A kamilla (Matricaria recutita) a fészekvirágzatúak rendjébe tartozó faj. A növény a Mediterráneum keleti részéről származik, ahonnan a búza gyomnövényeként az egész világon elterjedt: ma már Ausztráliában és Amerikában is előfordul. Hazánkban szikes pusztákon, elsősorban a Hortobágyon, valamint Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében élnek hatalmas állományai, de kapáskultúrákban és belvizes szántóföldeken gyomként is előfordul. Leggyakoribb élőhelyére utal másik magyar elnevezése, az orvosi székfű.

Kamillamező a Hortobágyon

Fotó: Jakab Gusztáv

A növény szakszerű gyűjtéséhez fontos a biztos azonosítása és életciklusának ismerete. A kamilla egyéves faj, gyakran már ősszel kicsírázik, a fiatal növények áttelelnek, majd április közepétől virágzásba kezd. A növény levelei kopaszak és sallangosan szeldeltek. Virágzatában a sárga fészektányér kezdetben lapos, majd kúpszerűen megnyúlik és belül üreges lesz.

A kamilla az egyik legősibb gyógynövény, virágzatát – gyulladáscsökkentő, görcsoldó és nyugtató hatása miatt – már az ókorban is felhasználták.

A kamillát leggyakrabban a pipitérekkel (Anthemis) tévesztik össze, azonban azok levelei szőrösek, a fészektányérjuk lapos és tömör, valamint kellemetlen szagú.

A kamillafésülés jó növény- és termőhelyismeretet igényel

Fotó: Jakab Gusztáv

A fehér kamilla-sugárvirágok – amit a laikusok sziromnak neveznek – kezdetben felfelé állnak, majd a virágzás végére lefelé mutatnak. A növény gyűjtését akkorra kell időzíteni, amikor e sugárvirágok vízszintesen állnak. Ehhez persze nem kell nagyítót ragadva a pusztát járnunk, mert a megjelenő hatalmas, fehér virágmezők messziről hirdetik a kamillaszüret kezdetét.

A gyűjtés időpontjának pontos betartása azért fontos, mert ilyenkor legnagyobb a virágzat hatóanyag-tartalma.

A virágzás a szikes pusztákon április közepén kezdődik, de például az idei hideg és hosszú tavaszon ez május elejére csúszott, és a pusztában 2-3 hétig is eltart. A gabonatáblák vizes foltjain később kezdődik, és még júniusban is találkozhatunk virágzó tövekkel. Fontos azonban azt is tudni, hogy a legkiválóbb minőségű és legmagasabb hatóanyag-tartalmú kamillavirágzat a szikesekről gyűjthető.

A szárítóban hatalmas halmokban várja a kamillavirágzat a feldolgozást és csomagolást

Fotó: Jakab Gusztáv

A kamilla termőhelyei napjainkra valamelyest visszaszorultak, ami a legelőgazdálkodás átalakulásával magyarázható. A növény igényli a legeltető állattartás során tapasztalható mérsékelt bolygatást, amit a háziállatok taposása okoz. Ez a fajta gazdálkodás napjainkban elsősorban a nemzeti parkjainkban maradt fenn.

Mivel egy rendkívül értékes termékről van szó, elindult a kamilla termesztésbe vonása is – Magyarországon például az 1960-as években. A nemesített kamillából kék színű illóolajat nyernek ki, amit elsősorban gyógyászati és kozmetikai célokra használnak. A sziki kamillát szárítva árulják, abból tea készül.

Elismerve az „alföldi kamillavirágzat” egyediségét, a termék 2014 óta szerepel a hungarikumok listáján, amit az is indokol, hogy ez a természetből begyűjthető növényi drog kevésbé töredezik és jobban megőrzi illóolaj-tartalmát, mint a nemesített fajták.