Ha az ember e parányi, mesebéli tájra emlékeztető szigetcsoporton jár, két dolog biztosan szemet szúr: a hegyekben gondtalanul legelésző, az utakra tévedve forgalmi fennakadásokat okozó juhok látványa, valamint a gyakran hideggel-széllel dacoló, éjjel-nappal sportoló embertömeg – legyen az futó, kerékpáros, vagy épp labdarúgó. A külvilág számára elsősorban a könyörtelen cetvadászatáról és szélsőséges időjárásáról ismert helyszínen különösen ez utóbbi sport örvend hatalmas népszerűségnek, mely az alig 50 ezres nemzetet összekovácsolva egyre inkább identitásképzővé válik…
17 Celsius-fokos nyár
A Norvégia, Skócia és Izland között nagyjából félúton fekvő Feröer éghajlata a Golf-áramlat miatt igen változékony, ám alapvetően nedves: ha autóval utazunk, könnyen megeshet, hogy amikor behajtunk egy alagútba, még szikrázó napsütésnek örvendünk, azt elhagyva azonban már kitartóan szakadó eső fogad. A tél rendszerint enyhe, 3-4 Celsius-fok a jellemző, míg nyáron ritkán van melegebb 17-18 Celsius-foknál. Az idei, globálisan rekordmeleg nyár viszont Feröert sem kerülte el: többször mértek 20 °C-ot, ami a helyiek számára – a 8 °C-os tenger ellenére – már ideális körülményeket jelentett egy könnyed, nyári fürdőzésre.
Az 1400 km² területű, 18 földdarabból álló, vulkáni eredetű szigetcsoport igen népszerű a túrázók körében: egyedisége abban rejlik, hogy egyetlen pontja sincs 5 kilométernél távolabb az óceántól. Legmagasabb hegycsúcsa, a Slættaratindur (882 m). Az ír szerzetesek által felfedezett, később a vikingek által benépesített, majd norvég uralom alá kerülő Feröer-szigetek ma a Dán Királyság része, 1948 óta azonban – Grönlandhoz hasonlóan – széles körű autonómiával rendelkezik: saját zászlaja, parlamentje (Løgting) és fizetőeszköze van, hivatalos nyelve a feröeri, önálló külpolitikát és kereskedelmet folytat, ugyanakkor nem tagja sem az Európai Uniónak, sem pedig a schengeni övezetnek. Føroyar – ahogy a feröeriek nevezik – fővárosa Tórshavn, amely a maga valamivel több mint 20 ezres lakosságával nyilvánvalóan a szigetcsoport legnagyobb települése is egyben. A gazdaság húzóágazata a halászat, illetve a haltenyésztés, amely a kivitel több mint 90 százalékát adja, de nem elhanyagolható a juhtenyésztés, valamint az idegenforgalom sem, amelyet, a turisták növekvő száma jelez (2015-ben rekordszámú, 276 ezer utast fogadott Feröer egyetlen reptere, a Vágari repülőtér), és egyre több embernek biztosít megélhetést.
Landskrona: Ausztria Irapuatója*
Amikor az 1992-es labdarúgó-Eb selejtezőcsoportjában 1990. szeptember 12-én Feröer Ausztriát fogadta, a FIFA-tagságot csak 1988ban elnyerő, egyszeres Szigetjátékok-győztes ország nemzeti válogatottja szokatlan helyzetbe került: füves pálya hiányában a svédországi Landskrona városában kellett megvívnia – papíron – első hazai nemzetközi tétmeccsét. Az entrée fantasztikusra sikeredett, hiszen a feröeri nemzeti tizenegy szenzációt okozva, 1–0-ra legyőzte a sokkal jobb erőkből álló „sógorokat”. (Mégpedig a háromszoros egyéni feröeri sakkbajnok, civil foglalkozását tekintve bolti eladó Torkil Nielsen góljával.) Az akkor mindössze 32 éves szövetségi kapitány, Páll Guðlaugsson aznap este mennybe ment, a játékosok pedig azóta emlegetik az összes mérkőzésen fehér bojtos gyapjúsapkát viselő legendás kapus, Jens Martin Knudsen mérkőzés előtt előadott lelkesítő beszédét.
A „landskronai csodát” a Soccerphile amerikai sportmagazin minden idők legnagyobb meglepetésének nevezte. A csoda azonban nem tartott sokáig: egy hónappal később az otthon játszó Dánia 4–1-gyel küldte haza Feröert, amely – bár 1991 májusában meglepetésre döntetlent játszott idegenben Észak-Írországgal – a selejtező további öt mérkőzésén vesztesként hagyta el a pályát. A Landsliðið – ahogy a csapatot becézik – azonban elindult egy úton, s ugyan Feröer alig egy évvel később nagy vereségbe szaladt bele az akkori Jugoszlávia ellen (0–7), majd 1992-ben Románia is alapos futball-leckét adott (szintén 0–7), a válogatott az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül.
Mégis, minek köszönhető Feröer felemelkedése? A kérdésre Milan Cimburovic, a fővárosi HB Tórshavn utánpótlásbázisának koordinátora adja meg a választ. Szerinte a szigeteken gyakorlatilag mindenki futballozik. Becslések szerint a feröeri lakosság 20 százaléka naponta focizik, ami 10 000(!) sportolót jelent, az igazolt játékosok száma pedig 5000. Három osztályban küzdenek a hivatalosan félprofinak tartott, civilként jegyzett foglalkozást űző futballisták, de van öregfiúk-bajnokság, női foci, sőt már a 10 éven aluliak is bajnokságban játszhatnak.
– A mennyiségi adatok persze önmagukban még nem sokat jelentenek, ám a sportolók adott esetben meglévő tehetségbeli lemaradásukat hatalmas munkabírásukkal és szorgalmukkal ellensúlyozzák, így folyamatosan fejlődnek is – állítja a szakember. Az egyébként magyarul folyékonyan beszélő, hazánkban korábban több évig futballozó Cimburovic nem a levegőbe beszél, hiszen jól ismeri a magyar, a szerb és a feröeri futballközeget. A 49 éves szakember még 1997-ben, a honi drukkerek által jól ismert Tomislav Sivić hívó szavára érkezett Feröerre, előbb futballozni, majd később átvette a fővárosi csapat irányítását is.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
