„Londonderry/ a nyugati parti lojalisták még mindig ostrom alatt állnak/ Nincs megadás” – A protestánsok által ma is használt szlogen az 1689-es ostrom idejéből származik, amikor a katolikus II. Jakab támadta a várost

Fotó: Fekete István

Derry, Donyeck, Hegyi-Karabah

„WE PAINT” – hirdetik öles betűk a sokat látott Brandywell Stadium egyik oldalsó bejáratánál, s valóban: a pályát övező Lone Moor Roadon friss festék illata terjeng. Már csak apró simítások vannak hátra a Derry City FC otthonául szolgáló, 90 éves, kívül-belül megújult létesítmény teljes rekonstrukciójából: a füvet műfűre cserélték, teljesen megszűntek az állóhelyek, a régi idők bájára csupán annyi emlékeztet, hogy a szurkolói mezeket egyelőre még konténerből árusítják...

A felújítás ideje alatt a csapat Donegal megyében, a Derrytől 43 kilométerre fekvő Maginn Parkban játszotta hazai mérkőzéseit. Ami azt illeti, a City (ahogyan a csapatot becézik) messze földön híres szurkolói már igencsak hozzászokhattak a vándorléthez, hiszen a csapat politikai okokból egy ideig Coleraine-ben fogadta ellenfeleit.

Hasonlóra azonban ma is találunk szomorú példákat a nemzetközi futballvilágban:

az ukrán FK Sahtar Doneck csapatának a kelet-ukrajnai háború 2014. márciusi kirobbanását követően előbb Lvivbe, majd Harkivba kellett áttennie a székhelyét, míg az azeri Qarabağ FK az örmény–azeri konfliktus miatt költözött el Ağdam szellemvárosából Bakuba.

A City helyzete azonban több szempontból is egyedülálló.

A falon túl – A várfal nyugati oldala és a katolikus Bogside negyed megannyi, a „Bajok” idejéből származó esemény véres helyszíne, A kép előterében a város néhány híres falfirkájával

Fotó: Fekete István

Gyarmatosítás – angol módra

A 84 ezres, háromnegyedrészt katolikusok lakta Derry az Ír-sziget negyedik legnagyobb városa, egyben az egyik legrégebbi, folyamatosan lakott település. A legkorábbi feljegyzések a 6. századból valók, ekkor alapított kolostort Derryben egy bencés apát, a város későbbi védőszentje, Szent Kolumba. A 17. század elején nagyszámú protestáns telepest – skótokat és angolokat – hívott be I. Jakab király, majd masszív, máig álló várfalat emeltek, hogy a várost megvédjék az ulsteri gyarmatosítást ellenző ír őslakosoktól,

és ekkor toldották meg Derry nevét a koronára utaló London-előtaggal. (A névpolémia egyébként ma is tart: a katolikusok inkább a Derryt favorizálják, míg az unionisták a Londonderryt használják.)

Derry lakói sokat szenvedtek az angol polgárháború idején: 1689-ben a katolikus II. Jakab 105 napon át ostromolta a III. Vilmoshoz hű protestánsok által védett várost. Később Derryből rengeteg telepes hajózott ki Észak-Amerikába, az Ír-szigetet megtizedelő burgonyavész idején viszont sokan éppen itt találtak menedéket a 19. század végén. Az ír függetlenségi háború Derryt sem kímélte, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és a brit fegyveres erők közötti harcok következtében sokan vesztették életüket. A háborút az 1921-ben megkötött angol–ír egyezmény zárta le, állandósítva Írország kettészakadását: a többségében protestánsok lakta hat ulsteri megye Észak-Írország néven a brit korona fennhatósága alatt maradt, az Ír Szabadállam pedig függetlenné vált. A gazdasági hátországától megfosztott Derry egy csapásra határváros lett.