Együtt éneklő és egymást ölelgető, rivális drukkerek, tökéletes angolsággal diskuráló, nem angol anyanyelvű biztonsági őrök, zavarba ejtően szerény futballtanoncok, no és persze a skandinávokra oly jellemző túláradó jókedv és optimizmus. 2500 kilométert kellett utaznunk, hogy mindezeket megtapasztaljuk, s hogy némi keserű szájízzel átéljük: lenne mit tanulnunk a derék norvég sporttársaktól! A Tromsø IL a Föld legészakibb, első osztályú profi futballcsapata
Spori, ez nem futball!
„A Chelsea megfagyott!” – harsogta címében lakonikusan 1997. október 23-án a BBC, miután a Viallival, Zolával és Babayaróval felálló nagycsapat idegenben meglepő vereséget szenvedett a norvégiai Tromsø Idrettslagtól az 1997/98-as KEK-sorozatban. Mondhatnánk, hogy a szűk 20 perc alatt kétgólos hátrányba kerülő londoni kékek leforrázva érezhették magukat, ha nem kezdett volna annyira szakadni a hó, hogy a játékosok gyakorlatilag az orruk hegyéig sem láttak.
![Télies gyepen – A Tromsø IL és a Viking vasárnap esti összecsapása a kapu mögötti szektorból szemlélve – a használaton kívüli lelátót a tervek szerint hamarosan korszerűsítik Fotó: Fekete István](/images/cikkek/2018/01/p59-telies-gyepen.jpg)
A „hócsataként” is ismert, a norvég labdarúgás aranykönyvének lapjaira kívánkozó összecsapáson kétszer is meg kellett szakítani a játékot, hogy feltakarítsák a pályát, és legalább a vonalazást látni lehessen.
A Chelsea legendás holland menedzsere, Ruud Gullit még a mérkőzés lengyel játékvezetőjét, Jacek Granatot is kérdőre vonta, mondván, a csetlő-botló játékosok semmit sem látnak a hóviharban, majd a meccs utáni nyilatkozatában sem fogta vissza magát. Mindenesetre a mérkőzést be kellett fejezni, amelyet végül a hazaiak 3–2-re megnyertek, és várhatták a visszavágót. Bár a Chelsea végül érvényesítette a papírformát, és 7–1-gyel „hazaküldte” a norvégokat, nem volt semmi szégyenkeznivalójuk, hiszen így is focitörténelmet írtak.
![Verőfényben – A Tromsø IL csapatának játékosai edzenek az Alfheim Stadionban egy szép, október végi délelőttön Fotó: Fekete István](/images/cikkek/2018/01/p58-verofenyben.jpg)
Azt, hogy mennyire élénken él még a legendás „hófoci” a norvég köztudatban, jól mutatja, hogy amikor Nils-Jarle Sætre-vel, a futballklub sajtófőnökével találkozom, szinte azonnal a 20 évvel ezelőtti mérkőzést kezdi ecsetelni. A 6800 fő befogadására képes, 1987-ben átadott, korszerűsítés előtt álló Alfheim Stadion gondosan locsolt műfüvén állunk, ahol éppen az első osztályú bajnokság, a Eliteserien utolsó előtti helyén szerénykedő, szebb napokat látott Tromsø IL nagycsapata edz, amelyre kulcsfontosságú mérkőzés vár a hétvégén a Viking ellen. A tét nagy, hiszen még négy forduló volt hátra a bajnokságból, és amelyik csapat kikap, gyakorlatilag elbúcsúzhat az első osztálytól.
![Kissé vacogva – a hideggel dacolnak a Norvég utánpótlás-játékosok. Épp akkora hó esett, hogy a pálya alkalmatlansága miatt a fiatalok meccsét félbe kellett szakítani Fotó: Fekete István](/images/cikkek/2018/01/p59-kisse-vacogva.jpg)
Észak Párizsa
A város különleges helyet foglal el a futballtérképen, hiszen a Tromsø IL a Föld legészakibb, első osztályú európai futballklubja. (A stadionok között az első „helyet” a Finnmarkshallen őrzi: a Tromsø-tól 170 kilométerre északkeletre fekvő, teljesen fedett arénát a jelenleg másodosztályú Alta IF használja.)
![Téli fényár – Tromsø és a Tromsøysundet-szoros, a Tromsø-híddal. A város fölötti, 420 méter magas csúcsra az 1961-ben átadott felvonóval (Fjellheisen) juthatunk, ahonnan pazar kilátás nyílik az északi fjordvidékre Fotó: Fekete István](/images/cikkek/2018/01/p60-teli-fenyar.jpg)
A 74 ezer fős, Troms megyei település a nyolcadik legnagyobb norvég város, területének nagy része Tromsøya szigetén fekszik, és 350 km-rel az északi sarkkörön túl található.
Milyen az élet a Tromsøben, a Föld legészakibb, első osztályú európai futballklubjának otthonában? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!
![](/images/cimlapok/foldgomb-2018-01-02.jpg)
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek