Korhadéklakó faj, gombákkal él szimbiózisban, ezért zöld színanyaggal nem rendelkezik. Lassan fejlődik, a fiatal példányok csak 10 év alatt fordulnak termőre, majd 5-7 évente virágoznak. Életének túlnyomó részét a talajban tölti, a felszínen csak néhány hétig figyelhető meg. Csak virágzáskor és termésben találkozhatunk vele, leggyakrabban július közepén.

A talajfelszín alatt is képes virágozni, bár nem tudni, hogy ilyenkor megtermékenyül-e a virág. Kiszámíthatatlan virágzása miatt kapta angolul a szellemorchidea (ghost orchid) elnevezést.

A bajuszvirág hajtásai - gyakran csoportosan nőnek az árnyas erdők talaján

Fotó: Jakab Gusztáv

A bajuszvirág megjelenése különleges életmódját tükrözi. Gyökerei nincsenek, csak korallra emlékeztető rizómái. Szára üreges, áttetsző, világosbarna vagy csontszínű. 5–30 cm magas növény. Levelei hártyásak, sárgásfehérek, mindössze 7–11 mm hosszúak. Laikus szemlélőnek fel sem tűnnek...

Magyar nevét az orchideák között rendhagyó virágáról kapta. Más orchideák virága a kifejlődésük során megfordul, és a kiszélesedő, gyakran színes mézajak alulra kerül. Ez a folyamat hiányzik a bajuszvirágnál, a lilás-bíboros mintázatú mézajak így felfelé áll. A mézajak felett a virág sarkantyúja egy nagy görbe orra, mellette a lepellevelek pedig bajuszra emlékeztetnek, innen a bajuszvirág név.

Fonák virág - A virágok más orchideákhoz képest fordítva állnak

Fotó: Jakab Gusztáv

A bajuszvirág euroszibériai elterjedésű faj, Spanyolországtól Szibérián át egészen Japánig sokfelé előfordul, de él a Himalájában és a Kaukázusban is. Hazánkban rendkívül ritka, a hegyvidéki árnyas, üde talajú lomberdők faja. Legtöbb adata a Mecsekből és a Bakonyból van, de látták már a Kőszegi-hegységben és a Bükkben is. Kiszámíthatatlanságára jellemző, hogy eddig csak 2 termőhelyen figyelték meg egynél több alkalommal. Hazai állománya legfeljebb néhány tő lehet, itthon a kipusztulás fenyegeti.

A fénykép a montenegrói Durmitor-hegységben készült.