Az Ötz-völgyi-Alpok mint a tág értelemben vett lelőhely – és osztrák kézbe kerülése – után a média által elnevezett „Ötzi” aktuális tudásunk szerint az emberi faj legrégebbi, természetes úton konzerválódott egyede. Persze – mivel gyorsan kiderült, hogy valójában a mai olasz oldalon feküdt – idővel Olaszországba került, ahol a neve is más: „Similaun-ember” – utalva a legközelebbi közismert hegycsúcsra, a szomszédos Similaunra.

Tetthely a régmúltból. Két nappal a tetem megtalálása után a világhírű dél-tiroli hegymászók – Hans Kammerlander és Reinhold Messner – tanakodtak a maradványok korán. A sziklák között megtalált leletet befoglaló jég feltárására ugyanakkor csak 1992 nyarán kerülhetett sor

Paul Hanny

Jó időben a jó helyen

Nyugodtan nevezhetjük azonban „Jégembernek” is, hiszen igazi különlegesség a maradványok kiváló állapota – ami a mumifikálódási környezettel magyarázható. Ez – a közhiedelemmel ellentétben – nem egy klasszikus gleccser nyelve, hiszen a jégárak minden megmozgatható anyagot, tárgyat és maradványt igen hatékonyan elszállítanak. Az alacsonyabbra hurcolt és ott az olvadás során a gleccserből előkerülő nyomok pedig könnyen a havasi csókák falánkságának esnek áldozatául.

Südtiroler Archäologiemuseum Bozen

Ez esetben a halál helyszíne egy menedékes hegygerinc, a mai vízválasztó, ami az eljegesedések során viszont a jégválasztó volt (vagyis az egyes lejtők gleccserei közötti magaslaton futó határvonal). A szikla alatt, a tetőhelyzeti fedezékben életét vesztett ős a szeles-hideg környezetben kiszáradt, és a klíma hidegebbre fordulásával jég képződött fölötte, azonban ott, a hegyháton ez a jégtömeg nem mozdult el úgy, hogy magával ragadhatta volna a fagyott és sziklák közé ékelődött testet. Az utókor szempontjából a legszerencsésebb helyzet állt elő!

Új vonzerő. A Similaun-turistaházból korábban mindenki a hátunk mögött húzódó Similaun-csúcsra igyekezett, a Fineil-csúcs felé nem is vezetett ösvény. 1991 óta azonban Ötzi – vagy olasz elnevezéssel a Similaun-ember – megtalálási helye is kedvelt túracélpont. Ötzi a bal oldali (déli) völgyből érkezett – az a rész és a gerinc is ma Olaszországhoz tartozik

Kogo

A múmia és a korának megismerését célzó több mint 25 éves vizsgálatsorozat még mindig vet fel új kérdéseket. DNS-vizsgálatokból ismerjük a ma élő leszármazottakat (az olasz oldal völgyeiből), a halál okát és a mainál melegebb akkori őskörnyezet sok sajátosságát is. Minél több az adat, az információ (pl. tárgyi lelet), annál pontosabb a tudásunk a korabeli életmódról, klímáról, a hegyi körülményekről. A beszédes nyomokat viszont meg kell keresni és a zord hegyvidékeken ez nem is olyan egyszerű!

Árulkodó tómedencék

2017-ben elérkezettnek láttuk az időt, hogy magashegyi búvártapasztalatainkat kamatoztatva mi is bekapcsolódjunk a kutatásokba. Ötzi felfedezésének helyszíne ugyanis hegyi tavakban igencsak gazdag vidék, s a tómedencék egyúttal értékes régészeti lelőhelyek is lehetnek. (Persze nem mint egykori fürdőhelyek, hanem minden környező hordalék, üledék gyűjtőkatlanaiként.)

A hegyi tavak, mint mikrokörnyezetük legmélyebb pontjai, mágnesként vonzzák a környező lejtők eróziós folyamatainak hordalékait. A sziklatörmelék, az elszórt tárgyak és az életmaradványok is fokozatosan alacsonyabb szintekre vándorolhatnak a lejtőkön: szállítja őket az eső, a hólé és a törmelékmozgások, pl. omlások, csuszamlások is.

Amennyiben pedig van ott egy tómedence, mindez töltőanyagként a medrébe kerül, és már csak ki kell ásni…