Mount Giluwe – Ausztrália és Óceánia vulkáni tetején
Bár a Pápua Új-Guinea és Indonézia között felosztott, hazánknál nyolcszor nagyobb Új-Guinea szigetének Indonéziához tartozó része a magasabb
(Puncak Jaya, 4884 m), ám a vulkáni vidékeket tekintve a pápua szigetfél emelkedik magasabbra. Itt terül el a Mount Giluwe hatalmas pajzsvulkánja, amely 4367 méterével egész Ausztrália és Óceánia vulkáni koronája is
A fő cél e magaslat megmászása − nem utolsósorban első magyarként. (Sőt, kiegészítésként – még Pápua Új-Guinea legmagasabb kiemelkedése, a 4509 méteres Mount Wilhelm is hívogatott – és nem eredménytelenül...)
Ám a felkészülés majdnem zátonyra futott: egy májusi kerékpárbaleset kulcscsontműtétet igényelt, így a nyár gyógytornával, gyógyúszással és regenerálódással telt. Az előjelek és az utazás sem volt zökkenőmentes: a manilai géplekésést követően közvetlenül egy 7,6-es erősségű földrengés után érkeztem az országba. Mindenki kifejezetten lazán kezelte a helyzetet − végül is a Tűzgyűrűn élnek −, ám a településeken nem mindig volt áram és így víz sem.
Jégformálta trópusi vulkán
Az évszázezredekkel ezelőtti vulkáni működés először egy rétegvulkánt, jóval később pedig egy széles, enyhe lejtőjű pajzsvulkánt épített fel.
A pleisztocén hideg periódusaiban − Egyenlítőhöz közeli fekvése ellenére − erősen eljegesedett a vidék, számos gleccser jött létre, sőt, a legnagyobb eljegesedés során 100 km2-t elérő jégsapka borította a széles platóban tetőző vulkánt. A tűzhányó azonban ekkor még helyenként működött, és jég alatti kitörések is történtek.
A végül kialudt vulkán felszínét főként a jég és a későbbi melegebb klímán a bőséges csapadék formálta. Az eljegesedés során például a 150 méteres vastagságot is elérő jégtakaróból csak a legkeményebb, legellenállóbb kőzetekből álló részek emelkedtek ki nunatakokként – élesre faragott sziklacsúcsokként −, amelyek a 3400 m körüli platók fölé tornyosulva a legmagasabb csúcsokat hordozzák ma is.
A hegy lábánál és lejőin sáros aljzatú, masszív trópusi esőerdőn kell átjutni, majd a térdig érő alhavasi gyepmezők keresztezése következik. Végül pedig fűcsomókba és sziklákba kapaszkodva zajlik a csúcsmenet.
Papucsos nekirugaszkodás
Sikerül magam köré szerveznem egy helyiekből álló kísérőcsapatot. Két hegyivezető, illetve két teherhordó tart velem − utóbbiak semmit sem cipelnek az én felszerelésemből (csak a vezetőkét viszik), hiszen saját erőmből akarok feljutni. Ez láthatóan újdonság számukra, az első időkben állandóan próbálják is elkérni a hátizsákomat. Nem adom, így kénytelenek beletörődni a furcsa, szokatlan helyzetbe.
Városi élelembeszerzéssel indítunk (már ekkor feltűnnek a rendkívül friss és finom zöldségek, gyümölcsök), majd terepjáróval a Magic Mountain Lodge hegyi szálláshoz megyünk, ami néhány cölöpház, nem egészen 2500 méteren. Körülötte virágoskert, felszereltsége komfortosabb, mint pár, ugyanilyen magasan fekvő osztrák menedékházé.
Innen aztán még egy terepjárós menet jön másnap a vulkán északi oldalán, az út végéig. Idáig a helyi alapfelszerelés a flipflop-papucs, innen viszont a gumicsizma.
Gumicsizma, esőerdő, hegyi fűtenger
A „nyugatiak” által először az 1930-as évek közepén megmászott Giluwéra két útvonalon lehet feljutni. A régebbi és egyben hosszabb Mailke-ösvény egy kis faluból indul, a rövidebb – Kagóba – pedig az autóút mellől, északnyugatról. Ám ezek az alaptáborban összefutnak, és onnan egyetlen ösvény vezet fel, egészen a csúcstömb alá.
