Az olajfaligetek évezredeken keresztül szolgáltak a mediterrán élővilág fontos élőhelyéül. Ám az olívaipar napjainkra óriási üzletté vált, és ezzel együtt folyik a hagyományos termesztés átalakulása, intenzívebbé tétele. A korábbi külterjesen művelt, sokszor legeltetett ligeteket felváltják a felszántott talajú és öntözött ültetvények. E folyamat pedig az olajfaligetek élővilágának elszegényedésével jár együtt.

Mi fán terem az olajbogyó?

Olajbogyónak az európai olajfa (Olea europaea) húsos, magas olajtartalmú, éretlenül zöld, éretten feketés színű, kissé kesernyés ízű burokkal rendelkező termését nevezik. A termés kemény csontárt és mintegy 20%-nyi olajat tartalmaz.

Az olajfa egyike a legkorábban termesztésbe vont növényfajoknak, mintegy hétezer éve kezdték el nemesíteni a vadon élő, inkább cserjetermetű, kis levelű és termésű Olea oleaster különböző állományaiból. A vad olajfa a mediterrán örökzöld erdők és cserjések őshonos faja, melyet az ókori görögök κότινος (kotinos) névvel illettek, és egyértelműen megkülönböztettek a termesztett olajfától (ἐλάα, eláa). Utóbbiból származik a legtöbb nyelvben az olaj szó is.

A teraszos ligetek támfalai búvó- és napozóhelyei a hüllőknek és élőhelyei a sziklahasadék-lakó növényeknek

Fotó: Molnár V. Attila

Az olajfák köztudottan igen sokáig élnek: mediterrán vidékeken gyakran láthatunk hatalmas törzskerületű, göcsörtös, sokszor üreges, nagyon öreg példányokat. A legidősebb a krétai, Ano Vouves nevű faluban található. Becslések szerint hozzávetőlegesen három-négyezer éves, törzse üreges, de mind a mai napig szépen terem.

Az olajfa legfontosabb terméke maga az olívaolaj. Az évente termett olajbogyó-mennyiség 99%-ából olajat nyernek ki. A legértékesebb és legjobb minőségű „szűz” olajat hidegen sajtolják, ezt ajánlják közvetlen emberi fogyasztásra. A meleg sajtolási eljárásokkal még további, de gyengébb minőségű olajhoz juthatunk. A maradékból kozmetikai termékeket (például szappant) készítenek. Ugyanakkor a gyengébb minőségű olívaolajat sütésre, sőt világításra is (lámpaolaj) használják.

Az olajfát ma már igen sok helyszínen, az eredeti élőhelyétől távol is termesztik: eljutott Észak- és Dél-Amerikába, az Arab-félszigetre, Ausztráliába, Dél-Afrikába, valamint Délkelet-Ázsiába is.

A legnagyobb olaj-előálllító Spanyolország az évi hárommillió tonnás világtermelésnek csaknem a felét adja.

A rangsorban következő hat ország (Görög-, Olasz-, Törökország, Marokkó, Szíria és Tunézia) együttesen ennél kevesebbet termel.

A legtöbb olívaolajat Olaszországban fogyasztják – jócskán meghaladva az ország termelését, így jelentős behozatalra szorulnak.

Érett olajbogyók – Mintegy 20%-nyi csúcsminőségű, „szűz” olajat ad az első hidegsajtolásra. A következő préselésből származó olaj már gyengébb minőségű