Nemcsak piac, hanem közösségi tér is – Az ugandai piac hihetetlenül sokszínű, sokfajta áru cseréjének színtere, valóságos kapcsolódási helyszín, ahol a hírek terjednek, mindezek mellett pedig a gazdaság és a társadalmi élet hiteles tükre is

Fotó: Kucsera Emil

Egymásba kapcsolódó tavak füzére emlékeztet a Kelet- és Közép-Afrikát átszelő árokrendszer jelenlétére, de itt fut keresztül az etnolingvisztikai határ is, amely Afrika nilóta és bantu népeit választja el. Az idelátogató naponta átlépheti az Egyenlítőt, így hol az északi, hol a déli féltekén ízlelheti a helyben termelt és főzött arabica kávét. Uganda mozgalmas geológiájával, természeti szépségével, gyarmati múltjával és őslakosai sokszínűségével csaknem az egész kontinenst reprezentálja.

Nemcsak megélhetés: az egyetlen alternatíva – A hosszú és keskeny, kézzel készített, külső motoros, helyi csónakok a hétköznapok elengedhetetlen eszközei. A turizmus és az áruszállítás mellett a mindennapi életben is jelentős a szerepük: az utak rossz minősége vagy éppen hiánya miatt sokszor az egyetlen szállítóeszköz

Fotó: Kucsera Emil

A legszegényebb országok között – A lakosság közel 40%-a él a Világbank által meghatározott szegénységi küszöb alatt: a napi kereset nem éri el a 2,15 amerikai dollárt. Bár a szegénység nagyrészt vidéken érezhető, ahol a családok önellátásra rendezkedtek be, a városokban – a nagyobb munkalehetőség ellenére – hatalmas nyomornegyedek alakultak ki

Fotó: Kucsera Emil

Hatalmi játszmák

A természeti értékek kezelésének első lépései még a brit gyarmati uralom idején történtek – gazdasági kényszerre. Az elefántcsapatok méretének és eloszlásának szabályozásával a mezőgazdaságban tett pusztítást kívánták minimalizálni. Bár ezzel elindult a legértékesebb területek védelmének folyamata, s már 1926-ban létrejött az első vadrezervátum is (ez lett 1952-től a Murchison Nemzeti Park), ám az eredeti cél évente több mint 1000 elefánt levadászását is szentesítette.

A gyarmati időszak vadvédelmi törekvéseit eközben komoly feszültségek terhelték. Az őslakosok – persze nem csak ezen a tájon – környezetüket mindenkori szükségleteik kielégítését szolgáló megélhetési forrásnak tekintették. A gyarmati közigazgatás pedig természetesen a maga haszonelvű szempontjait érvényesítette. A helyieket – gyakran az orvvadászokkal azonosítva – környezetrombolóknak tekintették, súlyos szankciókat róttak ki rájuk, sőt indokoltnak érezték akár eltávolításukat is a védett területekről. Az intézkedéseket pedig egy idő után a turizmus érdekeivel magyarázták.

A függetlenedést követő háborús időszak nyilvánvalóan egészen más prioritásokkal járt. Az állatvilág mindvégig elszenvedője volt a konfliktusoknak, de a legkatasztrofálisabb folyamatok Idi Amin Dada diktátor uralkodásához kötődnek.

A nemzeti parkokat háborúzó csapatok lepték el, a harcosok táplálását a vadhús szolgáltatta, az agyar a kereskedelmi forgalom keresett árucikke lett. Az ezredfordulóra a nagyvadak közel 90%-a pusztult ki, a fehér orrszarvú pedig teljesen eltűnt.

Uganda máig számos környezeti kihívással néz szembe, ezek többsége a betegeskedő mezőgazdasággal és erdőirtással hozható közvetlen összefüggésbe. A megoldás ellen hat az erőteljes népességnövekedés, a munkanélküliség, a szegénység, a korrupció, az illegális állatkereskedelem és az egyre jobban támogatott olajkutatás, amely éppen a nemzeti parkok területén terjeszkedik.

Gyöngy – tenger nélkül

Uganda „Afrika gyöngyszeme”, ahogyan Churchill nevezte, annak ellenére is elképesztően sokszínű, hogy az országnak nincs tengere. Ám van 10 nemzeti parkja és több mint 60 természetvédelmi területe, melyek számos veszélyeztetett fajnak adnak otthont.

Mindez az itt húzódó Albertin-hasadékhoz kapcsolódik, amely Afrika egyik legváltozatosabb biodiverzitású régiója – több bennszülött gerinces fajjal, mint a kontinensen bárhol. Élő folyosót képez a nagy távolságokat megtevő állatok, így az oroszlánok, elefántok, hiénák, leopárdok, csimpánzok számára, ezzel különleges ökológiai szerepe van.