Mi a Kagóbán megyünk, aminek az esőerdei részét a helyiek faágakkal „kövezték ki”. Gyanús, hogy nem a turisták miatt, ugyanis Raphael vezetőm becslése szerint évente csupán néhány tíz ember próbálkozik a vulkánra jutással. (A Kilimandzsáróra 30-35 ezer turista indul, de az iráni Damavand látogatottsága is tízezres...)
A gumicsizma-viselet ezen a terepen felettébb praktikus lehet, kiváltképp esőben, hiszen olyankor az erdőben folyamatos a sárban dagonyázás, a szubalpesi gyepmezőövezet pedig magashegyi mocsárrá változik.
Joseph teherhordó megy elöl baltával, és ahol kell, ritkítja kicsit a zöld minden árnyalatát felvonultató erdei növényzetet. Mohával és indákkal körbenőtt, gigantikus fákat kerülgetünk, térdmagasságú páfrányosokban madárdallal övezve haladunk.
Az erdőből kiérve egy hosszú, egykori gleccservölgybe jutunk. A magas füvű völgytalpon a patakot követjük, de közben folyamatosan botladozunk, mert a fűcsomóktól alig látható az ösvény felszíne. Nincs messze a bokaficam! Ráadásul a fűcsomók igencsak szúrósak és zavaróan beleragadnak a ruhába.
3650 méteren éjszakázunk: én a sátramban, a többiek egy összetákolt kunyhóban, tábortűzzel.
Volcanic Seven summits: a „hét vulkán-kihívás”
Az 1999 óta létező próbatétel lényege minden kontinens legmagasabb vulkáni csúcsának megmászása (észak-amerikai világszemlélettel, mivelhogy a valójában földrajzilag és földtanilag is Ázsiában fekvő Kaukázust Európához sorolja, így kerül az Elbrusz a képbe...)
E kihívás minden elemét eddig világszerte 28-an teljesítették. A sorozat 20 éves évfordulóján belekezdve a vulkán-gyűjtésbe, nekem még egy hiányzik a kizárólag saját erőből (tehát teherhordók nélkül) elért csúcsokból. Az első pont a kakukktojás, az 5642 m-es Elbrusz volt, majd jött Iránban a Damavand, aztán Észak-Amerika vulkáni teteje, a Pico de Orizaba Mexikóban, 2022 elején pedig a legmagasabb résztvevő, a chilei–argentin határon emelkedő, 6893 m-es Ojos del Salado, míg szeptemberben a Mount Giluwe. Hátravan még a logisztikailag és anyagilag is legproblémásabb, az antarktiszi Mount Sidley.
Csúcs-trikó és hegyi kuszkusz
A csúcsra indulás nem kapkodós, remek idő lesz várható egész nap. Napfelkeltekor négyen vágunk neki a végeláthatatlan gyepmezőknek – a sziklás kiszögellések lábánál, az egykor gleccserfaragta sziklaormoknál aztán a terep rendívül meredekké válik. Az utolsó 100 méteren hol sziklába, hol fűcsomóba, hol pedig egymásba kapaszkodva haladunk...
11 óra előtt fenn vagyunk: közelünkben nincs egyetlen felhő sem, a panoráma tökéletes. A csúcson mindössze egy magas fémrúd emelkedik, rajta pedig egy szakadt trikó, ezért azt javaslom a Stanley-nek, hogy inkább a nálunk lévő országzászlót rögzítsük fel rá.
Mindez azt is jelenti számomra, hogy a Volcanic Seven Summits kihívás legalacsonyabb, de egyben leghidegebb tagja van még hátra... A trópusoktól búcsúzva a sarkvidék vár majd!
Másnap a táborunkból lefelé iskolásokkal találkozunk: tanári kísérettel kirándulnak a vulkánon. Épp nemzeti ünnep van, a Függetlenség Napja.
A lent hagyott terepjárónknál pedig egy jókora hegyi kuszkusz vár, ami épp a kocsi motorháztetőjére rögzített gallyon kapaszkodik, és közben leveleket rágcsál. Sőt, le se jön onnan, végig velünk utazik a lefelé tartó úton...
