, hogy még egy öreg vándor­sólyommal is osztoznia kellett a kedvező belvárosi pozícióért. A vándor- és kerecsensólyom ilyen jellegű, közös városi megtelepedése a szakmabelieket is meglepte. A két madár a víztorony átellenes pontjait választotta beülő- és éjszakázóhelynek, hogy minél kevésbé zavarják egymás ki- és beszállási útvonalát. A sólymok eltérő testfelépítéséből és vadászati technikájából adódóan a vándorsólyom akár néhány perces vadászatát követően is fenyőrigóval térhetett vissza, míg a repülés fortélyait épp csak elsajátító fiatal kerecsensólyom számtalanszor töltött hosszú órákat a zsákmányszerzéssel.