Egy erős rajzos földrajzos
Cholnoky Jenő nevéhez fűződik a már sokat ismételt mondás, miszerint: „Nem lehet jó geo-gráfus az, aki nem tud rajzolni. Nem kell művésznek lennie, …de legyen művészi ízlése”. Valljuk be, a földrajzosok többsége kissé elfogult Cholnokyval szemben: tiszteljük munkásságát, nagyra értékeljük szemléletes magyarázatait, jókat derülünk humoros történetein, és nagyon szeretjük a rajzait. De vajon a mester tényleg annyira jól rajzolt, mint ahogy azt mi gondoljuk?
A Magyar Földrajzi Múzeum Cholnoky Jenő 15 rajz-vázlatfüzetét őrzi. Ezek egyikéből választottuk ki a fenti rajzot, melyet „véleményezésre” elküldtünk Karikó Szabolcsnak, a Párizsban élő kiváló grafikusnak. (Neki köszönhettük a 2020-as földRajz című időszaki kiállításunk illusztrációit.) Azért erre a rajzra esett a választásunk, mert a mester már a készítésekor pontosan odaírta, mit akart ábrázolni, és mivel Cholnoky aznapi terepnapló-bejegyzése is fennmaradt, így jó közelítéssel azt is tudtuk, hogy hol, milyen körülmények között készítette el. Mielőtt elküldtük volna a grafikusnak, még levettük róla a címét és a mellé írt magyarázatot, és erről a teljesen „üres” rajzról kérdeztük meg, hogy ő hogyan értékelné, és szerinte vajon mit próbált vele a készítője bemutatni.
„A rajzról első pillantásra azt gondolom – írta válaszában Karikó Szabolcs –, hogy a helyszínen készített gyors vázlat lehetett, amit talán később alaposabban kidolgozott. Az ilyen jellegű grafikák elsődleges célja az emlékeztetés, a tanulmányozás, legyen az akár a kompozíció, vagy a különböző felületek, formák dinamikája – ezek a rajzok nem feltétlenül készülnek a nagyközönség számára vagy publikálásra. Akkoriban talán egyszerűbb is volt a helyszíni vázlatozás a fotózás helyett. A rajz előnye a fotóval szemben, hogy nagyobb szabadságot ad a készítő számára fontos részletek kiemelésére. Én ugyan nem ismerem Cholnoky erre vonatkozó gondolatait, de úgy vélem, hogy őt itt elsősorban a fal érdekelte. Ez áll a kompozíció középpontjában, és a többi természeti elemhez képest sokkal alaposabban kidolgozta. A különböző földrétegek, a törmelék megjelenítése egyértelműen szakértő és analitikus szemre vall. Azt gondolom, hogy Cholnoky valóban erős rajzos volt: tudta, hogy a vonalak irányának változtatásával hogyan érzékeltesse a különböző felületeket és a földrétegek textúráját. Ezenfelül jól irányítja a néző tekintetét is: a víz, a háttér, a lovas kocsi mind kevésbé kidolgozottak, csak jelzésszerűen jelennek meg az arányok, a környezet azonosítására. A környező elemek elnagyolt megjelenítése egyértelműen a falra vonzza a figyelmet.”
Cholnoky rajzának központi témája valóban a fal, pontosabban a Tisza-part omlása. Csongrádnál készült 1909. július 14-én. Figyelmét elsősorban a nem párhuzamosan (nem konkordánsan) egymásra települt rétegek ragadták meg. Ahogy a rajzán írja is: „Jól látszik a középvíz-medri lerakodás diskordanciája az ártéri lerakodások transzgressivus rétegeivel szemben”. A „Tiszameder helyváltozásai” című 1907-es cikkében is bemutatta már ezt a jelenséget, miszerint a sokévi átlagos vízállás – a középvíz – szintjénél képződött üledékek rétegei igen gyakran nem vízszintesen fekszenek, hanem „a folyóvölgy általános irányában dőlnek”, vagy ha úgy tetszik, a rétegek „együtt dőlnek… a vízfolyás irányával”. „A ferde helyzetű rétegek tetején, ahová már csak ritkán emelkedik az árvíz, rendesen növényzet telepedik meg, amely megfogja a legnagyobb árvizek [elöntés, transzgreszió során települt] iszapját, a szélhordta port stb., amiből aztán szép, vízszintes rétegek keletkeznek a ferde rétegzésű mederbeli lerakodások felett.”
Terepnaplójából tudjuk, hogy Cholnoky a partomlást ábrázoló rajz készítésének napján hajnali háromkor kelt fel, hogy Kecskemétről vonattal Alpárra utazzon, onnan pedig kocsival tovább Csongrádra.
Napközben két fényképet készített: egyet az alpári várról, egy másikat pedig a feljáróúton, Alpár déli végén. Az üveglemezekre készült felvételeket ma a kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság őrzi, melyek a társaság oldalán (hagyatek.cholnoky.ro) digitálisan is megtekinthetők (azonosítószámuk PP203 és PP204). Tehát volt nála fényképezőgép, dönthetett volna úgy, hogy inkább lefotózza a partomlást, de mégis inkább a vázlatkészítést választotta. Valószínűleg attól tartott, hogy a lerakódások finom vonalait, a rétegek dőlését a fénykép nem tudná megfelelően visszaadni.
Naplójában Cholnoky tesz néhány megjegyzést a Csongrádra vezető útról is, mely a Tisza jobb partján, „Ujfalu” és „Örzsébet” mellett vitt, majd pedig „pompás gyümölcsösök és szöllők” közt. (Alpárt és Tiszaújfalut majd csak 1973-ban egyesítik Tiszaalpár néven; az Örzsébet- vagy Erzsébet-erdőt napjainkban a Mámai-erdő részterületeként tartják nyilván, mely a Tisza alacsony ártéri fűz-nyár ligeterdőinek a maradványa.)
Naplójában Cholnoky arról is beszámol, hogy Csongrád városában ekkortájt állították fel a villamos világítás oszlopait, valamint megemlíti a város felső vége előtti hajóhidat is. Cholnoky ez utóbbin minden bizonnyal át is kelt, hogy néhány száz métert visszafelé kocsizzon a Tisza bal partján. Rajzát a partomlásról itt, a fahíd és Csongrád városának irányába visszatekintve készítette el. A helyszín azonosításánál (melyet Gábris Gyula professzor is segített) a legfontosabb szempont az volt, hogy csak erodálódó partszakasznál lehet, ott, melyet a Tisza alámos. Mindemellett a folyónak jobb kézre kellett esnie, ahogy a rajzon is. Bár Cholnoky figyelmének középpontjában a partomlás állt, és a környező elemeket csak jelzésszerűen tüntette fel, ennek ellenére a háttérben jól kivehető a csongrádi gát, a hajóhíd és a Bodor-sziget is (mely egy évszázad múltán már egybeforrt a jobb parttal). Így pont ezek az elnagyolt elemek segítették egyértelműen azonosítani a rajz készítésének helyét. Nemhiába, erős rajzos volt a mester...