A legnagyobb – Az afrikai elefánt a legnagyobb testű elefántfaj. Főleg nyílt szavannás területeken fordul elő, csordában él, amit egy tapasztalt elefánttehén vezet. Nagy számban megtalálhatóak a Queen Elizabeth Nemzeti Parkban, a Murchison Falls vidékén, a Kidepo-völgyben és a Bwindi, Kibale erdőknél

Fotó: Kucsera Emil

Olajzöld pávián – Az erdőszélek, a szavannák és a folyópartok mellett a falvakban is otthon érzik magukat

Fotó: Kucsera Emil

Bár az Egyenlítőn vagyunk, a legjellegzetesebb környezettípus a szavannáké. Ennek oka, hogy az ország a Kelet-afrikai-magasföldön fekszik, így aki ideérkezik, többnyire 900-1400 m tengerszint feletti magasságban tartózkodik. Az átlaghőmérséklet 20-25 °C, sokszor nagyon meleg nappalokkal, amit a hűvös (néha hideg) éjszakák enyhítenek.

Óriás lobélia – Kelet-Afrika ikonikus magashegyi növénye, amely 3000–4500 m közötti magasságban él

Fotó: Kucsera Emil

Passióvirág – Ugandában nagy mennyiségben termesztenek maracuját, ami népszerű gyümölcslé-alapanyag

Fotó: Kucsera Emil

Az országban félszáznál több, robbanásos eredetű kráter árulkodik a közelmúlt kéregmozgásairól. Ezek négy csoportban koncentrálódnak az Albert- és az Edward-tavak között húzódó, egykor aktív vulkáni területen. A legtöbb megőrizte rendkívül látványos formáját, a holocénban létrejöttek pedig bővelkednek vulkáni utóműködésekben, pl. kénfeltörésekben. Mellettük viszont ott a hipersós Katwe-tó, amely évszázadok óta nemcsak Uganda, de a környező országok sóellátója is. A szomszédságában elterülő Munyanyange-tóban flamingók ezrei szűrik az algát.

Az Albert-tó északi szomszédságában a Semliki Nemzeti Park vidéke az egyetlen megmaradt kelet-afrikai síkvidéki trópusi esőerdő. Közel egymáshoz három helyszínen 75-98 °C-os hévforrások, iszapfortyogók törnek a felszínre, a magas karbonát- és sótartalom miatt pedig színes kiválások virítanak a buja zöld háttér előtt.

Vizek mentén – az Albert-tónál – A vizes élőhelyek kulcsszerepet játszanak a helyi ökoszisztémában: szűrik a vizet (pl. papirusznád), élőhelyet biztosítanak a halaknak, vízimadaraknak, krokodiloknak és vízilovaknak, valamint hozzájárulnak a helyi közösségek megélhetéséhez

Fotó: Kucsera Emil

A Murchison Nemzeti Park kihagyhatatlan látványossága a Nílus töréslépcsője, ahol a teljes víztömeg a mindössze 9 m széles torokban 27 m-t esik alá. Vajon mire gondolhatott Sass Flóra (Lady Florence Baker), amikor 1868-ban Sir Samuel Baker író, felfedező oldalán elsőként pillantotta meg e folyószakaszt? És nemcsak a látvány, de a folyó tomboló közelsége, dübörgő hangja is hozzájárul a Nílushoz társított mítosz átérzéséhez.

Vad szépség és természeti erő – Uganda fő turistaattrakciója a Murchison Falls Nemzeti Parkban található, 43 m magas vízesés, ahol a Fehér-Nílus 50 m széles vize keresztülpréselődik egy 7 m széles hasadékon. Az óriási víztömeg hatalmas erővel és morajlással zúdul keresztül a szakadékon (300 m3/s), aminek hangját kilométerekre is hallani

Fotó: Kucsera Emil

Nem tipikus Kelet-Afrika – Az ország felszínének majd’ 20%-a vízfelület. Ám itt nemcsak a nagy tavak és folyók rendszerei, hanem a kisebb vízjelenlét is különleges: a Semuliki Nemzeti Parkból például a szerkezeti mozgásokhoz és a vulkánossághoz kötődően a hévforrások sem hiányoznak

Fotó: Kucsera Emil

Az Ugandában élő emberszabású majmok megfigyelése világhírű, azonban méregdrága, ráadásul a látogatók által elvárt célok elérése gyakran erősen kérdéses.

Az állatok nem egy jól megvilágított tisztás közepén „fogadnak”, hogy kedvünkre készíthessük el presztízsfotóinkat. A gorillák, csimpánzok folyamatosan menetelnek a csúszós, meredek lejtőkön, árkon-bokron át, félhomályban a pókhálós gallyak alatt, fa tetején… és természetesen ott állnak meg lakmározni, ahol véletlenül sincs rálátás. A megszállott érdeklődő pedig töretlenül próbálkozik a közelükbe férkőzni, ami legfeljebb csak perceket jelent a rendelkezésére álló egy órából.