#Föld

Sietnünk nem kell. Messzi északi, téli helyzetelemző körútra indulunk a szentpétervári Ladozsszkaja pályaudvar szénfüsttel átitatott peronjáról.

Balaton. Balaton-felvidék. A megkerülhetetlen. A „must see”. Amit milliók lájkolnak. És ugyanakkor: az elkoptatott, a tömegturisztikai közhelyektől sújtott, a giccsel szőnyegbombázott. Ahol magára valamit is adó sznob országjáró nem égeti magát...

Az egykori fővárosban – külső kerületeit leszámítva – békesség honol. Ez Belize City főterét jelenti. Az ég nyugalma viszont különösen fontos lenne ma. Mert ha nincs hurrikánszezon, az idő szép, a tenger meleg. A körülvevő világ mégsem igazi trópusi Paradicsom.

A helyszínen már nem igényel különösebb fizikai és valójában semmilyen anyagi ráfordítást sem, hogy valaki kiélvezhesse a Los Angeles és Hollywood nyújtotta, megálmodott örömöket.

A hondurasi vadonban

A pipante kenu orra apró, örvénylő pamacsokká formálja a víz felett úszó páratakaró csíkjait. A hajnali dzsungel kétoldalt mélyzöld falként emelkedik ki a félhomályból, madárrajok rebbennek fel

Letelepedés – erdélyi önazonosság-keresés – kivándorlás + az új betelepülők
München, Arnulfstraße, a Donnersbergbrücke gyorsvasúti megálló közelében.
Hatalmas tér a bajor főváros közepén, a Romániából induló távolsági buszok állomása.

4500 méteren, a salakos-kőtörmelékes fennsíkon földgyaluval kialakított úton haladunk nemzetközi útvonalon, a chilei oldalon, de az argentin határhegyek is ide látszanak.