Brazília nyomokban
Egy népnek ismernie kell a múltját, hogy élni tudja jelenét és készülhessen a jövőre! Most ne csupán az írott történelemre, a régészeti, néprajzi emlékekre gondoljunk! Vegyük figyelembe a benépesített terület földjét is! Annak történetéről pedig a kőzetek és az ősmaradványok beszélnek...
Az ősmaradványok különleges csoportját alkotják az őséletnyomok, az egykori élőlények élettevékenységének, viselkedésének őrzői és számos őskörnyezeti esemény tanúi. Több információt tartalmaznak a földtörténeti múlt távolában élt élőlényekről, mint a testfosszíliák, például a kagylók, csigák mészvázai vagy a növényi részek lenyomatai. Az életnyomkutatók (ichnológusok) között a következő mondás járja: „Ha egy üledékben nem találtak életnyomot, akkor azt még nem vizsgálták meg elég alaposan...”
Magyarországon ez a téma nem tartozik a „divatos” kutatási irányzatok közé. Ám az őséletnyomokat a Föld számos országában alkalmazzák az őslénytani, őskörnyezeti, üledékföldtani vizsgálatok során, valamint az energiahordozók és nyersanyagok kutatásában.
A nyomok nyomába kettős céllal indultunk Délkelet-Brazíliába. Egyrészt azért, hogy találkozzunk „hasonszőrű” kutatókkal és összehasonlítsuk eredményeinket, másrészt fontos cél volt a terület őséletnyomainak tanulmányozása, azok közös vizsgálata, értékelése.
A Paraná-medence brazíliai részének lankás-dombos tájain vezet utunk. Jaguariaíva településen devon időszaki, sekélytengeri eredetű homokban furcsa, tölcsér alakú képződmények hívták fel magukra a figyelmet. Ezeknek elkeskenyedő vége vékony, akár 20 cm hosszú csőben is végződhet. A létrehozó szervezet egy soksertéjű gyűrűsféreg, mely táplálkozásra és lakás gyanánt alakította ki ezt a szerkezetet. Tömeges megjelenése, elhelyezkedése alapján következtethetünk a tengerszintváltozással kapcsolatos üledékképződési folyamatokra.
Jaguariaíva határában tovább vizsgálódva egy vasúti bevágásban kora devon sötétszürke, kőzetlisztes agyagban figyeltük meg e nyomfosszíliát, melyet tengeri férgek táplálkozásnyomainak tartanak. Igen összetett, számos U alakú lebenyből áll, amelyek spirálisan helyezkednek el egy központi tengely körül.
Mafra település közelében, a Rio Negro külszíni bányában 30-40 méter magas falakat alkotva késő karbon – kora perm korú, eljegesedési és tavi környezetben keletkezett finom lemezes, ritmusos kifejlődésű üledékek vettek körül minket. Egyes rétegekben az egykori tóparti, rendszeresen szárazra kerülő, finom iszapos üledék felszínén ízeltlábúak mászásnyomai tűntek fel. A 320–280 millió évvel ezelőtti helyváltoztatásnyomok számos ízeltlábú jelenlétét mutatják az egykori tóparti környezetben.
Osório város közelében a késő pleisztocén finom szemű, szélfútta homokot feltáró bányákban rozsdabarna, henger alakú, az alján kúpos, 4-5 cm hosszúságú, 1 cm átmérőjű képződményeket vettünk észre. Sokuk már kimállott az anyakőzetből és a falak alján halmozódott fel. Ezek az egykori rovarok ivadékgondozási nyomai. Hajdani rovarbölcsők limonitos kitöltései. Hasonlókat ma is készítenek különböző hártyásszárnyú rovarok (például méhek, darazsak) a fejlődő ivadékaik védelmére.
A dinoszauruszok csontjaiért többen lelkesednek, mint a lábnyomaikért, pedig ezek is értékes információkat adnak az állatok mozgásáról, társas viselkedéséről.
A közel 50 cm átmérőjű, kerekded nyomok 50 m hosszúságban követhetők a jura időszaki dűnék homokjában. Az aljzat minősége miatt csak a talpak lenyomatai fosszilizálódtak. A lépéshosszak és a nyomokat kitöltő üledék rétegzettsége arra utal, hogy az állatok lassan, komótosan haladtak a 150 millió évvel ezelőtti tóparti dűnéken.
Egy farmhoz tartozó kis patak völgyébe ereszkedve igen idős nyomokat vizsgáltunk. A földtörténet messzi távolában, a proterozoikumnak nevezett periódus végén, mintegy 610 millió évvel ezelőtt, az ediakara időszakban keletkeztek. A terület kőzetei − homokkövek és iszapkövek − egykori folyódeltás környezetre utalnak. Ennek sekély, partközeli vizében alakultak ki azok a cianobaktériumok és más prokarióta szervezetek által létrehozott biofilmek, biohártyák, amelyek stabilizálták az üledékszemcséket és megvédték az üledéket az eróziótól.
