Fotósként sokat utazom, és hosszú idő után végre lehetőségem nyílt eljutni az Egyesült Államokba, éppen az elnökválasztás idején. Az igazi amerikai életérzést akartam megismerni: spontán pillanatok, nagy érzelmek, végtelen utak… Valahol ezt vártam – egy kicsit klisészerűen – ezen az amerikai roadtripen. Csatatereket* képzeltem el, ahol a politika átszövi az emberek hétköznapjait, folyamatos tüntetésekkel és egymásnak feszülő véleményekkel. Ehhez képest egészen más fogadott. Bár volt tüntetés, az inkább egy kellemes teadélután hangulatát keltette. Kedves, kutyáikkal sétáló emberek mosolyogtak egymásra, sőt még az ellentüntetőikre is, aránylag kedélyesen. Még a Demokrata Párt texasi választási eredményváróján is, egy sorsfordítónak ígérkező napon, aránylag jó volt a hangulat, a szimpatizánsok az esélytelenek nyugalmával várták az eredményeket.

Hol van az a feszültséggel teli, drámai kép, amit előzetesen elképzeltem? Mi a valóság?