Csendes, békés tájakon kanyarog a helyközi buszjárat, miután elhagyja Dél-Csehország nyüzsgő központját, a Budweiser szülővárosát, České Budějovicét. A hétköznapi, késő délelőtti járaton csupán néhány idős néni és hazafelé tartó kisiskolás utazik. Nincs nagyobb forgalom úti célunk, Holašovice egyetlen buszmegállója környékén sem, mintha az ember az isten háta mögé keveredett volna. A kicsinyke település ugyanakkor pont ennek a rejtettségnek köszönheti hírnevét: parasztbarokk házakkal díszített főtere teljes épségben maradt a 21. századra. Ennek köszönhetően az UNESCO is felvette a Világ-örökség-listára. A magyar utazó ugyanakkor óhatatlanul is Hollókőre, az ottani ófalura gondol a fehérre vakolt, szép rendben sorakozó házak láttán
„Milyen főtér? Hiszen az egész faluban egyetlen tér van!” – igazít el a mosolygós ügyintéző hölgy az információs irodában, ahol rajtunk kívül csupán az óvodás kisfia futkos. Kihaltnak tűnik a község, de a cseh idegenforgalmi hatóság méltó módon fogadja a messziről érkezett érdeklődőt. Bár hétköznap kevés a látogató, a képeslapok és a szokásos szuvenírek mellett a cseh népi élet által inspirált csecsebecsék választékából lehet szemezgetni. Okkal: a turistapontnak helyet adó, jellegtelen hivatali épület mögött egy idilli vidéki kistelepülés festőien egységes képe tárul fel. Miközben Holašovice elragadó műemlék együttese lépésről lépésre megnyílik, fokozatosan megtelik élettel a falu. Kinyit az egyik házban berendezett néprajzi kiállítás, és a teraszos kiskocsma is fogadja az első vendégeket. Természetesen (mi más is lenne Csehországban?) – frissen csapolt, aranyló sörrel.
Holašovice történetéről, felfedeznivaló részleteiről még többet olvashat a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek