Napfogyatkozáskor a Hold a Nap és a Föld közé kerül, és ez utóbbira apró, valamivel nagyobb, mint 100 km átmérőjű, éjszakai sötétségű teljes árnyékkorong vetül. Az árnyékkorong legalább 1770 km-es óránkénti sebességgel végighalad a Föld felszínén egy keskeny sávban, és a szerencsések, illetve a szemfüles utazók kellő időben jó helyen, a fogyatkozási sávban a teljes napfogyatkozás tanúi lehetnek.

A teljes napfogyatkozásnak három fázisa figyelhető meg, melynek négy kontaktusa van. Az 1. kontaktus során a holdkorong érinti a napkorongot, és megkezdődik a részleges fogyatkozás. Körülbelül 1 óra 15 perccel később a 2. kontaktus következik, amikor a holdperem a Nap másik oldalát is eléri, és beköszönt a várva várt totalitás, amikor nem éri napfény a megfigyelőt. Feltűnik a sokkal halványabb, ám az éjszakai sötétségű égen igen impozáns látványt nyújtó napkorona, a fényesebb csillagok és jellemzően a belső bolygók, a Merkúr és a Vénusz. Néhány perc elteltével pedig visszatérünk a részleges szakaszba, és szimmetrikusan lejátszódik az egész folyamat visszafelé a Nap ellenkező oldalán.

Sok száz éven át a totalitás néhány percéért lelkesedett a világ, s a látványos fotográfiák is ebben a fázisban készültek. Aztán jött még valami. Bár Baily-ről nevezték el, de már jóval korábban, Edmund Halley vette észre, hogy „körülbelül két perccel a teljes elmerülés előtt a Nap fennmaradó része egy nagyon vékony sarlóvá változott, amelynek szélső részei elveszíteni látszottak élességüket, és kerekké váltak, mint a csillagok ... amely megjelenés nem származhatott más okból, mint a Hold felszínének egyenlőtlenségeiből, (…) amelyek közbeékelődésével a rendkívül vékony fényszál egy része megszakadt.”

A felismerés lényege, hogy az első és utolsó kontaktussal ellentétben a 2. és a 3. kevésbé feszes látványvilágú. A Hold domborzatának mélyedéseiben, a kráterhegyek közötti völgyekben még átsüthet a Nap. Az átszüremkedő, de különálló fénysugarak csillogó gyöngysorra emlékeztető fényfüzért alkotnak, a Baily-féle gyöngyfüzért. Ez az átmeneti jelenség szűken vett értelemben nagyságrendileg fél percig, a szigorúbbak szerint csak 20 másodpercig tart, utána (vagy előtte) a fénylés összeolvad egyetlen világító felületté, amely az addigi látványt teljesen elfedi.

A fotósok azonnal meglátták ebben az új kihívást: megörökíteni az átmenetet a világosság vége és a teljes sötétség között. Ha van a fotográfia számára pillanat, amit nehéz lencsevégre kapni, az ez: a Baily-féle füzér 20 másodperce a totalitás előtt és után.

Ahogy egy ilyen fotósorozat készül, jól érzékelhető a feladat nehézsége. Itt nem a távcső, a felszerelés összetettsége a kérdés, hanem a fotós gyakorlott keze. Márpedig igen nehéz gyakorolni egy olyan ritka eseményen, mint egy teljes napfogyatkozás. Szóval van 20 másodperc, melynek az elején le kell venni a napszűrőt a fényképezőgép objektívjéről, manuálisan, extrém fényviszonyok között be kell állítani az új, helyes expozíciót, és helyesen exponált sorozatot kell készíteni. Ez az, ami nem sikerül csak úgy „magától”.

Egyáltalán, mikor kezdődik a 20 másodperc? Az időpont minden földrajzi helyen más és más. Ha túl korán veszi le a fotós a szűrőt, akkor kárt tehet a fényképezőgépben, esetleg a szemében, ha túl későn, akkor lekéste a jelenséget. Természetesen, mint mindenre, erre is van mobiltelefonos applikáció. Az eszköz GPS-koordináta alapján beméri a pontos pozíciónkat, kiszámolja a kívánt időpontokat, és a fotós zsebében hangosan visszaszámol. Hogy a fotósnak ne kelljen bíbelődnie a beállításokkal, már jóval az esemény előtt napfogyatkozás-szimulátor program segítségével kiszámolta a helyes expozíciós időket, melyet előre beprogramozott a fényképezőgépbe. Persze, ettől még az izgalomban fel lehet lökni a fotóállványt, meg lehet nyomni rossz gombot. De erre is van megoldás. A napfogyatkozás-szimulátor megengedni, hogy „szárazon”, jóval a fogyatkozás előtt el lehet játszani az eseménysorozatot, akár egy zárt szobában, nyugodt körülmények között. Tóth Gergely remek magyar asztrofotós is így járt el, otthon tucatszor próbálta el, és így tanulta be bombabiztosra a mozdulatsort, amit a kritikus 20 másodpercben el kellett játszania. Magyarországról először neki sikerült mindkét átmenetet megörökítenie a napsütés vége és a teljes sötétség között.

Így készült felvétel egy olyan jelenségről, melyet a szemünkkel szinte sohasem láthatunk. Más kérdés, hogy a fotós mit él át az életre szóló eseményből ilyen fokú koncentráció közepette...