Fotó: Jakab Gusztáv
Malpaís de Güímar félsivatagi táját a szukkulensek uralják. Háttérben a Montaña Grande vulkáni kúpja

A geográfusoknak azonnal feltűnhet, hogy a malpaís szó az angol badland (rossz föld) szinonimája lehet, ez utóbbi kifejezést azonban inkább az üledékes kőzeteken kialakult kopár tájakra használják, míg a malpaís a vulkanikus területek jellegzetes felszínformája. A malpaís tehát egy olyan vulkanikus mező, ahol a fejletlen talaj és gyér növényzet miatt jól felismerhetőek a korábbi kitörések képződményei, a vulkáni kúpok, a lávafolyások és lávabarlangok. A felszínforma száraz klímán jellemző, mert csapadékos éghajlaton a lávamezők hamar az erózió martalékává válnak, és benövi azokat a növényzet. Legtipikusabb példái az El Malpaís Nemzeti Emlékhely, a Carrizozo Malpaís és a Jornada del Muerto Volcano Új-Mexikóban.

Fotó: Jakab Gusztáv
A Kanári pityer a félsivatagi táj egyik leggyakoribb madárfaja

Európához legközelebb a Kanári-szigeteken találkozhatunk vele, legszebb példái a vulkanikusan igen aktív Tenerife szigetén vannak. Az alacsonyabb, tengerparti zónában a malpaíst szubtrópusi félsivatagi növényzet borítja, ahol a tájképet a szukkulens fajok határozzák meg. A sivatagokban a növényzet csak gyéren fedi a felszínt, és a csupasz talajfelszínek a meghatározóak. Ezzel szemben a félsivatagi élőhelyeket jelentős növényzet borítja. A laikus szemlélő hasonlóságot fedezhet fel a tenerifei malpaís és az újvilági sivatagok növényzete között, azonban itt nem honosak a kaktuszok, csak a hozzájuk megtévesztésig hasonló törzsszukkulens kutyatejfélék.

Fotó: Jakab Gusztáv
A Kanári gyíknak több alfaja is kialakult a szigeten, gyakran láthatjuk, amint a sziklákon napoznak
A cikk további érdekes részleteit a nyomtatott magazinban olvashatja el!