Az éjszakai égbolt Szíriusz és Canopus utáni legfényesebb csillaga, a Kentaur alfája ragyogott a százéves eukaliptuszfák fölött Ausztrália Új-Dél-Wales államában. A hűvös szeptemberi éjszaka hangulata a Tangerine Dream űrzenéjét idézte, amely ugyanezen a címen jelentette meg második albumát 1971-ben.
A szóban forgó égitest asztrofizikai jelentősége, hogy valójában hármas rendszerről van szó: a fényes A és B egység körül kering a hozzánk legközelebb eső csillag, a Proxima Centauri.
Nem véletlen, hogy a Napunkhoz nagyban hasonlító csillagokhoz indította volna Stephen Hawking a következő misszióját…
A déli égnek ez a területe számunkra láthatatlan: csak India és Thaiföld földrajzi szélességéről fedi fel magát. A Tejútnak ez a háttérből kontrasztosan kiemelkedő része kifogyhatatlanul bővelkedik látnivalókban, amelyek közül szabad szemmel is kirajzolódik a Nagy Szeneszsák mint sötét porköd és az égbolt egyik legszebb konstellációja, a Dél Keresztje.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek