Komposztálni azért érdemes, hogy valamennyire visszafordítsuk a körkörös folyamatba az általunk elfogyasztott termékeket (mert nemcsak ételről van szó)!

Legtöbbünk, ha meghallja a „komposztálás” szót, a kert végében lévő, bizarr küllemű és szagú kupacra gondol. A szabadban történő komposztálás remek megoldás lehet azoknak, akik szeretnék hulladékaik nagy részét újrahasznosítani, és értékes, tápanyagokban és mikroorganizmusokban gazdag komposzttal akarnak gazdagodni.

De mi a helyzet akkor, ha nincs erre helyünk, sőt, még kertünk sincs?

Kisebb, gyorsabb, érzékenyebb

Az első a giliszták jelenléte! Ám ne a sima földigilisztára gondoljunk, hanem egy rokonára: a méretben kisebb, vékonyabb, csíkosabb és sokkal vörösebb trágyagilisztára (Eisenia foetida)! Aki szeret horgászni, már biztos találkozott velük, hisz népszerű csaliállatok. Egy hagyományos komposztálóban is eléldegélnek – együtt a földigilisztákkal, de a gilisztakomposztálóban kizárólag ők működnek – mikroorganizmus-barátaikkal.

A komposztáló méretbeli különbsége sem elhanyagolható. A kerti komposztálóba főleg a kerti zöldhulladékok kerülnek, míg a gilisztakomposztálóba inkább szerves, nedves háztartási hulladékok (amelyek kiválasztása, szelektálása nagyobb odafigyelést igényel) – így összességében sokkal kisebb helyet foglal, hiszen a lakásban például ritkán nyírunk füvet...

A nedves közegben a gilisztakomposztálás egy kifejezetten gyors komposztálási folyamat: egy megfelelő gilisztatársasággal akár 3 hét alatt már kész komposztot szüretelhetünk, míg a hagyományossal ez hónapokig tart.

Trágyagiliszta - Otthoni komposztálónk leghatékonyabb lakója